Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. március 16. kedd - 183. szám - A Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézetről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

546 nem az egyetlen méltó, igazságos és okos-e, hogy mi most összefogjunk és nem tiporjuk el egymást. Mondjuk rá, hogy ámen, és senki sem fogja megbánni.”, ekkor a szellemi előd Spitálszky Károly gúnyosan mit jegyzett meg: „Adjatok választójogot a fasisztáknak, ugye?” Amikor a vallásos nevelés lesöprése ellen emelt szót és érvelt, hogy állások, előnyök, hatalom, dicsőség, érdek, szenvedélyek, sőt a bosszú érvényesítése érdekében az a demokratikus elv mind vékonyabbá zsugorodott, míg végre célba futott ebben a most előttünk fekvő törvényjavaslatban - amikor az egyházi iskolák bezárásáról volt szó, és a vallásos tananyag kiüldözéséről az iskolákból -, Spitálszky szellemi előd mit mondott? „Slachta botozza a demokráciát!” Még mindig nem tudták ezt elfelejteni. Amikor azzal érvelt, hogy a legnagyobb bűne ennek a parlamentnek - már hogy annak - a nemzettel szemben, hogy államéletünket erőszakkal lesodorta a keresztény világnézet alapjáról, és ez jogi vonalon az ilyen jogalkotásokban mutatkozik meg, akkor mi volt a szellemi elődök válasza? „Maga ne beszéljen a kereszténységről, hanem a 25 botról!” Aztán amikor így érvelt tovább, hogy az ostrom óta sok keserűség halmozódott fel azoknak a lelkében, akik nem látják megvalósulva a méltányosságot és az igazságosságot: Nem akarok hosszan szólni.”, erre a szellemi előd Spitálszky Károly válasza: „Ez a szerencse!” És amikor azt felveti, hogy esetleg utoljára szól, akkor a balos sorokból a „Reméljük!” szó hangzik. Majd 1947. március 13-án, amikor azt mondja, hogy maholnap már a lélegzetvételt is meg fogják adóztatni, és ilyen körülmények között lelkiismeretlenség még azt az egyetlenegyet is elvenni, ami nem kerül pénzbe, ami nem terheli a költségvetést, és ami igenis minden egyes embernek természetes joga, hogy tudniillik követhesse a saját meggyőződését, erre a kommunisták bekiabálása mi volt? „Belemagyarázzák!” Schiffer Pál pedig azt kiabálta: „Na, ezt is álmodta!” És mi derült ki ez után? Hogy mindenben igaza volt Slachta Margitnak, és amit jósolt a beteg rendszer következményeként, az bizony be is következett, és meg kell mondjam, hogy annak szellemisége a mai napig is hat. Amikor arról beszélt, hogy a minisztériumoknál illene, hogy első szempont legyen, hogy valaki mennyire hozzáértő, mennyire szakember és követelte, hogy Keresztury Dezsőt hívják vissza a kultuszminisztérium élére, ezt kell tennünk, nem pedig kikeresnünk egy pártembert, akiről majd miniszterségének harmadik napján fel fogják olvasni, hogy ez meg ez, meg ez van a rovásán, erre egy kommunista mit kiabált be? „Nem jó ajánlólevél, ha képviselőtársunk dicséri!” 1948. június 16-án tartotta utolsó beszédét, amikor is az egyházi iskolák államosítása ellen szólalt fel: Marosán György nagyon ízlésesen mit kiabált neki? „Vonulj kolostorba, Ofélia!” 1946. augusztus 29-én arról beszélt, hogy csak annyit szeretett volna leszögezni, hogy nem a nő haladása ellen beszél, hanem azt mondta, hogy az kívánatos, hogy a családfenntartó férfinak olyan fizetése legyen, amely képessé tegye őt a család eltartására, és az asszonynak módjában álljon szabadon választani, hogy a családban akar-e maradni, hogy a családban akar-e maradni, vagy állást kíván vállalni. Aztán ennek a beszédnek a végén Révész Ferenc szellemi előd mit kiabált be? „Magánál az a baj, hogy nem csak az egyiket választotta!” És még sorolhatnám hosszan azokat a nemtelen, durva szellemiségű bekiabálásokat és az ő személyének megalázását, amit neki ebben a Házban el kellett szenvednie. Amikor a Szent Koronáról és a Szent Korona-tanról beszélt, akkor csak ilyen szavakat hallhatott, hogy Ázsiából hozták a koronát; adják vissza a koronát, vegyünk érte búzát, és a rendkívül okos Ratkó Anna még azt is bekiabálta, hogy a Slachta Margit hallgasson! Szóval, amikor megalapítottam a Slachta Margit Emlékére-díjat, akkor a KDNP közleményt adott ki Szociális Testvérek Társasága cím alatt Nacsa Lőrinc képviselő úr kezdeményezésére, amiben azt közölték, hogy felhasználjuk politikai célokra ennek az asszonynak a nemes életét. Azt szeretném kérdezni, hogy ez a javaslat nem ugyanaz? Egyébként önök valótlanul azt közölték, hogy ennek a társaságnak joga Slachta Margit vonatkozásában minden jogot megadni, semmilyen joguk nincs. De én most megkérdeztem e-mailben őket, hogy most ehhez a javaslathoz adtak-e hozzájárulást, de természetesen választ nem kaptam. (Nacsa Lőrinc: Épp most válaszoltam!) (18.30) Tehát nincs ember - mármint normális ember -, aki ne akarná Slachta Margit emlékét a legszélesebb körben megtartani, és az ő szellemiségét továbbvinni. A 30 év késedelem bizony mindenki rovásán van, aki ebben a parlamentben 30 éve pártként megjelenik. Azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, ha már ön itt van, és ezt hallgatja, hogy nem tudom elképzelni, hogy a kormány saját magától nem tudott volna ennek az intézetnek