Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 28. kedd - 18. szám - Magyarország Alaptörvénye tizenegyedik módosítás ának általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:

539 állambiztonsági iratok, a kommunista ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, miért nem támogatták az aktanyilvánosságot. Ezzel egy nagyon-nagyon fontos és szimbolikus lépést tehetnének. Itt van a teremben Deutsch Tamás képviselő úr, ha jól emlékszem, 2009-ben, még a 2010-es választás előtt, ön egy világos ígéretet tett arra, hogy ha 2010-ben megkapja a Fidesz-KDNP a fölhatalmazást, akkor végre az aktanyilvánosság ügyét kezelni fogják. 24 alkalommal mondott úgy nemet a Fidesz az LMP javaslatára, hogy igazából még tárgysorozatba sem engedték, vitát sem voltak hajlandók róla folytatni. Megjegyzem, 25. alkalommal is beterjesztettük. Én nem tudom, talán képviselő úr latba vethetné a tekintélyét és a politikai befolyását annak érdekében, hogy végre odáig eljuthassunk, hogy ez a javaslat tárgysorozatba kerül, és végre egy érdemi vitát folytathassunk erről a kérdésről, bő három évtizeddel a rendszerváltás után. No, és akkor visszakanyarodva az eredeti javaslatra, az Alaptörvény módosítására, én elolvastam szorgalmasan az indoklását is ennek a javaslatnak. Itt a vármegye elnevezés visszavezetésével kapcsolatban azt fogalmazták meg az előterjesztők, hogy ez erősítené a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és a magyar demokrácia nemzeti karakterét. Mindhárom céllal egyetértek, tehát mindhárom állítást és mindhárom törekvést önmagában fontosnak tartom, és hozzáteszem, ebben a hozzászólásban tőlem a vármegye kifejezésre, vármegye elnevezésre negatív jelzőt nem fognak hallani, ugyanis én a nemzeti hagyományainkat mélységesen tisztelem, és igyekszem is ápolni ezeket a hagyományokat. Ugyanakkor fölmerült bennem a kérdés egyrészt az előterjesztő indoklása alapján, másrészt főleg a kormánypárti képviselőtársaim vitában elhangzott gondolatai kapcsán, hogy ebben az időben, amikor valóban a válságok korát éljük, és mindent meg kell tennünk a nemzeti érdekek képviselete érdekében, biztos-e, hogy ez az a lépés, amivel a legtöbbet lehet tenni ezen a téren, ez kérdéseket vet fel bennem, illetve bennünk. Azt láthatjuk, és az nyilvánvaló, hogy a nemzeti ügyekben szimbolikusan beszélni, nemzeti jelszavakat mondani fontos dolog, de viszonylag könnyű. Viszont ilyen nehéz, válságos időben sokkal-sokkal fontosabb a nemzet érdekében cselekedni, és ezt nyilván kormányzati pozícióból - ilyen válságos időszakban meg kétharmados felhatalmazással is - sokkal nagyobb kihívás. Úgy érzem egyébként, hogy önök is a szimbolikus politizálás irányába igyekeznek elmozdulni, mondhatjuk úgy, hogy a könnyebb ellenállás irányába. Én azt gondolom, hogy ha itt a nemzeti érdekek képviseletéről beszélünk, a nemzeti összetartozás fontosságáról beszélünk, és beszéljünk erről, beszéljünk erről, mert nagyon fontos, akkor én azt gondolom, hogy sokkal fontosabb lenne, lett volna, ha egy kormány mindent megtett volna vagy tenne azért, hogy ne kelljen több százezer magyarnak megélhetési okokból elvándorolni, külföldön dolgozni. És azt nehezményeztem én itt az elmúlt ciklusban és a viták során, amikor erre felhívtam a figyelmet, hogy ez nemzetünk legsúlyosabb tragédiája, akkor a nemzetinek mondott kormány soraiból államtitkárok is olyan megfogalmazással éltek, hogy nincs itt semmi probléma, mert működik a közös munkaerőpiac, és mintha ez a magát nemzetinek mondó kormánynak egy végtelenül természetes folyamat lenne, hogy magyarok százezrei mennek külföldre, és adott esetben már ott alapítanak családot, és ami tragikus, nem jönnek haza. Én azt gondolom, hogy ez sokkal fontosabb lépéssorozat lenne, sokkal fontosabb célként kellene hogy megjelenjen egy magát nemzetinek mondó kormány politikájában. Hasonlóképpen, ha a nemzeti hagyományainkról beszélünk, akkor nem kellene-e végre valamit tenni a kulturális örökségünk, az épített örökségünk, a műemlékeink védelme érdekében? Én szívügyemnek tekintem ezt a területet, és folyamatosan nyomon követem, hogy mennyi tragédia, mennyi kis tragédia történik - amúgy nem is kis tragédia, mert ezek jelentős veszteségek a nemzet számára -, hogy pusztulnak a műemlékeink, és ez a kormány nem megerősítette nemzeti emlékeink védelmét, hanem leépítette a műemlékvédelmet, gyakorlatilag berendelte a kormányhivatalok alá. A kormányhivatalok ott vannak a Miniszterelnökség alatt, és jól láthatóan gazdasági érdekekből, rendszerszinten adott esetben, veszik le a műemléki védettséget fontos történelmi épületekről, fontos műemléki épületekről, amelyek fontos részei a magyar nemzeti öntudatnak s a magyar nemzeti vagyonnak. Én azt gondolom, hogy ez is egy nagyon-nagyon fontos lépés lenne, és láthatóan ezzel ellentétesen cselekszenek. Bár azért itt ne legyünk igazságtalanok, most egy pozitív impulzus ért engem. Én egy írásbeli kérdést föltettem Lázár János, frissen kinevezett építésügyi miniszternek, aki meglepő módon egy olyan választ adott nekem erre, a műemlékek pusztulásával kapcsolatban, hogy szeptemberben tervezi benyújtani a műemlékvédelemmel kapcsolatos jogszabályok módosítását. Én nagyon bízom benne, hogy ez pozitív irányú módosítás lesz, ezért én egy személyes megbeszélést is egyeztettem egyébként Lázár miniszter úrral. De hasonlóképpen, ha a nemzeti összetartozás, a nemzeti érdekekért folytatott küzdelem fontosságát hangsúlyozzák, akkor nem kellene-e ennek a kormánynak többet tenni például a közös természeti kincseink, a közös folyóink védelmében. Látható, hogy egy igazi tragédia, egy ökológiai katasztrófa történik meg a Sajó folyón, és bármennyire is próbálom ezt a kormányt ösztökélni, hogy valamit tegyenek annak érdekében, hogy a szlovák kormány végre cselekedjen, és a szlovák hatóságok leállítsák ezt a szennyezést, azt kaptam válaszként Nagy István miniszter úrtól, hogy ő úgy gondolja, hogy nem illetékes ebben a kérdésben. Én azt gondolom, hogy ez is ellentétes azzal a törekvéssel és azzal a kommunikációval, amit önök használtak egyébként az alaptörvénymódosítás, jelen alaptörvény-módosítás esetében. Egyébként az iménti vitában beszéltünk a konstruktivitásról Kósa képviselő úrral is, én a folyóink védelmében megfogalmaztam egy politikai nyilatkozatot, amely kifejezi azt, hogy nem csak erkölcsi kötelességünk, hogy a