Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 16. kedd - 180. szám - Az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2019. évi beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

228 Azt mondja ez a beszámoló, hogy milyen erőteljesen javult nemcsak az előző években, hanem ebben az évben is a befejezett ügyek száma, és milyen rapid módon csökken a két éven túli ügyek száma. Rendkívüli módon üdvözlendő, én mégis tudok mutatni elnök úrnak olyan ügyet, ahol a Fővárosi Ítélőtábla nyolc éve nem bírálja el a fellebbezést, és nem kereste az elmúlt nyolc évben, hogy egyáltalán az akta hol van, pedig a nyilvántartási rendszerben ott van, hogy van egy törvényszékről nyolc éve felterjesztett ügy, amit el kéne másodfokon bírálni. 2018-ra és 2019-re jelentős arányú, alacsonyabb számú ügyérkezés volt. Amikor volt ennek az évnek az első féléves beszámolója, akkor azt hangsúlyozta a beszámoló elnök, hogy ez a 2018-19-re vonatkozó ügyérkezésiszám-csökkenés alapvetően az elektronikus eljárás és a bevezetett új Pp. következménye. Jobban féltek mind az ügyvédek, mind a felek beadni jogvitás ügyeiket, kivárták azt, hogy az első időszak milyen tapasztalatokat fog eredményezni, és ezeket a tapasztalatokat levonva inkább magabiztosabban tudták jogkeresésüket érvényesíteni a jogszabályoknak teljesen megfelelő keresetlevelek benyújtásával. Bemutatja ez az anyag azt, hogy mely törvényszékek milyen arányban voltak képesek az ügybefejezéseiket két éven belül megvalósítani. A sor végén a Fővárosi Törvényszék és a Budapest Környéki Törvényszék van, egyiküknél 80 százalék felett van, a másiknál 79,1 százalék a mind a két éven belül befejezett ügyek száma. Azt gondolom, hogy bár ez a két bíróság a lista végén van, viszont mégiscsak ki kell emelnem az ő tevékenységük minőségét, mert azt mindannyian tudjuk, hogy a Fővárosi Törvényszéken és a Budapest Környéki Törvényszéken jelentősen nagyobb az ügyteher egy-egy bíróra nézve. (18.50) A legbonyolultabb ügyek, lévén Budapesten és Pest megyében vannak a legnagyobb volumenű gazdálkodó szervezetek, itt vannak a legnagyobb értékű vagyoni perek, és sokkal bonyolultabb ügyek kerülnek e két törvényszék elé, mint általában az ország más bíróságain, így azt gondolom, hogy hiába vannak a sor végén, mégis ki kell emelnem az ő teljesítményüket. Én magam is azt szorgalmazom, hogy ne csak a két év, mint egy ilyen szent ereklye, álljon a fejük fölött a bíráknak, hogy elvárás, hogy azon belül befejezzék az ügyeket, várják ki az ügyek érését, és azt, hogy azokban a legmegalapozottabb és a legigazságosabb döntések születhessenek. A beszámoló 17. oldalán található az a táblázat, amely a hatályon kívül helyezésekről szól. Lehet, hogy csak én nem látom, de az a diagram, amely ezt mutatja, kizárólagosan a büntető ügyszakban keletkezett hatályon kívül helyezéseket mutatja be, vagy véletlenül kimaradt, vagy lehet, hogy ez a diagramban a szöveges ismertetéssel nem helyénvalóan. Nem találtam, hogy a polgári perekben a hatályon kívül helyezések milyen arányt képviselnek. Szól a beszámoló a kirendelésekről, amelyekben azt én is elfogadom, hogy a tapasztalat és szakmai fejlődés érdekében valóban jó, ha egy-egy bíró egy magasabb szintű bírósághoz ki van rendelve egy időre, mondjuk, például azért, mert kinevezés előtt megpróbálják vagy kipróbálják őt egy kirendeléssel azon a szinten, de azért alapvetően az volt látható az elmúlt időszakban, hogy az ügyteher száma határozta meg, hogy bírákat kirendeltek más bíróságokra, és kvázi az ő ottani munkájukkal lehetett csökkenteni az ügyterheket. Amikor elnök úr meghallgatása volt, én ezt kifejezetten kiemeltem, hogy nem vagyok barátja a kirendelési rendszernek abból a szempontból, hogy ha ügyterhet kell csökkenteni, azt meg pláne nem szeretem, amikor egyik bíróságról a másikra teszik át az ügyeket azért, mert az ügyteherszám olyan nagy. Én úgy gondolom, hogy van a bírósági igazgatási rendszerben olyan potenciál, hogy az ilyenfajta túlzott ügyterhek ledolgozására igenis pályázat útján vegyenek fel oda bírókat, és ez a járkálás a különböző bíróságok között, mind vertikálisan, mind horizontálisan, nem gondolom, hogy szolgálja az igazságszolgáltatást, kifejezetten csak abban a részében, amikor a bírók szakmai fejlődése esetleg ezt indokolja. Akkor elnök úr meg is ígérte, hogy azt a fajta régi rendszert, amely tulajdonképpen egy ilyen átláthatatlan bírókirendelési és ügyáthelyezési szisztémát mutatott, igyekszik felszámolni, mert igenis legyen minden bíróságon annyi bíró, amiről gondoljuk, hogy szükséges ahhoz, hogy a várható ügyszámot kezelni tudják. Azért ezek az ügyszámok évről évre valamennyit változnak, de olyan óriási különbségek nincsenek egyik évről a másikra, tehát igenis egy optimális bírói létszámot biztos, hogy minden bíróságra meg lehet találni, ki lehet találni, és lehet kinevezni a bírákat, azt a mennyiséget, akik el tudják ezt látni. Ebből a beszámolóból még nem derül ki, de elnök úr arra is némi ígéretet tett, amikor meghallgattuk, hogy amikor egy-egy büntetőbíró iszonyatosan nagy büntetőügyeket tárgyal - több tíz vádlott, akár száz vádlott, nagyon sok tényállás -, iszonyatosan igénybe veszi a bírót az az adott ügy, akkor igenis annak a bírónak addig, amíg azt az ügyet nem tárgyalja le, ne legyen más ügye. Egyszerűen nem lehet ilyen bonyolult ügyeket úgy végigtárgyalni, megalapozott ítéleteket hozni és szabályos eljárást folytatni, ha ezerfelé kell figyelni a bírónak. Ez egyébként a nyugati világban nagyon sokszor van így, hogy ilyen esetben az adott bírót mentesítik a többi