Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. szeptember 21. kedd - 212. szám - A felsőoktatási intézmények versenyképes működését elősegítő szabályokról, valamint egyes vagyongazdálkodási, kormányzati igazgatási és büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:

136 DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, hallgattam az ellenzéki felszólalásokat, és néha úgy éreztem magam, mint Dorothy az Óz, a nagy varázsló birodalmában, tehát hogy elvarázsoltak azok a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott megállapítások, a valóságot teljes mértékben negligáló, zárójelbe tevő gondolatok, amelyek itt elhangzottak. Nagyon nehéz ezzel nekem mit kezdeni, mert én viszonylag fiatal vagyok a politikában, és én úgy keveredtem a politikába, és úgy kezdtem el egyébként egyetemi oktatóként a parlamenttel foglalkozni, hogy az szerintem egy komoly dolog, amilyen típusú vita itt zajlik, politikai, szakpolitikai, minden. Ehhez képest látni azt, hogy milyen a valóság, tehát milyen érvrendszerek ütköznek vagy dolgoznak, inkább azt mondanám, hogy dolgoznak egymással szemben, ez, néha úgy érzem, hogy lehangoló. Hadd mondjak erre két példát! Például Brenner Koloman alelnök úr azzal támad minket, hogy kivonjuk a pénzt a felsőoktatásból, miközben itt van egy törvényjavaslat, amely arról szól, hogy két és félszeresére emelkednek a működési költségek (Dr. Brenner Koloman többször közbeszól. - Az elnök csenget.), és Brenner Koloman képviselő úr egy politikai szövetségben indul azzal az Arató Gergely képviselő úrral, aki az Oktatási Minisztérium államtitkára volt, aki konkrétan elvette a képviselő úrnak az egyetemi fizetését. (Arató Gergely többször közbeszól. - Az elnök csenget.) Azért mondom, hogy ez tényleg egy varázslat. (Dr. Brenner Koloman és Arató Gergely folyamatosan közbeszól.) ELNÖK: Képviselő urak! DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Tehát ez egy varázslat, hogy azzal az emberrel indul politikai szövetségben... (Arató Gergely folyamatosan közbeszól.) ELNÖK: Arató képviselő úr, ön ráadásul jegyző! DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: ...aki elvette a fizetésének egy részét, és közben minket vádol azzal, hogy mi kivonjuk a pénzt a felsőoktatásból. Ez egészen szürreális. A másik dolog, ha Hiller alelnök úr megengedi, szerintem ezzel meg is válaszoljuk a kuratóriumok témáját, és pont Bódis államtitkár a kiváló példa rá, és ne a személyről, hanem a jelenségről beszéljünk! A személlyel kapcsolatban, a jelenséggel összefüggésben elhangzott, hogy egy tudós emberről van szó, aki pécsi lokálpatrióta, és egyetemi vezető volt, és jelen pillanatban ő szerepet vállalt felkérésre a pécsi egyetem modernizációjában. Szerintem ennél helyénvalóbb dolgot nem lehet elképzelni. És való igaz, én ismerem ezt az ellenzéki narratívát, hogy különböző fideszes kötődésű emberek vannak itt meg ott. Direkt a kollégáimmal legyűjtettem, bőven 20 százalék alatt van azoknak az aránya, akiknek bármiféle politikai hovatartozása a nyilvánosság előtt detektálható. És ebben nemcsak a politikusok vannak benne, hanem azok a nem politikai szereplők, akiknek politikai megnyilvánulása volt, mondjuk, nyilvánosság előtt az elmúlt öt évben, bőven 20 százalék alatt van. Egyébként azonkívül egyetemi emberek, üzletemberek, lokálpatrióták, állami, politikai vezetők vannak. Szerintem pont ezek az életutak, ezek a karakterek tudnak felhajtóerőt és energiát vinni a rendszerbe. A másik, amikor Óz, a csodák csodájában vagy a nagy varázsló birodalmában éreztem magam, amikor Hiller alelnök úr egyrészt aggódott az egyetemi autonómiáért, aggódott a szegény elnyomott egyetemi oktatókért, aztán tulajdonképpen semmibe nézte őket és földbe dorongolta őket azzal, hogy hogyan lehettek ilyen birkák, hogy 90 százalékban egyébként támogatták az egyetemi modellváltást. Tehát a két állítás egyszerre egész egyszerűen nem lehet igaz. Vagy azt mondjuk, hogy az egyetemi emberek tudják, képesek felmérni a körülöttük lévő világot, képesek racionálisan dönteni. Ha nem adja meg nekik a kormány a megfelelő információt, mert ez lehet, tehát amit önök állítanak, hogy ott nem voltak információ birtokában, az egy lehetséges szcenárió, de akkor független egyetemi embereknek, akik a mi gyerekeinket tanítják, azoknak tudniuk kellene nemmel szavazni. És ezek az emberek 90 százalékban igennel szavaztak. Nyilvánvalóan az a szcenárió, amit ön fölvázolt és a saját választópolgárainak ennek az ellentmondásnak a feloldására kínál, hogy azok az emberek biztos meg voltak vezetve, ez egyszerűen nem fedi a valóságot. Mégiscsak arról van szó, hogy mindenfajta politikai beavatkozás nélkül, teljesen szabadon, a rendelkezésre álló információk birtokában minden egyetemen, még Szegeden is a szenátus többsége úgy döntött, hogy önként belevág ebbe a modellváltásba. Ezzel az egész narratívájuk, az egész megközelítésük önöknek, a baloldalnak olyan mértékű léket kap, tehát egy olyan Achilles-sarka annak az állításrendszernek, amit velünk szembehelyeznek, ami szerintem feloldhatatlan, és eljutunk oda, hogy akkor valószínűleg nem a tények alapján álló politikai vagy szakpolitikai vitát