Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 11. csütörtök - 223. szám - Egyes állami tulajdonú vagyontárgyak ingyenes tulajdonba adásáról, valamint az egyes otthonteremtési állami feladatok karitatív szervezetek általi átvállalásával összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

995 Mi az ellenzéki oldalon egyre többen gondoljuk úgy, hogy egy új elszámolási törvényre van szükség a devizahiteles ügyek kapcsán. Más párt azt mondja, hogy ezt kártérítési törvénynek hívjuk, én legalább öt éve mantrázom az elszámolási törvényt. Az én célom az, hogy ezeket az úgynevezett hiteleket a felvétel napjának árfolyamán számoljuk újra, s nézzük meg, hogy az ügyfél befizetett-e már annyit, amennyit követeltek tőle. De hát itt a bökkenő, hogy mi történik azokkal, akik a Nemzeti Eszközkezelőbe kerültek. Majd kiderül, hogy kifosztották őket, viszont a helyzet az, hogy a jóvátételre maximum anyagilag számíthatnak. De hát vizsgáljuk meg az ingatlanárakat, ha ő visszakapja azt, amennyivel megkárosították akár jegybanki alapkamattal súlyozva, akkor sem tud olyan minőségű ingatlant vásárolni belőle a mai árak mellett, mint ami egy in integrum restitutio felé őt elmozdítaná és az eredeti állapotát legalább megközelíthetné. Éppen ezért mondjuk azt, hogy filozófiailag téves és hibás az egész megközelítés, miszerint ezeknek az embereknek akár a kedvezményes sajátlakás-visszavásárlási lehetőséggel a jóvátételt biztosították volna. Én ezt vitatom, és mindent megteszek azért, hogy majd a véglegesített közös programban ezek az emberek igazságra találjanak. S ha már elvették tőlük a tervezhető éveket, sokaktól a családalapítási, -egyesítési vagy -bővítési szándék lehetőségét vagy ennek a beteljesülési lehetőségét, adjuk vissza azt, amit lehet. De hogy jutunk el a Nemzeti Eszközkezelőhöz? Láthattuk, hogy kedvezményes formában lehetett visszavásárolni a saját ingatlant. Amellett, hogy vitatom a filozófia alapját, ez jobb dolog, mint ha egy bank elvitte volna, vagy mint ha piaci kofaként 30-35 százalékon a bankok adták volna egymás között ezt a követelést a továbbiakban. De most egyházi szeretetszolgálatoknak ajándékozza az állam a kimentett devizahitelesek lakásait. Megint csak vitatom azt, hogy önök a tisztesség talaján ezt megtehetik-e. Egy nagyon szigorúan vett állami feladatról beszélünk mind a lakhatás, mind a szociális feladatok frontján. Ennek az outsourcingja, kiszervezése biztos, hogy nem egy erős állam bizonyítványát állítja ki. Egy erős kormányzat ezeket a feladatokat megoldaná. Az önök kormánya megint csak ki akarja szervezni ezeket a feladatokat. Azzal fognak engem nyugtatni, már látom, hogy az állami finanszírozás megmarad az egész mögött, és én nyugodjak meg ettől. A helyzet az, hogy egy civil szervezetet nem tudunk úgy elszámoltatni, mint önöket. Ha ők nem látják el ezt a feladatot, akkor a felelősségtranszport révén a helyzet az, hogy nagyon nehéz lesz meggyőzni azt a civil szervezetet arról, hogy ez igazából az állam kötelessége lenne és lássa el ezt a feladatot, mert ő egy civil szervezet, rajta ez nem kérhető számon. Nagyon örülök annak is, hogy az üres ingatlanállomány szóba került az időközben távozott kormánypárti vezérszónok úr részéről. Valóban van egy történelmi mulasztása ennek a kormánynak. Félmillió üresen álló ingatlanról tudunk Magyarországon. Ami magántulajdonban van, ahhoz nyilván senki nem akar nyúlni, mert mi a fideszes szokásokat nem követjük, mi a magántulajdont tiszteljük. Viszont van két másik lába ennek a dolognak, az állami és az önkormányzati tulajdon. Nagyon sok ilyen ingatlan annyira leromlott állapotban van, hogy én tisztán látom, hogy a felújításuk és a bérlakáskénti hasznosításuk drágább lenne, mint ha új építésű bérlakásokat emelnénk. De nagyjából az egytizedére tesszük azt a számarányt, ami felújított formában bérlakásként hasznosítható lenne. Ez 50 ezer ingatlan. Ha elkezdenénk egy új bérlakásprogramot - egyébként ez az új nemzeti egységkormány célja -, akkor évente 5-10 ezer bérlakás építésével lehet maximumkapacitással elkezdeni. Tehát nagyon fontos láb lenne az üresen álló ingatlanok feltérképezése. Ez egyébként a „Magyar falu” program által érintett régióban sem elhanyagolható, hiszen az elnéptelenedő falvakban nagyon sokszor üresen áll a korábbi kapacitás, üresen állnak ingatlanok, korábbi otthonok. De ettől még ott munkahely nem lesz. Egyetlen esélye van Magyarországnak: a kényszerből külföldre távozottak számára valódi hazahívó programot gyártani, versenyképes bérekkel és megfelelő lakhatási feltételekkel elérni, hogy mindenki boldogulhasson a szülőföldjén, aki csak akarja ezt, nyilván nem kényszerrel és nem röghöz kötéssel, hanem erős motivátorokkal. Mindemellett nem hagyhatunk magyar járást érdemi munkahelyteremtő beruházás nélkül, magyar megyét pedig pláne nem. Nem mondhatják önök, és senki nem mondhatja azt teljes országrészekre, hogy oldják meg a sorsukat, ahogy akarják, mert nekik nem jut adott esetben egy cég beruházásából. Azért ezek irányítható folyamatok; nem csak a vissza nem térítendő adókedvezményekkel és támogatásokkal, ahogy ezt Magyarország Kormánya csinálja. Ennek állatorvosi lova volt az Audi, amelynek akkor is adtak 1 milliárdot, amikor a sajtóban jelentette be a vezetője, hogy ők nem szorulnak rá, nem kérik ezt. (12.50) Ezeket az összegeket, az egyébként százmilliárdos nagyságrendű támogatási összegeket lehetne úgy csatornázni, hogy az a munkahelyteremtő beruházás X vagy Y régióba érkezzen, fel lehetne támasztani ezeket a régiókat, ha pedig van munkahely, és van egészségesen működő tőke, akkor lehet a népesség megtartásáról beszélni. Tehát, még egyszer mondom, a „Magyar falu” program tekintetében az alapokat én nem vitatom, de a megvalósítás eredményességében egyáltalán nem áll módomban hinni, főleg a KSH és a GKI adatai alapján. Az pedig egészen vérlázító, és remélem, erre valaki reagálni fog, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy a 300 legszegényebb falu 143 milliárd forintot bukott az utóbbi időszakban. Itt a tervezettnél jóval kevesebb pénzt hív le a kormány az uniós helyreállítási alapból, és itt a legszegényebb települések számára lett volna egy forrás-, egy keretlehetőség. Áprilisban még úgy volt, hogy 220 millió (sic!) forintot költenek a „Felzárkózó települések”