Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. december 1. szerda - 227. szám - Egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:

1244 vonatkozóan nincsen változtatás. Tehát kérem, hogy amikor a kata változtatásáról beszélünk, akkor nézzük meg a változtatás hátterét és a statisztikákat. Ismétlem: visszaélésszerű, ha úgy tetszik, kiskapuzás látszódott, aminek a becsukása szerintem mindnyájunk érdeke, az adóelkerülések megszüntetése mindnyájunk érdeke. Ezzel, ha megengedik, át is kanyarodok azokra az észrevételekre, amelyek nem az önök előtt lévő törvényjavaslat konkrét rendelkezéseiről szóltak, mégis a vitában elhangzottak. Ha adóelkerülésről szólok, akkor Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony fegyelmezett költségvetési gazdálkodás kapcsán megfogalmazott kritikájára hadd reagáljak. Ismétlem, azon túl, hogy szerintem a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást akkor tudjuk elérni, ha mindenkit tisztességes adózásra bírunk - a fehérítési intézkedések ezt a célt szolgálják; a kiskapuk bezárása ezt a célt szolgálja -, de azt gondolom, hogy ezt az átfogó célt szolgálja az az informatikai rendszer, amiről beszéltünk, és ezt a célt szolgálja az a gazdaságpolitika, amelyet a kormány folytatott. Ha ön megkérdőjelezi a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást, akkor tisztelettel ajánlom, hogy nézzük meg a sokszor emlegetett Eurostat-adatbázisokat. Képviselő asszony, azért tényszerűen hadd mondjam el, hogy van egy olyan politikai közösség, akinek az idejében, 2002-2010 között egyetlenegy év sem volt, amikor a magyar GDP-arányos államadósság ne növekedett volna, a válság alatt is meg a válság előtt is. Ezt mindnyájan pontosan tudjuk, és azt is tudjuk, hogy ezen adatok alapján 2011 és 2019 között egyetlenegy év sem volt, amikor a magyar GDP-arányos államadósság-ráta ne csökkent volna. Ugye, 80 százalék fölötti szintről értünk el 65,5 százalék körüli szintre. (10.50) Pont ez a múlt tette lehetővé azt, hogy a válságra egy teljesen ellentétes választ adjon a kormányzat, mint adott 2008-09-ben, mint amit kényszerült adni, hiszen tudjuk, hogy nem voltak meg anno a finanszírozási lehetőségek a bérek csökkentése, a nyugdíjak csökkentése mellett sem. Most ennek a klasszikus, ha úgy tetszik, keynesi vagy tankönyvi recept szerinti válasznak hangsúlyos eleme volt a költségvetési hiány növelése adócsökkentések és pluszkiadások által. Ezt láttuk Európa számos országában, ezt láttuk Magyarországon is. De ezt az átmenetinek tekintett hiány- és adósságnövekedést pont azért tettük meg, hogy a reálgazdaságnak támaszt adjunk. Pont azért tettük meg, hogy most, szemben a 2009-es válsággal, ne szökjön fel 11 százalékra a munkanélküliség. Mi azt látjuk, hogy ezek a válaszok alapvetően sikeresek voltak, hiszen a magyar gazdaság teljesítménye ma meghaladja a válság előtti szintet - hangsúlyozom, hogy Európa országainak jelentős részében nem ez a helyzet -, és ennek az lett az eredménye, hogy a foglalkoztatottak szintjét történelmi magasságban tudtuk tartani. Abban bízom, hogy ennek a reálgazdasági teljesítménynek is köszönhetően a hiányt csökkenteni fogjuk tudni a következőkben. Én abban a képviselő asszonnyal maximálisan egyetértek, hogy a fegyelmezett költségvetési gazdálkodás elvétől nem lehet eltekinteni. A 2022. évi költségvetésitörvény-javaslat kitekintésében a tisztelt Országgyűlés azt láthatta, hogy 2023-ban 3,9 százalékos hiányszámmal kalkulálunk, 2024-ben 3 százalékos hiánnyal, és 2025-ben 2 százalékos hiánnyal. Sok, előre nem látott körülmény történhet még. Gondolok itt a járványra, az ellátási láncok akadozására vagy az energiaárak emelésére, de mégis a kormányzati szándék egyértelmű. És abban bízom, hogy ha ezeket a hiányszinteket tudjuk teljesíteni, akkor az adósságrátánk ismét csökkenni fog. Varju László képviselő úr az adósságról, az adósságfinanszírozásról szólt. Szóba hozta azt a devizakötvény-kibocsátást, ami tényszerűen, mondhatom, hogy az elmúlt 30 év talán legsikeresebb devizakötvény-kibocsátása. Miért merem ezt mondani? Azért, mert 4,5 milliárd euró összegű forrás bevonása történt meg hosszú lejáraton, átlagosan kevesebb mint 1 százalék finanszírozási költséggel. A képviselő úr azt kifogásolta, hogy miért devizakötvény-kibocsátás valósult meg, hiszen a kormány célja az, hogy a devizaadósság arányát csökkentsük, és ezzel válaszoltam is a képviselő úrnak. A kormány 2010 után azt a célt fogalmazta meg, hogy egyrészről az adósságrátát csökkentsük; megjegyzem, hogy Alaptörvényben előírt kötelezettség, tehát egy olyan szigorú szabály van érvényben 2011-től, ami korábban nem volt része a magyar jogrendnek, és az adósságráta csökkenésén belül a devizaadósság arányát mérsékeljük. Nem arról szóltunk, hogy ne legyen devizaadósság, hanem a devizaadósság arányát csökkentsük. Vannak olyan ügyek, vannak olyan lehetőségek, vannak olyan szituációk, amikor igenis érdemes élni a devizafinanszírozással. A kulcs, ismétlem, az, hogy az arány összességében csökkenjen. De 2010-ben 50 százalék fölött volt ez az arány, most 20 százalék környékén van. Az a célunk, hogy hosszabb távon ez mérsékelt szint legyen. Lehetnek természetesen ingadozások, hogy egyik pillanatról a másikra kicsit növekszik, kicsit csökken a devizaadósság-arány; ilyen változások elképzelhetőek a közeljövőben is, de a hosszú távú trend, a hosszú távú folyamat mégiscsak a devizaadósság arányának a csökkentése. És ez, ismétlem, azért az elmúlt bő tíz évben megvalósult. Képviselő úrnak azon fölvetésével nem tudok egyetérteni, amiben úgy fogalmazott, hogy a családokat devizahitelezésbe taszította a kormányzat. Azt kell mondjam képviselő úrnak, elnök úrnak, hogy volt ilyen, de ez 2010 előtti helyzet. Ha jól emlékszem, a magyar lakosság adósságának, hiteleinek nagyságrendileg a 70 százaléka deviza