Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

1576 Odakünn a piaci világban mit gondolnának egy olyan cégről, amely akár két-három órát is utaztatja a dolgozóit, amely arra kényszeríti a dolgozóit, hogy az állásuk és egy stabil családi élet közül válasszanak, amely arra próbálja kényszeríteni a saját dolgozóit, hogy az állásuk megtartása vagy a saját gyermekükről való gondoskodás között kelljen választani? Biztos vagyok benne, hogy azt gondolnák, hogy egy ilyen cégvezető nem méltó a cégvezetésre, egy ilyen munkáltató nem jár el az elvárható felelősséggel a saját dolgozóival szemben, egy ilyen munkáltató nem méltó a fogyasztók pénzére. Most önök ezek a cégvezetők, önök bánnak így a dolgozóikkal, és önök méltatlanok ezeknek az intézményeknek a vezetésére. Önök azok, akik a felelőtlen vezetéssel családokat zilálnak szét, gyermekeket fosztanak meg a szüleiktől, akik a dolgozókkal bánnak úgy, ahogy 2022 Európájában egyetlen munkáltatónak sem szabadna bánni a dolgozóival. Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Kormányzati Szereplők! Amikor az egészségügyi ellátórendszert üzemeltetik, akkor a betegeknek sem szívességet tesznek, az sem adomány. A magyar emberek súlyos pénzeket fizetnek hónapról hónapra azért, hogy ha szükségük van rá, megfelelő ellátást kapjanak. Tény, hogy az egészségügyi ellátórendszer romjait fenntartani egyre drágább, ez azonban nem lenne így, ha nem érintené ezt a szektort is a kormány hibás gazdaságpolitikája következtében mindent is érintő Fidesz-felár. És a magyar emberek hónapról hónapra eleget tesznek a fizetési kötelezettségüknek, miközben a pénzükért egyre kevesebb és rosszabb minőségű szolgáltatást kapnak. Ehhez képest a törvényjavaslat elismeri, hogy a munkaerőhiány olyan súlyos, hogy ápolók helyett a családtagoknak kell ellátni a betegeket a kórházban. A magyar szendvicsgeneráció, a mostani 40-50 éves korosztály nem azért fizet, hogy fel kelljen adni a munkáját, a gyermekeivel együtt töltött időt, hogy az egészségügyi és szociális ellátórendszer helyett olyan ellátást biztosítson saját beteg vagy akár haldokló szüleinek, amelyhez sem képzettsége, sem tapasztalata, sem tudása, sem az eszközei nincsenek meg. Tisztelt Képviselőtársak! Én tudom, milyen érzés messze élni és dolgozni attól a helytől, ahol egy szerettünk fekszik ellátásra várva. Életem legrosszabb hetei voltak azok, amikor Szegeden dolgoztam teljes munkaidőben, mellette próbáltam túlélni a vizsgaidőszakot, miközben édesapám a gyulai kórházban feküdt. Reggel bementem dolgozni, ebédszünetben szigorlatoztam, a munka végeztével átvonatoztam Gyulára, ahol 10-15 percet tudtam apuval tölteni, hogy aztán az utolsó járattal induljak vissza Szegedre. Mindezt hetente kétszer-háromszor. Ez nem egy élhető élet. Apunak érdemben nem tudtam segíteni, a munkahelyemen csak zombiként léteztem, a vizsgáimra teljesen szétesve érkeztem. Ezt az életet akarják normalizálni a magyar embereknek. Nem ezért fizetik a magyar emberek az egészségügyi és szociális ellátást, sem pedig az önök fizetését. Az pedig, hogy az elfekvőket az egészségügyi ellátórendszerből a szociális ellátórendszerbe szervezik át - egyik összeomlott rendszerből a másik összeomlott rendszerbe való átszervezése a dolgoknak az ellátás minőségére nem lesz hatással, maximum arra, hogy melyik államtitkár fog belebukni a történetbe. Az pedig, hogy külön pénzt kérnek el mindezért - kezit csókolom, már fizetünk! Már fizetnek a magyar emberek mindezért az adó- és járulékrendszeren keresztül. Most sem kapjuk meg az érdemi ellátást. Az orosházi kórház elfekvője 30 éve nem képes a haldoklónak biztosítani az emberhez méltó halált, miközben a legközelebbi hivatalos hospice Békéscsabán, a legközelebbi bentfekvős hospice Gyulán van, amit értelemszerűen nagyjából nincs orosházi, aki igénybe venne, nem is irányítják oda a betegeket. A betegjogok, az alapjogok rég lehúzva a vécén, és önök további bőrt próbálnak lehúzni az emberekről, miközben most sem teljesítik azt, ami a magyar állam és a magyar emberek között az adó- és járulékrendszeren keresztül kötött társadalmi szerződés alapján elvárható minimum lenne. Önök bizonyára azt gondolják, hogy joguk van az egészségügy átalakításához. Az a helyzet, hogy különösképpen nem érdekel, hogy milyen jogokat képzelegnek maguknak. Először a kötelességeiket tanulják meg végre, és bánjanak felelős munkáltatóként a dolgozóikkal, és biztosítsák az elvárható minimum teljesítését az államnak folyamatosan fizető magyar embereknek! Ha nem így lesz, a magyar emberek újabb és újabb hullámai fogják felbontani a szerződést, az egészségügyi dolgozók a munkára irányuló szerződéseiket, az egészségügyi rendszer használói pedig az országgal kötött szerződésüket. Az előbbi csoport német, holland, osztrák, angol, francia, szlovák, cseh, lengyel kórházakkal, szakrendelőkkel fog szerződni majd, az utóbbi pedig a német, holland, osztrák, angol, francia, szlovák, cseh és lengyel állammal. És mindez az önök felelőssége lesz. Engedjék meg, hogy egy kicsit személyesebbre vegyem a hangot. Én nem vagyok egészségügyi szakember, nem is próbálok akként tetszelegni; én egy egyszerű felhasználó vagyok, úgy szoktam magamra hivatkozni, véleményem szerint meglehetősen pontosan, hogy én egy túlképzett tenyeres-talpas parasztlány vagyok. Amit én szeretnék látni egy ilyen jellegű törvénymódosításban, az annak a garanciája vagy afelé való elindulás, hogy ne kelljen attól félnem, hogy egy SZTK-rendelésen a nőgyógyász úgy nyúl belém, hogy három hónapig összerezzenek, ha férfi nyúl hozzám. Amire én szeretnék garanciát látni, hogy amikor elmegyek a fogorvoshoz, biztos lehetek benne vakon, hogy nem lesz szilvapálinkaszaga. Vannak ilyen szereplők jelenleg a rendszerben, és nem képes a rendszer kezelni ezt a jelenséget, ami egyébként az egészségügyi dolgozóknak sem jó. Látjuk ezt egyébként pont a Szent Imre és a szentesi kórházon, ahol kiváló ellátást végeznek, modern, progresszív ellátást végeznek a szülészeteken és a gyermekágyas osztályokon, és pontosan ezért extrém mértékben túlterheltek, hiszen máshonnan, ahol nem megfelelő az ellátás, nem korszerű az ellátás, átterelődik az ottani forgalom