Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak

2022. február 22. kedd - 233. szám - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

95 hogy a kormánypártiak számára is. Hiszen végignéztem azt, hogy mit terveztek erre a félévre törvényalkotás tekintetében - jelzem, hogy ez nem volt tervezve semmilyen módon. El is gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy ezzel a törvényjavaslattal előálltak. Nem volt nehéz megfejteni, különösen politikusként: kampány van. Nyilván nagyon jól tetten érhetők ebben a törvényjavaslatban azok az elemek, amelyek arra utalnak, hogy ez azért került most ide, mert kampányidőszakot élünk. Tetten érhető az is, hogy van néhány dolog, amit be kell biztosítani, van, akinek juttatni kell, és aztán az is jól tetten érhető, hogy vannak olyan választókerületek, ahol úgy értékelték, hogy bizony ott a kormánypárti jelöltnek valamifajta segítségre van szüksége, ez is jól érzékelhető - erre majd kicsit később kitérek. Akkor, amikor a törvénynek a címét olvastam, az első pillanatban egyfajta emelkedettség lett rajtam úrrá, hiszen ahogy rápillantottam, azt érzékeltem, hogy itt hitéletről és közcélú tevékenységről lesz bizonyára szó. Tulajdonképpen e cím alapján először ízléstelen dolognak is gondoltam azt, hogy ilyen című előterjesztés esetében hogy kerül bele bányászat, atomenergia, élelmiszerláncok, vagyon, felnőttképzés, közbeszerzés, Várkert Bazár, megyei jogú városi cím adományozása. Aztán ha az ember nemcsak a címre tekint, hanem pontosan végigolvassa a címet, és aztán ebbe beletekint, akkor ez az emelkedettség elég gyorsan lelohad, hiszen itt nem hitéletről és közcélú tevékenységről, hanem annak az anyagi feltételeiről van szó, és aztán ezenkívül még további 19-20 olyan témáról, ami alkalmas lehet arra, hogy ezeket a témákat a kampányba be lehessen emelni. Tulajdonképpen az államtitkár úr helyébe is megpróbáltam magam belegondolni. Hát, nem lehet könnyű helyzetben! Itt ezeket a témákat végigolvasva önnek nem államtitkárnak, legalább miniszterelnöknek kéne lenni, hogy ezen témák mindegyikéhez... (Derültség.) Nem akarok önnek rosszat, ez csak egy ilyen felvetés volt. Tehát ha itt ezeket a témákat komolyan vesszük, és mindegyikkel kapcsolatban kérdés van, nem lenne könnyű helyzetben, hogyha ezeket meg kellene válaszolnia. De nyilván azt is pontosan és jól látjuk, hogy ez így nem fog tudni működni, hiszen erre nem nagyon van lehetőségünk. Miért mondom ezt? Azért, mert ez egy salátatörvény. Mi, akik itt ülünk, pontosan tudjuk, hogy mit jelent ez a salátatörvény. De vajon tudják-e az emberek, akik megítélik a mi munkánkat? Az én megítélésem szerint nem biztos, hogy mindenki, ezért talán érdemes elmondani, hogy mit jelent az, hogy ezt a törvényt salátatörvény formájában hozták ide. A salátatörvény azt jelenti, hogy több jogszabályt, jelen esetben 19 vagy 20 jogszabályt, törvényt egyetlen törvénnyel módosítanak. Azzal, hogy egy döntéssel kell módosítani ezt a közel húsz témában írt javaslatot, az együttműködés lehetőségét veszik el a képviselőktől. Nem tudjuk megbeszélni az egyes módosításoknak a tartalmát, az értelmét, mert külön egyébként sem lehet róla szavazni, úgy is lehetne mondani, hogy csak csomagban: vagy mindet, vagy egyet sem. Ez nem teszi lehetővé azt, hogy értelmes módon lehessen erről beszélgetni. Ha lenne is olyan, amit támogathatnánk, nem tudjuk, mert egy csomó olyan van, amit meg nem tudunk támogatni. Én ez alapján azt mondtam magamban, hogy megállapítható az, hogy az előterjesztőt nem az együttműködés szándéka vezette, nem annak a szándéka vezette, hogy ezeket a javaslatokat meg tudjuk vitatni, hanem itt egyfajta diktátum elkészítése volt a cél - be kell látnunk, hogy az jól sikerült, hogyha ez volt a cél -, számunkra pedig az együttműködés lehetőségét lehetetlenítették el. Ezért aztán nem is mernék arra vállalkozni, hogy a legtöbb kérdéssel, ami itt fölvetődött, foglalkozzam, egyrészt azért, mert korlátozott idő áll rendelkezésünkre, másrészt azért, mert ennyi témához nyilván nem mindenki tud érteni. Ezért én arra vállalkozom most, hogy egy olyan témával foglalkozom, amelyet az államtitkár úr is központi elemként jelenített meg az expozéjában, én is azt gondolom, hogy ez egy ilyen központi része, és a média is úgy gondolta, hogy ez lehet egy ilyen központi kérdéskör, ez pedig a megyei jogú városi rang adományozása Baja és Esztergom városa számára. Én elcsodálkoztam ezen, hogy 12 éve vannak hatalmon, és ez eddig szóba sem került, helyesebben: ’11-ben egyszer volt erről egy szavazás, akkor nem ez volt a lényege annak a szavazásnak. Most mindenesetre azt látom, hogy semmilyen indokoltsága nincs, hogy ezzel a kérdéssel elkezdtek foglalkozni. 12 éve nem foglalkoztak ezzel semmilyen módon, most mégis előkerült. Itt érhető jól tetten az, hogy jelenleg kampány van, és a Fidesz is kampányüzemmódban működik. Még talán az is megfogalmazódott, volt olyan képviselőtársam, aki azt mondta, hogy bizonyára van néhány kormánypárti képviselőjelölt, akinek a státuszát meg kell menteni. Én azt gondolom, hogy ez a döntés, hogyha ez valóban célként jelent meg, akkor kevés lesz ehhez. Bajával foglalkoznék egy kicsit többet, mert azt talán jobban ismerem budapesti képviselőként, de annak a környezetnek nincs ellenzéki képviselője, tehát nem nagyon tud ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, hozzám viszont talán kicsit közelebb áll. Azt érzékelem, hogy ezen a területrészen az embereket, különösen akik politikával foglalkoznak, régóta foglalkoztatja ez a kérdéskör, a megyei jogú városi rang, sőt én azt érzékelem, hogy ennél tovább mentek az emberek. Én azt érzékelem, hogy ők már egy önálló megyében gondolkodnak, Bács megyében, és azt szeretnék, hogyha annak a megyeszékhelye lenne Baja. Ezekre a kérdésekre ez nyilván nem ad választ, de ez egy valós probléma, ez foglalkoztatja ott az embereket, tehát azt gondolom, hogy akkor ezt itt el kell mondani, és bizonyára többen vannak, akiket ez foglalkoztat.