Országgyűlési Napló - 2022. évi tavaszi ülésszak
2022. február 22. kedd - 233. szám - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
96 Azért is foglalkoztathatja őket, hiszen a megyeszékhely több mint száz kilométerre található Bajától, és ez nyilván számtalan egyéb problémát is felvet. De még ennél is súlyosabb problémát vet fel az, hogy Baja városa és az ott élők környezete szinte teljesen kimaradt a fejlesztési forrásokból, a „Modern városok” programba sem sikerült bekapcsolni. Tehát azt gondolom, hogy a cím mellé nem lett volna baj, hogyha valami mást is sikerül adni. Baja városának például 109 kilométeres úthálózata van, ebből 23 kilométer földút. Ez a mai világban elég furcsa kijelentés, de ez sajnos így van, hogy az utaknak az ötöde kiépítetlen. Tehát nem arról van szó, hogy kátyúzni kell vagy kicsit leromlott állapotú - nincs. Ott nincs út 23 kilométer tekintetében. Azt gondolom, hogy ez is egy olyan jelzés, ami azt erősíti, hogy az itt élő emberek már másra vágynak, többre vágynak annál, semmint hogy azzal álljunk elő, hogy ezt a rangot megkapja a városuk. Azt gondolom, hogy e mellé a cím mellé egy fejlesztési csomagot is kellene adni mind a két város esetében, és végig kéne gondolni azt, hogy az önálló megyére való áhítozásuk, vágyásuk valóban egy olyan programelem lehet, amellyel itt az Országgyűlésben érdemes-e foglalkoznunk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Keresztes László Lóránt tapsol.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Hiszékeny Dezső jegyző úr, képviselő úr. Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. (11.20) ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat igen kiváló példája annak, hogy önök mennyire nem veszik komolyan a törvényhozást, az egész elmúlt négy évnek, annak, hogy az önök törvényhozási tevékenységében hogyan keveredik egymással a képmutatás, a szakszerűtlenség és a parlamenti hagyományok figyelmen kívül hagyása. Hiszen nem kerülhetne egyébként elénk egy olyan törvényjavaslat, amiben egyházügyitörvény-módosítás címmel az atomenergia-törvény módosítása is szerepel. Hacsak nem úgy, hogyha egyébként ezeket a módosításokat is jóváhagyja az Országgyűlés, akkor tényleg csak a Jóisten ment meg minket az atomenergia veszélyeitől, mert az atomenergia-hatóság ebben a formájában már nem fog tudni minket megvédeni. Szeretnék beszélni három témakörről kicsit részletesebben - összességében 19 törvényt érint ez a törvénymódosítás -, kettőről pedig nagyon röviden szeretném elmondani az álláspontunkat. Szeretném az egyházügyi törvény módosításával kezdeni. Amit fontos hangsúlyoznom - talán ezzel csalódást okozok Nacsa képviselő úrnak -, hogy önmagában ez a törvényjavaslat tartalmaz támogatható, pozitív elemeket is. Olyan típusú jogtechnikai pontosításokat, amelyek egyébként egyértelművé teszik azt, hogy milyen egyházi közszolgálatokhoz járnak támogatások, bővül is ezek köre bizonyos tevékenységekkel, mégpedig olyanokkal, amelyek valóban közösségi célú tevékenységek, vagy éppen lehetővé és egyértelműbbé tesznek jó pár eljárási, technikai szabályt a felsőoktatás tekintetében. Sajnálatos módon azonban nem orvosolják az önök egyháztámogatási rendszerének alapvető politikai és jogi, szakmai problémáit. Hogy miről beszélek, amikor képmutatásról beszélek, és arról, hogy mik az önök támogatási rendszerének vagy egyházpolitikájának a politikai problémái, akkor elég csak a tegnapi napig visszamenni. Merthogy az önök egyházpolitikája arról szól, hogy vannak olyan egyházak, amelyeket önök valamilyen ok miatt értékesnek tartanak, politikai vagy más szempontok alapján támogatandónak és elismerendőnek - na, őket aztán támogatják is, nemcsak a költségvetési törvényben, nemcsak a szabályok megállapításával, hanem sok-sok milliárd forinttal ellenőrzés nélküli, egyedi kormánydöntésekkel is. S miközben az egyik oldalon kegyet osztanak, a másik oldalon pedig azokat az egyházakat, akik valamilyen szempontból nem felelnek meg az önök politikai érdekeinek, büntetik. Önök a NAV-ot küldik rá arra az egyházi közösségre, amelyik azért nem tudja egyébként fizetni a kötelezettségeit, mert önök jogszerűtlenül, az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete ellenére nem fizetik ki számukra a méltányos támogatást, akiket önök tíz éve üldöznek, hátrányba hoznak és kifosztanak, nos, most rájuk küldik a NAV-ot, tönkreteszik az ő szolgálatukat, az ő tevékenységüket. Az ő iskoláikba járó gyerekek nem számítanak önöknek, az őáltaluk ellátott idős emberek nem számítanak önöknek, az őáltaluk gondozott hajléktalanok nem számítanak önöknek. Önök a legnagyobb bűnt követik el, amit állam elkövethet az egyházpolitikában: különbséget tesznek egyház és egyház között, különbséget tesznek hívő ember és hívő ember között, különbséget tesznek egyház által végzett közösségi szolgálat és egyház által végzett közösségi szolgálat között. Ez az egyházpolitika tönkreteszi az egyházakat. Azokat is tönkreteszi, amelyeket támogat, nemcsak azokat, amelyeket büntet, mert függőségbe taszítja őket, mert az állam szolgájává teszi ezeket az egyházi közösségeket. És ez ellen tiltakozunk, és ez ellen fogunk tiltakozni minden alkalommal, mert a vallás, a lelkiismeret és az egyházak szabadságának feltétele az, hogy az állam semlegesen és tisztességesen járjon el az egyházpolitikában; szükségessé teszi azt, hogy bizony az állam, Nacsa képviselő úr, egyformán támogassa bármelyik egyházi iskolába járó gyereket, és bizony egyformán támogassa az egyházi és az állami iskolába járó gyerekeket.
