Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. május 27. csütörtök - 204. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes törvényeknek a kisgyermekkel otthon lévők szövetkezete létrehozásával összefüggő módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2809 objektív igazságokról beszélhessünk. Az előttünk fekvő csomaggal a Fidesz-KDNP egy hároméves tervét porolta le, és nem egy témával jár el így. A tegnapi napon például az elképesztően kudarcos magáncsőd intézményének a felfrissítését hozta ide, a Ház elé, amivel 25-40 ezer károsult megsegítését ígérték, ebből háromszáz-valamennyi lett a végére sajnos. Tehát egy elképesztő szakmai blődlit igyekeznek egy kicsit frissíteni. (Nacsa Lőrinc: Ötezer!) Képviselőtársam benyögésére szeretném jelezni, hogy több mint kétezer magáncsődeljárás indult el. A lezártak számát nézi a szakma ilyenkor, képviselőtársam. Nézze ön is azt! Háromszázvalahány lezárt esetről beszélünk, ennyi károsult tudott szabadulni a nagyon szigorú és már-már rabszolgasorsra hajazó rendszerük „segítségével”. Egészen biztos, hogy lehetett volna jobban csinálni mindezt. Közelednek a választások, 11 hónap van hátra. Most leporolnak még egy korábbi ötletet, és kicsit az az életérzés környékezett meg, mint amit akkor éreztem, amikor önök átverték Magyarország miniszterelnökét. A miniszterelnök úr ugyanis kiállt néhány évvel ezelőtt, és teljesen helyesen elmondta azt, hogy a háromgyermekes édesanyák esetében teljes körű szja-mentességet tervez bevezetni Magyarország Kormánya. Én üdvözöltem ezt az ötletet, kezdeményezést, mert éreztem, hogy egy nagyon széles társadalmi réteg számára érezhető könnyítést hozna ez a javaslat. Aztán a háttérembereik kiszámolták, hogy mindez mennyibe kerülne, megijedtek, cserben hagyták önökkel együtt egyébként Magyarország miniszterelnökét, a végső javaslatból pedig lett a négygyermekesek szja-mentessége, mert önök kiszámolták, hogy mindez nagyságrendileg kicsit több mint 30 ezer magyar hölgyet érint, akiknek a fele amúgy is inaktív a munkaerőpiacon. Innentől kezdve tizen-egynéhányezer ember adóbevétele az, ami elesett volna, tehát egy minimális költségvetési kiadással Dunai képviselőtársam kiállhat, és elmondhatja azt, ami nem állja ki az igazság próbáját, miszerint Magyarországon javulnak a demográfiai trendek. Mindjárt bebizonyítjuk, hogy miért téved újfent képviselő asszony. Nyilván nem ön tehet róla, hanem a főnökei, a munkaadói. Ezt a kommunikációs panelsort adják ki, mert a véleménybuborékban önöknek egy másfél-kétmillió ember stabilizálásához erre van szüksége, de ettől ez még hazugság marad. A hároméves terv leporolása egyébként lehetne jó irányú dolog. Én a szövetkezetiség nagy rajongója vagyok. Az egyik dolgozatomat korábban pont a Hangyából írtam, egy félkész könyvem is van a témában, tehát nem lehet azzal vádolni, hogy bármiféle szövetkezetellenes érzület vagy életérzés lenne bennem, egyáltalán nem. Óriási támogatója vagyok ennek. Csak megint azt látom, hogy ez a javaslat a Fidesz által elképzelt családmodellről szól, jellemzően a háromgyermekeseket vagy a többgyermekeseket célozza meg, és nem szól azokról, akik a Fidesz által elképzelt családmodellből kimaradtak. Azok számára nincs is társadalmi üzenet. Az életszerűséggel van nekem, képviselőtársam, komoly problémám. Sokan vagyunk itt kisgyermeket nevelő családokban, a mindennapjaink ezzel telnek. Én úgy nehezen tudom elképzelni, hogy a kismamák taggyűlésre járnak, üzleti tervet véleményeznek. Tehát amikor ezeket kidolgozzák, beszéljenek gyakorló emberekkel, akik nap mint nap ezt az elképesztően értékes, láthatatlan munkát végzik. Örülök egyébként, hogy az utóbbi tíz évben bekerült a közbeszédbe a hölgyek által végzett láthatatlan munka értéke, ami GDP-alapon most már mérhető a szakma szerint, és nemzetközileg is mérik. Nagyon szeretném, hogy a hölgyek számára elismerjük hosszú távon ezt az elképesztő szolgálatvállalást, mert ha lesz reprodukció Magyarországon, akkor miattuk lesz, az ő munkájuknak köszönhetően. Azt érzem a kismama-szövetkezetes javaslat kapcsán, hogy önök kiszerveznének egy külső szövetkezeti formába olyan állami feladatot, amit elmulasztottak megvalósítani az elmúlt tíz évben. Tehát azt látom, hogy szabadulnának egy olyan feladattól, és majd egy működő vagy nem működő modellre bíznák, amely egyébként most is, tegnap is, és holnap is az önök feladata lenne, és nem valósították ezt meg. Hogy egy példát mondjak, folyamatosan eltűrik azt a hátrányt, amely a magyar, gyermeket nevelő hölgyeket éri a fizetések, a karrierpálya, az életpálya szempontjából, hiszen nagyon jól tudják, hogy ha valaki évekig otthon marad picit vagy piciket nevelni, akkor olyan behozhatatlan hátránya lesz a munkaerőpiacon, a fizetések szintjében, az előmeneteli lehetőségek tekintetében, amely megmutatkozik a férfiak, nők közötti bérolló tekintetében. Ennek az európai átlaga 14 százalékos bérkülönbség a férfiak és a hölgyek között, Magyarországon ez a mutató 18 százalék fölött van. Azért nem értem önöket, mert tegnap a kormány egyik államtitkára eljött hozzánk a Vállalkozásfejlesztési bizottságba, és teljesen érthető, szakszerű módon elismerte, hogy ez a probléma létezik. Nem azt mondom, hogy egyetértettünk minden részletben, mert baromira nem, de elismerték, hogy létezik a probléma, kezelendő, részben azt is, hogy önök ezt nem kezelték, és ideállnak egy ilyen javaslattal, amely az alma héját kapargatja, de a probléma mély rétegéig egyáltalán nem hatol el. Azt látjuk, hogy kicsit mindig gyanús, amikor Kósa képviselőtársamék ennyire hangoztatják az önkéntességét a dolognak. Nem tudom, bárkiben felmerült, hogy ez esetleg ne lenne önkéntes forma. Nagyon örülök, hogyha az egyébként, de még egyszer
