Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 30. péntek - 195. szám - Az ülésnap megnyitása - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény és a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1797 nyilvántartásba veszi, ha védettséget kell neki adni, mert olyan jelentőségű akár kulturális, akár történeti szempontból, akkor védettség alá veszi, ami azt jelenti hogy a tulajdonost felszólítja arra, hogy hogy kell őrizni, mint kell gondozni, és egyébként kutathatóvá kell tenni, nem viheti ki az országból, de egyébként forgalomképes, hiszen tulajdonában van az illetőnek, és amennyiben a tulajdonos ezt elidegeníti, akkor a magyar levéltárnak legyen elővásárlási joga. Ez az eljárás biztosítja azt, hogy olyan iratanyag kerülhet elő, ami jó lenne, ha előkerülne, de ma nem tud előkerülni a mostani szabályozások miatt. A feketepiac elleni küzdelem vagy a feketegazdaság elleni küzdelem általános szabálya, hogy sokkal jobban járunk akkor, hogyha a szabályokat életszerűvé tesszük, mert ez jobban fékezi a feketepiacot, mint ha az állami szervezetekkel üldözzük, hiszen tudjuk, amikor a feketevágásért ténylegesen felakasztottak valakit, akkor is volt feketevágás, mert az élet olyan, mert élni meg kell. Ha nem tudtuk, be kell látni, ezzel a szabályozással, ami alapvetően állami szempontból védi a köziratokat, a feketepiac létét nem tudtuk megakadályozni. Ezért teszek arra javaslatot, hogy a hozzáálláson egy kicsit igazítsunk, legalább egy csomó irat előkerülhet, hiszen akinek ilyen irata van, annak érdeke az, hogy a levéltárnál beminősítse, hogy ez ér-e valamit vagy sem, van-e neki jelentősége. És amennyiben ezeket védelem alá helyezzük, hogyha olyan értéket képviselnek, és elidegenítik, akkor a magyar államnak legalább lehetősége nyílik arra, hogy ezt megszerezze elővásárlási jogával élve. Nagyon sok érdekes irat került elő, akár csak ha végignézi valaki az árverési aukciók listáját, nagyon sok olyan irat került elő, ami egyébként érdekes, tehát látszik, hogy elég sok minden van magánkézben, amit egyébként, mondjuk, a levéltár nem minősített köziratnak, vagy azt gondolták, hogy ez nem tartozik a törvény hatálya alá. De ezeknek a léte... Csak egy példát mondok: Andrássy gróf mint külügyminiszter és a magyar királyné, Ferenc József feleségének a magánlevelezése, ez nemrégen került elő egy ausztriai árverésről. Szerencsére, nem is tudom, talán az állami levéltár vagy a Nemzeti Múzeum ezt megvette, vagy a Széchényi, most nem tudom, nem volt neki elővásárlási joga, csak megvette. Rendkívül érdekes egyébként, történeti és kultúrtörténeti jelentősége is van, mert a politikától egészen odáig tart a levelezés, hogy valamely állami ünnepségre milyen öltözetet kellene egyébként javasolni a magyar félnek a részvétel esetén. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ha egy ilyen szabályozást bevezetünk, nagyon sok érdekesség kerülhet elő. Egyébként a magánszemélyeknek megítélni azt, hogy valami közirat vagy nem közirat, nem különösebben egyszerű, tehát mindenkinek érdekében áll, hogyha ezt jogosan megtarthatja, ami már most valahogy nála maradt vagy nála van, a történelem vihara odasodorta, akkor tudják, milyen értéket képvisel, és feltámad. A nyilvántartás, a kutathatóság, ezeknek a felelős őrzése mindenképpen megvalósul, illetve az is, hogy a magyar állam, ha úgy ítéli meg, és pénzt fordít rá, akkor a tulajdonába is kerülhetnek azok a köziratok, amelyek különösen fontosak. Úgyhogy, kedves képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, kérem, támogassák ezt az indítványt, és természetesen várom a jobbító szándékú észrevételeiket. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK: Köszönjük. Kérdezem államtitkár urat, hogy a kormány nevében kíván-e felszólalni. (Jelzésre:) Parancsoljon! Fekete Péter államtitkár úré a szó. FEKETE PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! A magyar kulturális életnek a levéltári hálózat, a levéltári rendszer egy rendkívül erős, kiemelt ágazata, Európában egyedülálló módon vagy legalábbis erős módon számíthatunk a levéltári hálózatunk működésére. A normál hétköznapi ember számára sokszor nem is tudott, nem ismert, hogy milyen fontos feladatot látnak el a levéltári dolgozóink, és ez az intézményrendszer mit is tesz a mindennapi életben. Természetesen a szakembereink tudják, hogy a jogállamiságunk alapját képezi ez az intézményrendszer, de ez egy jó alkalom, hogy megköszönjem a levéltári dolgozóknak, a levéltárban lévő, hihetetlen munkát végző nagyon jó szakembereinknek azt, hogy biztosítják az államunk számára, hogy bármikor, bármilyen formában a múltba vissza tudjunk nyúlni. Nagyon komoly fejlődésen megy keresztül ez a levéltári hálózat, hiszen a digitalizálással már nemcsak a kézzelfogható anyagok, hanem azoknak a kutathatósága is sokkal szélesebb társadalmi réteg számára nyílik meg. Az ott őrzött dokumentumoknak nemcsak a megőrzése, nemcsak a feldolgozása, hanem a társadalom széles szeleteinek való megnyitása feladata most már a levéltáraknak, és ebben jól állunk, megújulnak ezek a rendszerek. Minden olyan adat, minden olyan információ, amely segíti, hogy egyrészt szakmai kutatásokat tudjunk végezni, de hogy a mindennapi életben újabb adatokhoz jussunk, az nekünk hasznos lehet. (9.20)
