Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. május 10. kedd - 3. szám - A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő szabályozási kérdésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

93 Én ezt csak azért említem meg, mert ha ezt én így érzem - és lehet, hogy én ebben csalódok vagy optikai csalódásban vagyok -, higgyék el, azok, akik ezt a vitát követik, és nem önökre szavaztak, ők is így érzik, és ebben az országban nem az lenne a közös nevező, hogy önök győztesként meglehetősen magasról ezekkel az emberekkel lenézően kommunikáljanak, hanem hogy a győztes jogán valamifajta konszolidációhoz hozzákezdjenek, és egy emberarcú Magyarországot kezdjenek el építeni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Szabolcsnak, a Momentum képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr! SZABÓ SZABOLCS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Próbáltam komolyan venni a mai napot, elolvastuk a javaslatot közösen, többen, írtam beszédet, most még a mikrofont is felcsatoltam, aztán az a baj, hogy ilyenkor mindig jön Nacsa képviselő úr, és akkor mindig eltérít a lényegtől, merthogy ott ült ön mögött Láng képviselő úr, aki felállt - mikor lehetett, negyven-ötven perce? -, és mondta, hogy nem tudja, mi történt, megváltoztak a szabályok, itt nem a törvénymódosításról van szó, majd jön Nacsa képviselő úr, aki azzal volt elfoglalva, hogy itt név szerint minket emlegetett ellenzéki oldalon. Ez számomra egy elég érdekes megoldás, mert akkor először ketten beszéljük meg már egymás között, hogy hogyan nézzen ki egy általános vita. (Nacsa Lőrinc: Meg fogjuk!) Azért ezt bevezetőnek hozzátenném, igen-igen, itt ezt meg kellene akkor beszélni. Másrészt: szóval, az is egy viszonylag érdekes megoldás, hogy Nacsa képviselő úr az általános vitában - ahol, mondom, a képviselőtársa szerint arról kéne beszélni, hogy miről szól az előterjesztés - elkezdi nekem mondani, hogy én külföldi érdeket képviselek, és magyarul mondom azt el, amit az Unió akar; ha jól értettem, ezt akarta mondani. Csak hogy értsék a hallgatók, miről van szó: az egyik propagandistájuk az orrom alá nyomta a mikrofont, amikor ötször mondtam el neki, hogy nagyon sietek, mindjárt jövök vissza, és akkor válaszolok részletesebben, de ő ott nyomakodott továbbra is, és annyit merészeltem megjegyezni az embargó kapcsán, ami egyébként nem csatlakozik ehhez a témához, hogy egy közös uniós döntést kell ebben hozni, és mentem a dolgomra. No pláne, ugye, az Uniónak mi is a tagjai vagyunk, tehát az Unió nem egy külső érdek. Jelezném, ha nem tudná, hogy a Tanácsülésén ebben az ügyben egységes döntést kell hozni. Ott van a magyar miniszterelnök, ő is részt vesz ebben a folyamatban, és jelzem, angolul tárgyalnak, ott nincs tolmács. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Én szívesen elmondom önnek angolul is majd, ha nekem elmeséli Orbán Viktor, hogy miről tárgyalt, csak az nem nyilvános. Tehát ezt legyen szíves majd vele egyeztetni! Ezt csak azért hoztam fel, hogy legalább annyira vegyük magunkat már komolyan, hogy az ilyeneket legalább a kétpercesekben mondja már el, mert így csak eltéríti a vitát a lényegtől. (Nacsa Lőrinc: Jegyzetelek!) Megtisztel vele. És akkor a lényeg egyébként, csak ha már Nacsa úrra ennyire kitérek az elején: azt is mondta, hogy lehullana a földre ez az egész jogszabályhalmaz, amit a kormány a veszélyhelyzetben hozott, ha most ezt nem iktatnánk törvénybe. Ebben igaza volt, csak az a probléma, hogy mi nagyon sokan pont ezt bíráltuk. Azt mondtuk, hogy az Országgyűlésnek kellene meghozni ezt a döntést, és szerintünk nem normális az, hogy ezeket a jogszabályokat, amelyek nagyon jelentős részben közvetlenül nem is kapcsolódnak a járványhelyzethez, a veszélyhelyzet kihirdetésével a kormány saját hatáskörben, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen módon hozta meg. Mert, ugye, mi történik? Amikor nincs vészhelyzet és nincs rendeleti kormányzás, ugyan fogalmunk sincs, hogy mi történik addig, amíg benyújtják, de legalább bekerül a parlament elé egy törvényjavaslat, azt mi látjuk az E-futáron, elolvassuk, ott van a kodifikált szöveg, mögötte ott van egy indokolás, legalább írásban erről valamit látunk, normál körülmények között végigmegy egy jogalkotási folyamaton, amit itt mindannyian ismerünk: általános vita, részletes vita, a TAB-ban meg van vitatva, visszajön összegző módosító javaslat vitájára és szavazunk róla; ez három hét, de legalább valamennyire átlátható. Mi történik a veszélyhelyzet alatt? Kiáll valaki a Kormányinfón, és azt mondja, hogy emberek, ez a döntés. Hogy ki javasolta, miért, hogyan, mi alapján, semmit nem tudunk, áttekinthetetlen, és ezt szakmányban csinálták, rosszabb esetben meg olvassuk a Közlönyben, mert még csak el sem mondják szóban. Tehát ez az egyik fő probléma. A másik az, hogy egyébként ez tökéletesen példázza azt, hogy mennyire nem számít önöknek az egyeztetés meg a párbeszéd, mert még a normál törvényalkotási folyamatban is én mindig rá szoktam kérdezni, amikor van rá lehetőségem, és van, mondjuk, egy miniszter, aki vállalja azt, hogy előterjesztőként behoz egy törvényjavaslatot, hogy mondja meg nekem, kivel egyeztettek, mert a törvényalkotásnak, ugye, van egy jogszabályi környezete, le van írva kicsit tágan, hogy egyeztetni kell. Na most, a legtöbb esetben az szokott lenni, hogy menjenek az államtitkárokhoz, én azt sem tudom, kivel egyeztettünk. Az államtitkár sem tudja, aztán ha nagy nehezen valamit ki lehet szedni belőlük, akkor valami haveri érdekképviseleti szervezettel van ez lepapírozva. Csak az a baj (Közbeszólás az ellenzék soraiból.), hogy a törvény logikájából az következne - igen, a LIGA-hoz szoktak fordulni - meg a jogalkotásnak a logikájából, hogy azzal is egyeztetek, akivel nem értek egyet. Tehát már ez a kiindulási alap, hogy nem egyeztetnek senkivel.