Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

1575 ellátás. Senki nem vitatja, és az MSZP által is javasolt megoldás volt, hogy szükség van az egészségügyi területen a szolgáltatás minőségének értékelésére. Emlékeztetőül kiemelendő, hogy pont a kormány volt az, amely éveken keresztül titkolta a minőségértékelésnek alapvető részét képező kórházi fertőzési adatokat, azonban a jelen javaslat ehhez az értékeléshez komoly jogkövetkezményeket is társít, nevezetesen: a bérezés kérdését. Történik mindez úgy, hogy hiányoznak azok a garanciális szabályok, amelyek egyébként biztosítanák, hogy ne történhessen a bérmegállapítással kapcsolatos jogokkal való visszaélés. Maga a minőségértékelés szempontrendszere hiányzik a javaslatból, mert ennek megállapítását kormányrendeletre bízza. Az látható, hogy a javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozók bére az adott fizetési fokozathoz tartozó összeghez képest 40 százalékkal magasabb, illetve 20 százalékkal alacsonyabb legyen. Ez azt jelenti, hogy orvos és orvos vagy akár szakdolgozók fizetése között 60 százalékos különbség is kialakulhat. Ezt a rendszert a Magyar Orvosi Kamara úgy foglalta össze, hogy a teljesítménymérés bevezetésének módját és ütemét elsietettnek és nem kellően kimunkáltnak tartják, és az alapbér ehhez kapcsolt csökkenését visszaélésekre módot adónak, a feudális viszonyrendszer megerősítésének tartják. Félő, hogy a garanciák nélküli javaslattal pont azt érik el, hogy a visszaélésekre lehetőséget adó olyan rendszer jöjjön létre, amelyben a bérezéssel és a vezényléssel járó jogok egyfajta előjogként lesznek gyakorolhatók. Félünk attól, hogy ez még több embert el fog küldeni erről a pályáról. A Magyar Orvosi Kamara véleménye ennek okán helytálló, a javaslat ezen rendelkezése ilyen formában elfogadhatatlan. Az MSZP már évek óta egy másik rendszert javasol. Igen, szükség van a teljesítményértékelésre, ez nagyban javítja az egészségügyön belüli szakmai döntéshozatalt, szükséges, kellene egy olyan, az egészségügyi ellátórendszertől egyébként független hatóság, amely részben ezekre a minőségbiztosítási adatokra támaszkodva azt vizsgálja, hogy a betegek megfelelő ellátást kapnak-e, és amennyiben nem, akkor hatósági eszközökkel fellépjen a rossz gyakorlattal szemben. Végezetül, mert lassan lejár az időm, sajnos az egyik legproblémásabb javaslat a fekvőbeteg-ellátással kapcsolatos. A szociális törvényben megteremti ugyanis a jogalapját annak, hogy az egészségügyi szakellátás azon ápolási ágyai a szociális ellátórendszer részére átadásra kerüljenek, amelyeken tartós ápolást, gondozást végeznek. Az ezen intézményekben végzett ápolást a szociális ellátórendszer keretein belül működő szakápolási központok végzik a jövőben. Számos kérdés felvetődik az átalakítással kapcsolatban. Nem tudjuk, hogy milyen elfekvőt miként érint az átalakítás, honnan hova kerülnek ezek az emberek; nem tudjuk, hogy kell-e majd ezért fizetni; nem tudjuk, hogy az átalakítás miként érinti a meglévő szociális intézményeket és az ellátási kapacitásokat. Nem tudjuk, hogy mekkora állami támogatás jár majd a szakápolási központokban elhelyezett betegek után. Azt sem tudjuk, hogy lesz-e elegendő szociális és mentálhigiénés végzettségű, illetve egészségügyi végzettségű szakember a megfelelő ellátáshoz. Tehát nagyon félő az, hogy az egyébként az egészségügyinél is rosszabb állapotban lévő szociális rendszert túlterhelik, ahogyan egyébként a Mentőszolgálat sincs felkészülve. Összefoglalva tehát, azt lehet elmondani, ami már a bevezetőben is elhangzott, hogy a törvényjavaslat nem más, mint egy kényszerintézkedés, a megszorító politika egy következő eleme. Kényszerintézkedés, amelyre azért van szükség, mert éveken keresztül alulfinanszírozták, elhanyagolták az egészségügyet. 2010-ig egyébként az orvosok bérét sem rendezték, és a szakdolgozók béremelése is kétséges; átgondolatlan ez a javaslat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Kunhalmi Ágnes képviselő asszony. Csak jelzem, hogy lesz még lehetősége ismételt felszólalásra, kétpercesre. Megadom a szót Sebők Éva képviselő asszonynak, a Momentum képviselőcsoportja vezérszónokának. SEBŐK ÉVA, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mielőtt a hozzászólásom vagy felszólalásom érdemi részéhez érnék, államtitkár úr, engedje meg, hogy megosszam önnel, hogy mi jutott eszembe, miközben önt hallgattam. Az én drága jó nagyikám jutott eszembe - nyugodjék békében! -, hogy ő mit mondana, ha hallaná önt. Szerintem egész pontosan úgy fogalmazna, hogy huncut legény, a döglött tyúknak is bebeszéli, hogy csak szundikál. Akkor térjünk rá az érdemi részre! Rendkívül fontosnak tartom a kormány figyelmét felhívni, illetőleg most a kormány képviseletében jelen lévő államtitkár úr figyelmét felhívni egy nagyon fontos dologra, amelyet láthatóan nagyon régen elfelejtettek. Amikor az egészségügyi ellátórendszert üzemeltetik, akkor nem szívességet tesznek, hanem felelősséget vállalnak. (18.00) Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Amikor az egészségügyi ellátórendszert üzemelteti a kormány, akkor munkáltatóként lépnek fel, akkor nem szívességet tesznek az egészségügyi dolgozóknak, hanem munkáltatóként felelősséget vállalnak értük. Nem véletlenül jelzett a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Orvosok Szakszervezete, a Magyar Rezidens Szövetség és a Medicina 2000 Szövetség számos problémát a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban, amit önök ugyan egészségügyi reformnak csúfolnak, valójában nem más, mint egy kapkodva összefércelt ötlethalmaz arról, hogy hogyan lehet fenntartani egy működő egészségügyi rendszer látszatát.