Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. február 16. kedd - 180. szám - A nemzeti adatvagyonról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
270 A NAVÜ tevékenysége négy fontos célt szolgál: az állampolgárok számára hozzáférést biztosít az őket megillető adatokhoz, tájékoztatásokhoz és minőségi szolgáltatásokhoz; a felső szintű közigazgatási döntéshozók számára megfelelő adatalapú támogatást biztosít a döntéshozatal során. Garantálja, hogy Magyarország az adatvagyon-hasznosítás és a digitalizáció terén a legmodernebb technológiát alkalmazza és fejlessze. A NAVÜ megállapítja az adatok állami és piaci értékét, hozzájárul valamilyen együttműködési, akár üzleti modellben a gazdaság bővüléséhez és az adatokhoz való hozzáférés alapján a többlet hozzáadott értékű állami és lakossági szolgáltatások fejlesztéséhez. A NAVÜ működése garantálja a nemzeti adatvagyon feletti önrendelkezési jog megtartását, ami az egyik legfontosabb szuverenitási kérdés, sarokpont. Kiemelendő, hogy a törvényjavaslat a nagy adatbázisok szakmai jellegű feldolgozására, feldolgozhatóságára fókuszál, a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó szabályozást nem érinti. Így az továbbra is a jelenlegi eljárás szerint történik majd. Tisztelt Ház! Magyarország adatgazdaságának beindítása és a sikeres adatkormányzás és -gazdálkodás megvalósítása érdekében elengedhetetlen a szükséges jogszabályi keretek megalkotása és elfogadása. Jelen törvényjavaslat elfogadásával sikeresen valósítható meg a XXI. századi digitalizációs kihívásokra eredményesen választ adó nemzeti jogszabályi környezet. Az elhangzottakra tekintettel a Fidesz képviselőcsoportja támogatja a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Stummer János képviselő úr, Jobbik, parancsoljon! STUMMER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Korunk információs társadalmában az adat birtoklása olyan jelentőséggel bír, mint még soha az emberiség történelmében. Adatok segítségével ismerjük meg a jövőt, adatok felhasználásával kerülhetünk versenytársaink fölé, adatok ismerete alapján hozhatjuk meg a legfontosabb döntéseinket egyéni és nemzetállami szinten egyaránt. Közhely, de igaz, és el is kell hangoznia egy ilyen tárgyú törvényjavaslat vitájában, hogy az adat hatalom. Miniszterelnökösen közjószág, csak hogy értsék a patkó túloldalán is. Ezzel a hatalommal, illetve az ebből adódó lehetőséggel tudni kell élni, tudni kell jól élni egyénnek és országnak egyaránt. Ha az ország nem tud jól sáfárkodni az általa kitermelt, előállított, szakemberei által szolgáltatott adatokkal, akkor óhatatlanul olyan versenyhátrányba kerül másokhoz képest, amit semmilyen más módon nem lesz képes behozni a későbbiekben. Az, hogy Magyarország hogyan boldogul majd a következő években és évtizedekben, az ilyen és ehhez hasonló javaslatok alapján dől el. Hogy sikerül-e, az a jelen javaslatban leírtak alapján most még nem fog kiderülni, hiszen a javaslat fontos kérdésekben nem foglal állást a részleteket illetően. Ebben az általános vitában én mégis vagy éppen ezért fontosnak tartok leszögezni bizonyos alapelveket, amelyek meg kell hogy határozzák ebben a témában kialakított álláspontunkat. Ezeknek az elveknek meggyőződésem szerint a következőknek kell lenni. Az adatvagyon ügye nemzeti szuverenitási kérdés. A nemzet polgárai által előállított, a köz számára hasznosuló és hasznosítható adatvagyon a nemzetet illeti, az harmadik fél számára üzleti vagy bármely más megfontolásból csak kellő elővigyázatossággal és körültekintéssel, alapos mérlegelés után lehetséges. Az adatvagyonnal való felelős gazdálkodás az ország jövőbeni versenyképességének meghatározó eleme. Az adat a gazdaság versenyképességének szolgálatába csak úgy állítható megfelelő hatékonysággal, ha azok a legmodernebb eszközökkel és struktúrákban várják a felhasználást. Három: az adatvagyonnal való gazdálkodás folyamatainak transzparenciája a nemzetnek nemcsak érdeke, hanem joga is. Érdeke, mert az adatvagyon mindenkor egy nagy érték, így sokan és sok okból sajátíthatják ki önérdekből annak bizonyos részeit; és joga is, a nemzet szuverenitásának egyik legfontosabb zálogaként tekintünk rá. Mindezekből adódóan, gondolom, mindenki számára világos, hogy az Adatvagyon Ügynökség sokkal több, mint egy újabb homokozó a NER-es fiataloknak, és sokkal többről szól, mint egy adminisztrációs bűvészmutatvány végrehajtásáról, aminek a sikerességéről - egyébként ismerve Gál András Levente bürokratikus képességeit - nekem személyesen nincsen különösebb kétségem.
