Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. szeptember 21. kedd - 212. szám - A felsőoktatási intézmények versenyképes működését elősegítő szabályokról, valamint egyes vagyongazdálkodási, kormányzati igazgatási és büntetőjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:
137 folytatunk, hanem itt valami hitéleti küzdelmekről van szó, amit majd a választópolgárok ’22 áprilisában vagy májusában le fognak zárni. Ehhez kapcsolódóan csak pár technikai részletet szeretnék helyre tenni. Hogyan alakultak ezek a tervek? Mert itt elhangzott, hogy nem látunk konkrét terveket. Ezek azok a tervek, amelyeket az egyetemek megfogalmaztak. Tehát ezek azok a források, amiket az egyetemek elkértek. Azt értem, most itt Brenner alelnök úr elmondta, hogy az egyetemi vezetésekben van egy olyan, vagy legalábbis az ELTE-n volt egy olyan szocializáció, hogy nem vették komolyan, de ez annak köszönhető, mert Brenner alelnök úr akkor volt egyetemi vezető, amikor Gyurcsány Ferencnek hívták Magyarország miniszterelnökét (Dr. Brenner Koloman közbeszól.), aki sportot csinált... (Dr. Brenner Koloman folyamatosan közbeszól. - Az elnök csenget.) Miért? Bocsánat, nem volt 2002 után egyetemi vezető? (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) ELNÖK: Alelnök úr! Alelnök úr! Brenner alelnök úr, ha ön vezeti, akkor hogy vezeti az ülést, ha megtűri ezt a vitát? DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Meg fogom nézni, ha 2002 és 2010 között ön egyetemi vezető pozíciót nem töltött be, bocsánatot fogok kérni, ha igen, akkor nekem van igazam. Ez tény, ezen vitatkozni nem lehet. (13.30) Tehát lehet, hogy az akkori rendszerben úgy szocializálódott az egyetemi vezetés, hogy különböző terveket kértek a minisztériumban minden héten meg minden hónapban, és azokból aztán nem lett semmi. Lehet, hogy meglepetéssel tapasztalták, hogy itt viszont van, de most az történt, hogy ami terveket összeírtak, ami összeget a tervek végére odaraktak, azokat fogják megkapni. Azokat fogják megkapni! És innentől kezdve nem értem, hogy ez miért az egyetem számára sérelmes pozíció. A másik része, hogy való igaz, négy évre történik a finanszírozás rögzítése, de ezt azzal hasonlítsuk össze, hogy például 2010-et megelőzően minden egyetemi vezetőnek a miniszternél kellett lobbiznia, hogy a jövő évi költségvetés rendben legyen (Dr. Hiller István: Nem...), mert a költségvetési törvényben úgy kellett évről évre kilobbizni a forrást. Úgy kellett kilobbizni a forrásokat! (Dr. Hiller István: Hároméves megállapodás...) Igen, csak nem mindig sikerült a megállapodásokat betartani. Nyilván, persze lehet arra fogni, hogy jött a világgazdasági válság, és megváltozott a környezet, de mégiscsak arról volt szó, hogy végső soron azok jutottak a finanszírozási forráshoz, akik minden évben ott kilincseltek, és megkapták azokat a forrásokat. (Arató Gergely közbeszól.) Most az Országgyűlés törvényben rögzíti, hosszú időre előre. Van egy hosszú távú finanszírozási szerződés, és van egy törvényi garanciarendszer, ami ennek az első időszakát pedig kifejezetten kiemeli. Itt volt egy kis fennforgás, hogy most ez osztrák, nem osztrák modell. Magára a rendszerre, az alapítványi formára Európában, ahol az elmúlt években váltás volt, finn példát lehet hozni. Való igaz, hogy az a finn egyetemi példa még nincs a top 100-ban, de ha megnézi, alelnök úr, hogy az elmúlt tíz évben milyen változások történtek azon az egyetemen a nemzetközi rangsor tekintetében, akkor azt fogja látni, hogy masszív, meggyőző az előrelépés. Tehát a modell finn, és a finanszírozási rendszer, amiben van egy alapfinanszírozás meg van egy teljesítményalapú finanszírozás, az az osztrák. Egyébként ez tényleg egy filozófiai vita, de azért arra felhívnám a tisztelt baloldal képviselőinek a figyelmét, hogy ha megnézzük a top 100-as egyetemeket, akkor ott nem sok európai egyetemet találunk, egypárat találunk, de a legjobb egyetemek Nyugaton és Keleten vannak. Tehát az Amerikai Egyesült Államok még mindig tartja magát, és brutálisan jön föl a Kelet, nemcsak Kína, hanem Délkelet-Ázsia és egyéb területek is. Tehát az európai egyetemi rendszer, az európai kutatás-fejlesztés, az európai felsőoktatás kifejezetten nem a zenitjén van, hanem problémákkal küszködik. Az más kérdés, hogy ott több száz éve bevett rendszerek vannak, a német világban azért inkább az állami finanszírozás oldalán; a brit modell egy sajátos modell, és mindenki próbálkozik különböző utakon, de azok az európai egyetemfinanszírozási modellek, amelyeket példaként használtak, tisztelet a kivételnek, tehát nyilván egy Heidelberg meg egy Sciences Po egy más nívó, de azokon túl nem minősülnek sikertörténetnek. A másik dolog, amit szerettem volna közbevetni: tehát egyrészt azok az állítások, amelyek arra vonatkoztak, hogy ezekben a rendszerekben nem lesz közbeszerzés, azok nem igazak - törvény rögzíti. Hogy ezek a megállapodások nem lesznek nyilvánosak, ez egyszerűen nem igaz, a törvény rögzíti. Balczó képviselő úrnak annyit mondanék: lehet a közalapítványi modellt példaként hozni. A közalapítványi modellt 2010 előtt kezdték lebontani, mert a 2006-2010 közötti kormányzatot zavarta az az autonómia, amivel a közalapítványok rendelkeztek, és jogi és finanszírozási eszközökkel ők maguk szépen bontották vissza azt a modellt. Tehát itt a baloldali előválasztási szövetségesi egyeztetések során kell ezt a szakpolitikai kérdést kitisztázni. A másik: ha megengedi, Hiller alelnök úr, a nemzeti szemlélet szerintem egy fontos dolog. Én is azt gondolom, hogy a „nemzeti” nem egy pártpolitikai kategória, tehát ebben egyetértünk. És az a része a dolognak, hogy az egyetem egyébként univerzális tudást képvisel, merthogy az egyetemen oktatott tudás - talán kis kivételtől eltekintve, de lehet,
