Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 9. szerda - 37. szám - Az egyházakat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

1047 Pannonhalma például -, abban az esetben, természetesen nem az említett példa esetében, hanem valami más esetben, ha az említett szerzetesrend magyarországi tevékenysége megszűnik, akkor mi legyen ezzel az egyházi tulajdonban levő nemzeti emlékhellyel? Ez a módosítás éppen az emlékhely védelmében szól. Úgy is mondhatnánk, hogy nem az egyháznak kedvez, hanem az emlékhelynek. De azért tegyük hozzá, hogy nemcsak két sajátos helyzetet kezel ez a módosítás, hanem három komoly értéket védelmez. Hogy melyek ezek az értékek? Elsőként valóban az egyházi jogi személy, aki egy közcélú intézményt tart fenn, működését segíti, tehát ez az össztársadalmat szolgáló tevékenység érdekében történik, ami egy komoly érték, és ami lényegében a közfeladat átvállalásának az érdekében történik. A második, amit mint értéket véd, pontosan ennek a közfeladatnak, tehát már nem a fenntartónak, hanem a közfeladatnak a védelme, annak a biztonságos ellátása, és a harmadik pedig az előbb említett emlékhelyek védelme. Tehát ha azt mondjuk, hogy egyházakat érintő törvénymódosításról van szó, a legtöbb konkrét gyakorlati intézkedés nem az egyházak, hanem az össztársadalom, a közösség érdekében történik. Ha megengedik, akkor rátérnék talán néhány részletkérdésre is. Az első és nagyon fontos kérdés az, amivel még az ellenzéki képviselőtársam is egyetért, hogy a hitéleti célra használt ingatlanok, amelyek eredetileg is erre a célra épültek, természetes, hogy egyházi tulajdonban kell hogy legyenek. Hogy is történt ez? Mindnyájan tudjuk, hogy mit jelentett a kegyúri jog, építettek egy templomot, kápolnát, bármit, és Rákosi Mátyás idejében ezek megszűntek kegyúri jognak lenni, pontosabban: az államra szálltak. Azt hiszem, senkinek nem lehet kifogása, hogy ezeket az ingatlanokat a megfelelő hitéleti célt gyakorló egyházak tulajdonába kell adni. Van egy másik kategória, amikor a közcélú tevékenységről, amit az előbb már próbáltam részletezni, van szó. Valóban itt arról van szó, hogy ha megszűnik annak az egyházi jogi személynek a tevékenysége, akkor mi legyen azzal a feladattal, amit átvállalt az egyház, és aminek a további biztosítását nekünk kötelességünk garantálni. Akkor, ahogy már többször említették, az egyház legmagasabb szintű szerve, mondhatnánk itt talán, az egyházi hatóság tulajdonába és rendelkezésébe kerül ez az ingatlan és az ingatlanon tevékenykedő intézmény, és ő kijelöl egy másik egyházi jogi személyt, aki azt folytassa. És akkor itt jön egy olyan kérdés, amit egy konkrét példával lehetne érzékeltetni. Mi van akkor, ha azon a településen nem születik elég gyermek, és ez az intézmény nem tud tovább működni, oktatási intézményről lévén szó, hanem ezt be kell zárni? Akkor az van, hogy átszáll a tulajdonjog, visszaszáll arra, akitől származik, állami vagy önkormányzati tulajdonba. Ez azt jelenti, hogy az ingatlanjuttatás mindaddig tart, amíg a tevékenység folytatódik. Tehát még egyszer hangsúlyozom, itt nem az egyházak gazdagításáról, hanem a közfeladat ellátásának biztosításáról van szó. Természetesen ez érvényes az új feladatátadásokra is. Akkor térjünk rá a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítására, ami éppen az emlékhelyekkel kapcsolatos. Azt már hallottuk, hogy itt egy terminológiai változtatás is történik: a „magyar emlékpont”, hiszen a „nemzeti emlékpont” kifejezés a három kategóriáját az emlékhelyeknek talán összetéveszthetővé tenné, ezért volt erre szükség. Kimondja ez a törvénymódosítás, hogy az ellenőrzés során - hiszen az emlékhelyek állapotáról, karbantartásáról, működéséről szóló törvény az ellenőrzést is magában foglalja, egyházi tulajdon esetében természetes - be kell vonni az egyházi hatóságot ebbe az ellenőrzésbe. Lényeges kérdés az elidegenítés kérdése. Általánosságban nem támogatja ez a módosítás a nemzeti emlékhelyek elidegenítését. Ha mégis valami miatt erre szükség lenne, akkor miniszteri engedélyhez kötött. Azt hiszem, hogy ez is egy biztosítékot jelent, és az is, hogy magyar tulajdonban kell hagyni. Mi van akkor, ha az előbb említett eset ebben az esetben is érvényes, vagyis ha az egyházi jogi személy nem tud tovább működni valamilyen ok miatt? Akkor itt is az egyházi hatóságra száll a fenntartás kötelezettsége, aki aztán intézkedik a maga módján. Úgy gondolom, hogy ezek a módosítások, ahogy az előbb már említettem, ideológiamentesek, közcélokat szolgálnak, és ilyen értelemben igaz az első mondatom, hogy ez egy jól sikerült módosítás, mindenkinek javaslom a megszavazását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Harrach Péter képviselő úr. Most megadom a szót Gurmai Zita képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. (15.20) DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy Harrach Péter három pontjával egyet tudok érteni: az értékek védelmezése, a közfeladatok védelme és a biztonságos ellátás, valamint az emlékhelyek védelme. De nézzük is meg, hogy az előttünk levő törvénymódosító javaslat legfőbb pontjai pontosan mire is adnak lehetőséget! Arra ad lehetőséget, hogy még több ingatlan kerüljön az egyház tulajdonába, lehetőleg ingyenesen, és lehetőleg úgy, hogy az örökre a tulajdonukban is maradhasson. Nos, önmagában az, hogy templomok kerülnek az egyházak birtokába, nyilvánvaló, hogy nem kifogásolható, de ha belemegyünk a részletekbe, akkor már van miről beszélni. Nagy mennyiségű ingyenes ingatlanátadásról van szó. A 2021-ig eltelt 11 évben összesen 118 ingatlan került át az egyházak tulajdonába, de idén ez a folyamat felgyorsult, és szeptemberig már újabb 53 ingatlan került