Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. február 16. kedd - 180. szám - Az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2019. évi beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

227 DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr, akit én ugyan nem látok, mert épp eltakarja a pulpitus őt előlem vagy engem tőle, mindegy. ELNÖK: Én sem látom önt, és ez fáj is nekem. (Derültség.) DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): De ha egy kicsit odébb ül, akkor fogjuk egymást látni, csak egy icipicit, van ott hely elég azokban a sorokban. (Dr. Senyei György Barna átül egy másik helyre.) Egy olyan beszámolót olvashattunk, és hallhattuk szóbeli kiegészítését, amely nem az OBH-elnök úr időszakából való, mindössze tíz nap az övé, de az a tíz nap vélhetően nem rengette meg a bírósági rendszer világát úgy az év vége felé. Tehát valóban egy olyan időszakról szóló beszámolót tárgyalunk, amely a korábbi elnök ideje alatt született eredményekről számol be. Az sem titok ebben a Házban és az ország közvéleménye előtt, hogy az előző OBH-elnökkel az ellenzék kisebb háborúban állt folyamatosan, mert egyszerűen ő nem értette meg, hogy mi mire gondolunk, azért beszéltünk el egymás mellett, és nem azért, mert nem volt érthető, amit mi szerettünk volna vagy amit elvártunk volna. Amikor az új elnök urat meghallgattuk az Igazságügyi bizottságban, volt pár mondata, amivel meggyőzött arról, hogy alkalmas lesz erre a tisztségre, és ez a pár mondat a következő volt. Az első és legfontosabb az volt, hogy azt mondta, a bírák függetlensége nem abszolút, mert egyvalamitől nem függetlenek, ezek pedig a jogszabályok, tehát a jogszabályoknak alá kell magukat rendelni, csak a döntéseikben függetlenek, amelyekben senki nem befolyásolhatja őket. Ezt én azért nagyon üdvözöltem, mert bizony a bírósági rendszerben jó pár bíróval találkozunk, aki úgy gondolja, hogy a jogszabályoktól is független, és ne szóljon bele senki abba, hogy ő éppen önkényesen egy eljárási szabályt hogy sért meg. Az is nagyon üdvözlendő volt számomra, amikor azt mondta elnök úr, hogy ő nem szeretné, ha statisztikára dolgozna a bírói kar, és a két éven túliság elkerülése érdekében rapid módon ne hozzanak ítéletet csak azért, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, hanem akkor hozzanak döntéseket, amikor megérett az ügy a döntésre. Ha az az ügy harmadik évében történik, akkor akkor, de legalább véglegesen zárja le a felek vitáját, és mondjuk, egy hatályon kívül helyezés ne hosszabbítsa még meg azért az elbírálás idejét, mert, mondjuk, éppen valamire nem figyeltek, és a statisztika javítása érdekében hoztak gyorsan ítéletet. Nagyon örültem annak, amikor azt mondta elnök úr a meghallgatásakor, hogy számára a nyugalom és a párbeszéd lesz az, ami uralja az ő elnöksége alatt a bírósági rendszert. Én egyébként azt látom, hogy ebben a tizenhárom hónapban ez meg is valósult, mert végre az OBT és az OBH között befejeződött a csatározás, és egy abszolút nyugalmi időszak vette kezdetét. Mindenki a rendszerben megértette, hogy mi a dolga annak érdekében, hogy a jogkereső polgárok egy nagyon stabil talajon nyugvó, abszolút mértékben az igazságszolgáltatás minőségi tevékenysége érdekében folyó munkálatnak a részesei, és tulajdonképpen az új elnökség alatt elértük azt a célt, amiért kilenc évig küzdöttünk. Van pár kérdés, amit viszont szeretnék felvetni elnök úrnak, részben a beszámolóból vett adatok, részben pedig a mindennapi gyakorlatból eredő tapasztalatok kapcsán. Amikor az új polgári perrendtartást bemutatta a szakma, majd a kormányzat mind az országgyűlési képviselőknek, akik döntöttek róla, mind a szakmának, a közvéleménynek, akkor rendkívül erőteljes volt annak hangsúlyozása, hogy nemcsak az ügyfelek számára maradnak fenn határidők, eljárási idők, a kötelezettségek teljesítésének ideje, hanem végre legalább egy passzus megszületik, ez az új polgári perrendtartásban a 110. § (1) bekezdése, amely arról szól, hogy a bírónak bizony a beadványok beérkezésétől számított 30 napon belül meg kell tenni az intézkedéseket. Ugyanis, sajnos, évtizedeken át nagyon gyakran láttuk azt, hogy bírák a döntési képesség hiánya miatt húzták az ügyeket, nem végezték el a feladatokat, nem mertek dönteni, és ezzel nem a felek, hanem a bírák húzták az időt. Most az új polgári perrendtartásnak már van pár éves gyakorlata, és azt kell mondjam, hogy rendkívül széles tapasztalat van a vonatkozásban, hogy ezt a Pp. 110. § (1) bekezdést rendre nagyon sok bíró nem tartja be. Úgyhogy nagy tisztelettel azt kérem OBH-elnök úrtól, hogy e vonatkozásban rendeljen el egy átfogó vizsgálatot, amúgy is nagyon fontos, hogy az új Pp. elvrendszerének és gyakorlati alkalmazásának tapasztalatai minél szélesebb körben és minél megalapozottabban kerüljenek bemutatásra mind a hivatásrendeknek, mind a közvéleménynek, mert azt hiszem, fog találkozni nem annyira kedvező tapasztalatokkal.