Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - A védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK (DR. HILLER ISTVÁN): - DR. VADAI ÁGNES (DK):

2788 azért lényeges mondat, mert ha valaki csak ezt olvassa el, akkor ebből azt fogja leszűrni - és a laikusokról beszéljünk, miniszter úr, ne önről, ne azokról, akik ezt a jogszabályt alkották, a laikusokról - hogy az egyén, az egyéni érdek nem számít. És lehet, hogy önök nem ezt gondolták, és lehet, hogy a részletes indoklásban meg az általános indoklásban nem ez szerepel, de ez van itt. Szerintem nem lehet egy olyan törvényt hozni, amely az egyéni érdeket, az állampolgár érdekeit, jogait nem veszi figyelembe, miközben tudjuk, hogy a honvédelmi törvények, az idevonatkozó jogszabályok - különösen különleges jogrend idején - nagyon széles körű kötelezettségeket állapítanak meg az állampolgárokra, legalábbis az állampolgárok egy részére. Mert én azt hittem, hogy amikor beterjesztik ezt a törvényjavaslatot, és beszélnek a magyar nemzetről, akkor tisztázzuk végre a hadkötelezettség dolgait is. Ma Magyarországon hadkötelezett személy a 18. életévét betöltött, magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező férfi. Én azt gondolom, hogy itt egy újabb probléma merül föl a törvényjavaslat egész filozófiáját és egyébként a kötelezettségek sorát meghatározva. Szerintem ilyen kérdésekben a pontosság, amiről beszéltem, borzasztóan fontos. Ez az egyéni érdek vagy egyéni kötelezettségek, pontosabban: egyéni jogok másodlagossága a közösségi biztonsághoz képest meg a közösséghez képest. A hadkötelezettség kérdése ahhoz képest, hogy magyar nemzetről beszélnek ebben a törvényjavaslatban, ezek a pontatlan, pongyola megfogalmazások ezt a törvényjavaslatot egyébként a jogszabályi felsorolásokkal, hogy a kormány mi mindent tehet és hogyan járhat el, a szürkezónába tolják a biztonsági és védelmi kérdéseket. Szóval, a biztonsági és védelmi kérdések amúgy sem egyszerűen emészthető dolgok, hiszen a védelem tekintetében a magyar állampolgár, és ebből induljunk ki, hiszen a törvény alapoz a biztonságtudatosságra meg a biztonsági ismeretekre, abból induljunk ki, hogy a védelem a magyar állampolgár számára általában a külső támadással szembeni védelem. De a biztonság - és erről sokat beszélgettünk -, a biztonsági tevékenység egy nagyon átfogó kategória. Semmi nem mutatja jobban, mint amikor arról beszélnek, hogy a nemzeti ellenálló képességhez hozzátartozik a közlekedés. Persze, hát az, hogy lehessen normálisan közlekedni, az rendben van. Nyilván hozzátartozik az élelmiszer-biztonság kérdése, mi ezt így gondoljuk. Hozzátartozik az informatika, az infokommunikáció, a digitális világ, hozzátartozik az én álláspontom szerint az állampolgárok demokratikus jogainak védelme is, ez sajnos ebben nem szerepel. A biztonság ma már nem egy olyan fogalom, mint volt, és erről ön valószínűleg többet tud, hiszen nagyobb tapasztalata van ebben katonaként, korábbi katonaként. A biztonság ma már minden lehet. (22.20) Azt mondanám, hogy minden is. Éppen ezért azt gondolom, hogy már önmagában, amikor védelmi és biztonsági tevékenységekről beszélünk, akkor ennek a nagyon fontos, nagyon világos definiálása azért szükséges, mert ez a törvény olyan felhatalmazást kér a kormány számára, ami szerintem túlmutat azon, ami veszéllyel mi szembenézünk, legyen az járványveszélyhelyzet, legyen az külső vagy belső támadás kérdése. Azt gondolom, miniszter úr, hogy bármennyire is jó ezekről a dolgokról beszélgetni, ezek a beszélgetések az elmúlt években elmaradtak. Egyoldalú kinyilatkoztatások voltak, egyoldalú újságcikkek voltak, információt nem kaptunk. Ezt a törvényjavaslatot ugyanakkor nem ezért nem tudjuk támogatni, merthogy önök nem voltak túl, hogy mondjam, nagyvonalúak az információátadást illetően, hanem azért, mert nem látjuk ebben azokat a demokratikus garanciákat, amelyek bármely kormány, de leginkább az önök kormányának tevékenysége kapcsán világosan megmutatnák azokat a kereteket, hogy eddig és ne tovább! Szeretném azt feltételezni, ellentétben azzal, ami itt elhangzott, hogy ennek a célja nem a katonaállam felépítése. Szerintem, aki katonaállamot akar ebben az országban felépíteni, ez a célja, az a végén bíróság előtt fog felelni ezért. Ezt tudom mondani. Én nem tudom azt elképzelni, hogy lenne a katonák között bárki olyan, aki a saját népe ellen fordulna. Ha ilyen lesz, az biztosan bíróság elé fog menni, és nem azért, mert ezt én mondom, hanem azért, mert ezt nem lehet. Ha önök nem katonaállamot akarnak építeni, és még egyszer mondom, én szeretném azt hinni és azt gondolni minden vitánk ellenére, hogy valami jó szándékú szakmaiság vitte önöket ebbe az irányba, csak nagyon félrecsúsztak a dolgok. És a félrecsúszás egyik oka talán az, hogy csak saját magukban beszélgettek ezekről a kérdésekről, még akkor is, ha esetleg jönnek majd nekem ilyen civil szervezetekkel, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak. Ezeknek a civil szervezeteknek a vezetői rendszerint vagy benn dolgoznak a minisztériumban a honvédelmi tárcánál, vagy a Miniszterelnökségnél, tehát tudjuk ezt. Érdemes ezekben az ügyekben olyanok véleményét is kikérni, akik picit máshogyan, más szemszögből, más aspektusból látják a dolgokat. Ezért ez a törvényjavaslat, miniszter úr, még ha a szándék talán érthető is,