Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

1574 A terveik kapcsán több kérdés is felmerül tehát. Hány olyan praxis van, amelyeket beolvasztással meg akarnak szüntetni? Mivel a tervek alapján elsősorban a tartósan betöltetlen kis körzeteket szeretnék beolvasztani, és ezek jelentős része földrajzilag egyébként bizonyos régiókra, főként Északkelet-Magyarországra összpontosul, így okkal feltételezhető, hogy még akkor is jelentkezhetnek ellátási problémák ezeken a területeken, ha egyébként az átállás országos szinten zökkenőmentes. Hogyan kívánja megoldani a kormány az így feltehetően tovább növekvő területi különbségeket? Ez is egy megválaszolandó kérdés. Másrészt az ügyeleti rendszer átalakításával a modellprogram tapasztalatai alapján jelentős mértékben, akár negyedével is csökkenhet azon helyek száma, ahol ügyeleti ellátást nyújtanak azáltal, hogy a járási központi szintre szervezik ezt át. Ezzel nagyban nőhet a beteg és az ügyeleti központ közötti távolság. Természetesen az elsődleges szempont az, hogy mennyi időbe telik, amíg az ügyeleti rendszer segítséget nyújt a beteg számára. A benyújtott törvényjavaslat és annak háttéranyagai alapján tartott tájékoztatás szerint egyértelmű, hogy a központi telefonszámra érkezett, ügyelet iránti igény alapján dönt a diszpécser, hogy milyenfajta ellátást kell a betegnek nyújtani. A kulcskérdés ebben a körben az, hogy amennyiben a beteg számára ügyeleti ellátást kell nyújtani, akkor a jelenleg hatályos protokoll alapján mennyi időn belül kell az orvosnak kiérnie a segítséget kérő beteghez. Máshonnan megfogalmazva a kérdést: mennyi idő telhet el aközött, hogy a beteg felhívja az ügyeleti telefonszámot és aközött, hogy az orvos megérkezik hozzá. A mi tudomásunk szerint önök két órával számolnak. Szerintünk ez egy kicsit sok, de majd válaszolnak rá. (17.50) Hasonlóan nevesített céljuk volt az alapellátás vonzóbbá tétele, az ellátatlan körzetek felszámolása; felszámolása, de nem egy körzet átrajzolásával, hanem az üres praxisok betöltésének biztosításával. Egyrészt ki kell emelni, hogy az alapellátás nem válik vonzóvá az átalakítások következtében, sőt ennek ellenkezője következhet be. Az alapellátási ügyeletben ugyanis a javaslat kifejezetten előírja az orvos számára, hogy másik városban, az ügyeleti központban is kelljen szolgálatot teljesítenie, s ennek során esetekhez a központhoz tartozó valamennyi településre ki kell szállnia. Ez különösen megterhelő a háziorvosok számára, ahol az átlagéletkor 60 év körüli és inkább efölötti. Ez várhatóan újabb orvoselvándorláshoz és pályaelhagyáshoz vezethet, amely azért is súlyos problémát okozhat, mert 2010 és ’21 között 644 fővel csökkent a praktizáló orvosok száma. Fontos kiemelni azt is, hogy a feladatok ilyen átvételére a Mentőszolgálat jelenleg nincs felkészítve és felkészülve. Ez olyan rendszerszintű felkészítést, szervezést igényel, amelynek vagyoni, költségvetési és komoly emberierőforrás-igénye van. A mentőorvosok száma azonban 2010 óta majdnem 20 százalékkal csökkent, továbbá a feladatok átvételével kapcsolatban azonban kétséges, hogy annak előkészítésére megfelelő többletforrás áll-e rendelkezésre. Látható a tapasztalatok alapján, hogy az eddigi rendszer gyakorlata és a bevezetni kívánt új modell között most alapvető feszültség alakult ki. Az országos szinten bevezetni kívánt rendszert egy kísérlet előzte meg Hajdú-Bihar megyében. E modellprogram alapján, különösen a kirendelés, munkavégzés helyének meghatározása miatt számos visszajelzés érkezett arról, hogy a jövőben az orvosok nem kívánják majd háziorvosként folytatni emiatt a tevékenységüket, amin a praxisjoggal kapcsolatos módosítás sem segít. A visszajelzések alapján egyébként a modellprogrambeli átállás sem volt zökkenőmentes. A vonatkozó informatikai rendszerek nem stabilak jelenleg, a mentősök által üzemeltetett szisztéma erőltetett és idegen az eddigi gyakorlattól, ami ellátásbeli problémákat okoz jelenleg is. Az ügyeleti telephelyek drasztikus csökkentése is megfigyelhető, ami azt jelenti, hogy az eddig ügyeleti ellátást biztosító helyek számához képest hozzávetőlegesen negyedannyi helyen fognak ügyeleti ellátást nyújtani. A Magyar Orvosi Kamara véleménye is egyébként az, hogy az OMSZ feladatellátásával kapcsolatban vannak kétségek. Azt is említették, hogy a Hajdú-Bihar megyei modellkísérletet csak részben tartják relevánsnak. Látható tehát, hogy ez egy elsietett reformterv, amely sem a benne dolgozók, sem a betegek számára nem megfelelő. Az MSZP tehát azt javasolja, hogy bocsássák további társadalmi egyeztetésre ezt a javaslatot, amennyiben azonban erre mégsem hajlandóak, akkor legalább építsék be törvényi szinten azokat a garanciális szabályokat, amelyek egyértelműen garantálják, hogy a betegek számára nem lesz nehezebb a háziorvosi és ügyeleti ellátás elérése a törvényi szabályok következtében. Ezen a ponton fontos kiemelni, hogy bár a témában jelenleg az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslatnak nem része, de a kormányzati cél egyértelműen az, hogy a járóbeteg-szakellátás önkormányzati intézményeit az önkormányzatoktól elvegyék, államosítsák. Ezzel kapcsolatban, bár a kormány azt próbálja jelenleg kommunikálni, hogy az államosítással az önkormányzatok egyetértenek, azonban a fővárosi önkormányzatok szövetsége határozottan elítélte ezt a tervet, nemcsak azért, mert olyan rendszert vonna el az önkormányzatoktól, amelyre azok milliárdos összegeket fordítottak évente eddig, hanem azért is, mert ez szembemegy a kormány korábbi ígéretével, és ez sajnos szintén vélhetően az ellátás további korlátozásával fog járni. A szakellátásra továbblépve három körülményről kell még beszélni. Az egyik az egészségügyi teljesítményértékelés kérdése, a másik az ettől egyébként nem független bérezés, a harmadik pedig a fekvőbeteg-