Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. május 26. szerda - 203. szám - A védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK (DR. HILLER ISTVÁN): - DR. VADAI ÁGNES (DK):

2787 valóban szakmai, akár zárt konferenciákat tartani arról, hogy megértse a törvényhozó, hogy mi is itt tulajdonképpen a cél. Mert abban szerintem - még egyszer szeretném hangsúlyozni - nincsen vita, hogy bizonyos veszélyhelyzeti, rendkívüli jogrendi esetekben kell lehetőséget adni a mindenkori kormánynak a felelősséggel együtt, hiszen vannak olyan döntések, amelyeket a ma még hatályos alaptörvényi szabályozás értelmében is a kormány hoz meg, de nyilván az Országgyűlés felügyeli. Szóval, kell adni bizonyos lehetőséget - különösen olyan tekintetben, amikor biztonsági kérdésekről van szó - a kormánynak, de ennek mértéke, ennek a kvázi hatalomátadásnak a mértéke láthatóan vita tárgyát képezi ebben az Országgyűlésben. A választási rendszer olyan - és erre nyilván nem a honvédelmi tárca meg az ott dolgozó katonák vagy a polgári védelemnél dolgozók, vagy a katasztrófavédelemnél dolgozók, vagy a rendőrök tehetnek -, hogy valóban 46 százalékkal is lehet kétharmadot szerezni. Én azt gondolom, hogy bármikor előfordulhat a jelenlegi választási rendszerben, hogy pont fordított lesz a felállás; pont fordított lesz a felállás, és akkor majd újra kezdjük elölről. Szerintem egy ilyen ügynek a nemzeti ügy szintté emelésének folyamata az, hogy ezekbe a tárgyalásokba bevonjuk az érintetteket. Miniszter úr arról nem beszélt az expozéjában, de talán majd amikor válaszol, hogy milyen mértékben lettek ebbe bevonva például önkormányzatok. Azt tudjuk, hogy az ellenzéki frakciók milyen mértékben lettek bevonva. A benyújtás előtt kaptunk egy meghívót, hogy menjünk el, és hallgassuk meg az önök elképzeléseit, amit őszintén szólva én nem a járványveszélyhelyzetre hivatkozva gondoltam azt, hogy nem kell ott lennünk. Mérhetetlenül megalázónak, és a nemzet szempontjából felelőtlennek tartom ezt a hozzáállást. Mert ha mi folytonosságot szeretnénk ezekben a szabályozásokban - és szerintem az ország érdeke az, hogy konszenzuson alapuló folytonosság legyen -, akkor ezt nem lehet a Miniszterelnökségen megcsinálni, és nem lehet csak a honvédelmi tárcánál megcsinálni. Ehhez be kell vonni az ellenzéket. Az elmúlt 11 év pontosan ezt a problémát hozta elő. Képviselőtársaim, a kétharmad lehetőség a változtatásra, de egyben felelősség is. Azt jelenti, hogy önöknek az is a dolguk, hogy az egyharmadot is képviseljék, és az egyharmad véleményét is beépítsék ezekbe a jogszabályokba. Úgy nem lehet alkotmányt alkotni, úgy nem lehet alkotmányt átnyomni, hogy az csak az önök álláspontját képviseli. Úgy nem lehet ilyen típusú, egyébként veszélyhelyzetben vagy rendkívüli jogrendben állampolgári kötelességeket megállapító szabályokat hozni, ahol csak önök vannak benne. Mi nem vagyunk benne. Bennünket meg sem kérdeznek. Itt mi most beszélgetünk, aztán azt is tudom, hogy majd az fog elhangzani, hogy adjunk be módosító javaslatokat, és pontosan tudom, hogy mi lesz ezeknek a módosító javaslatoknak a sorsa. Ez volt az elmúlt években. Éppen ezért azt szeretném önöknek mondani és önnek is, miniszter úr: ha ön komolyan gondolja, hogy a haza védelme mindannyiunk ügye, akkor ne terjesszen be ilyen törvényjavaslatokat. Akkor hívja meg az ellenzéki frakciókat, de ne a folyamat végén, az elején! Ahogy a járványveszélyhelyzet kezdetén le tudtunk ülni, és értelmesen tudtunk egymással beszélgetni, bármekkora nagy a távolság közöttünk politikai értelemben, senki ne gondolja már az önök oldalán - beleértve az itt élő kollégáit -, hogy mi teljesen ostobák vagyunk, és nem értünk ehhez, és nekünk nem fontos az állampolgárok védelme. De, fontos! Csak nekünk vannak más szempontjaink is. És azt gondolom, hogy akkor, amikor hazáról beszélünk, akkor nem elég csak a Fidesz vagy a KDNP szempontjait figyelembe venni, figyelembe kell venni mások szempontjait, még olyanok szempontjait is, akik nem rendelkeznek politikai képviselettel az Országgyűlésben, mert ettől nemzeti az ügy. Az nem nemzeti ügy, hogy kapjuk a leveleket, és le vagyunk pattintva! Az nem nemzeti ügy, és nem teszi a honvédelem ügyét meg a rendkívüli jogrend ügyét nemzeti üggyé, hogy kapjuk a meghívót az utolsó pillanatban, hogy menjünk és hallgassuk meg önöket. Az nem nemzeti ügy, hogy beterjesztenek ide egy törvényjavaslatot, amiről egyébként az itt ülő képviselők - már most tényleg nem vagyunk túl sokan - egy része sem feltétlenül tudja, hogy miről szól, az összes többi meg nem. Az nem nemzeti ügy, miniszter úr, hogy majd a 133 képviselő átnyomja önnek ezt a javaslatot, de az ellenzéki képviselők, legalábbis a valódi ellenzéki képviselők ezt nem fogják megszavazni. És nem azért, mert nekünk bajunk van önnel személy szerint, hogy mi nem szeretjük a honvédelem ügyét, ez nyilván nem igaz. Mi is tiszteljük a katonákat. Elismerjük azoknak a munkáját, akik az esküjükhöz mérten megfelelően, tisztességgel végzik a dolgukat. Azért nem lehet ezt a törvényjavaslatot elfogadni, mert ebben nem vagyunk benne megint. És a nemzet nem állhat önökből pusztán. A törvényjavaslatnak van egy olyan része, és még ez is az értelmező rendelkezések előtt van, amely arról szól, hogy a jogok érvényesülését mindig a közösségi mértékű biztonság elsőbbségével kell biztosítani. Ez