Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK: - DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz):

1142 visszatérjünk. Úgy látom, hogy ebben a négyéves ciklusban az Országgyűlés által tárgyalt napirendek körében ez egy kiemelkedő törvénycsomag. Hiszen az a 17 beterjesztett törvény, amit egységes csomagban időkeret nélkül tárgyal a mai napon az Országgyűlés, és valóban reggel 9 óta néhányan itt vagyunk, és a tisztelt ellenzék soraiból úgy látom, hogy csak ketten ülték végig idáig 9 óra óta a vitát, de mégiscsak időt szánunk arra, hogy érveket sorakoztassunk fel a 17 beterjesztett törvény és az egységes csomag ellen vagy éppen amellett. Ez egy különösen is nagy figyelmet érdemlő törvénycsomag. Mindannyian az ország érdekében dolgozunk - mondotta az ellenzék egyik vezérszónoka. Valóban, vérmérséklettől függően viszonyulhatunk ehhez a törvénycsomaghoz, de nem hiszem azt, hogy ha a tisztelt ellenzék képviselői végiggondolják és valóban elolvasták volna sokan a megszólalók közül az előterjesztést, akkor nem tudnának azonosulni a beterjesztett kormányzati szándékokkal. Mert ki az, aki nem támogatná azt, hogy Hauszmann Alajos szellemi örökségét, egyáltalán azt a szándékot és azt a célrendszert, amit a Hauszmann Alapítvány megfogalmaz, azt egységesen és közösen támogassuk? Ki az, aki nem értene egyet közülünk abban, hogy Makovecz Imre világraszóló szellemi örökségét megpróbáljuk jobban pozicionálni, és a halála után létrejött alapítvány mellett most a Makovecz Campus Alapítvány a piliscsabai központban egy új képzőközpontként ezt a szellemiséget tovább erősítse a magyar nemzet javára? Van-e közöttünk, aki nem ért egyet az itt már Lázár János képviselőtársunk által is artikulált Jövő Nemzedék Földje Alapítvány távlati célrendszerével? És hogy egy kicsikét még a számomra olyan kedves témakört is idehozzam, van-e bárki, aki úgy gondolja, hogy a Magyar Kultúráért Alapítvány itt megfogalmazott célkitűzései nem fogadhatóak el ellenzéki vagy kormánypárti oldalon is ülve? (14.40) Azt hiszem, ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor tudunk konszenzusra jutni számos kérdésben a beterjesztett törvénycsomagban. És látom, hogy ezek a felvetett kérdések kevésbé ütötték át az ellenzék ingerküszöbét, sokkal inkább talán a felsőoktatás lépésváltásának, léptékváltásának új, nagy lépcsőfokát bírálják, merthogy a 10 már modellváltott magyar felsőoktatási intézmény mellé most a törvénycsomagban itt áll előttünk 11 újabb egyetem, amelyik erre az útra kíván lépni. Direkt nem minősítem azokat a felszólalásokat, amelyekben mindenféle őrült víziókat fogalmaztak meg, hogy zsarolás és egyebek; engedjék meg, hogy én egy kicsit közelebbről, a saját perspektívámból elmondjam, hogy a vidék egyik legnagyobb egyeteme, a Pécsi Tudományegyetem hogy is tárgyalta végig ezt a kérdést. Én a Pécsi Tudományegyetem oktatójaként annak rendje szerint részt vettem január elején azon az oktatói értekezleten, amelyen a dékánunk tájékoztatást adott arról, hogy mik az alternatívák, mik a lehetőségek, és ezen bizony, teljesen demokratikusan minden vélemény megfogalmazható volt, és egy sok óráig nyúló, nem zárt végű tárgyalás egy szavazással zárult. Az összoktatói értekezlet a mi karunkon elnyomó, elsöprő többséggel azt a mandátumot adta a dékánunknak, hogy a modellváltást támogatnunk kell. Megjegyzem, magam mint politikus, nem szólaltam föl az értekezleten, nem kívántam ezzel sem befolyást gyakorolni az egyetemi döntéshozatalra még ilyen piciben sem. Ezt követően a többi kar is a saját oktatói értekezleteit megtartotta, majd sor került egy szenátusi ülésre. A Pécsi Tudományegyetem összehívta a szenátusát, és a rektor elnökletével úgy érzékelték január 20-a környékén, hogy nincs meg még minden, kellő információ a birtokukban ahhoz, hogy döntést tudjanak azon a napon hozni, ezért mindenki meglepetésére a rektor úr elnapolta a döntést, és január 29-ére egy újabb ülést összehívott, és január 29-ére már begyűjtöttek a minisztériumtól olyan információkat, amelyeket ott közhírré tettek. Következett egy olyan gesztus, hogy a szenátus valamelyik tagja, az egyik dékán, aki ellenezte egyébként a modellváltást, arra kérte a szenátust, hogy szavazzanak meg egy önkorlátozó gesztust, építsenek be egy kétharmados klauzulát a szavazás elfogadásába, magyarán, ha nem lenne meg a kétharmados többsége a modellváltásnak, akkor ezt ne fogadja el a szenátus. Ezt a Pécsi Tudományegyetem szenátusa, választott képviselői tehát megszavazták, így kétharmados önkorlátozásban folytatták tovább a vitát. Majd a végszavazásnál, amikor minden érvet mindenki elmondhatott a választott képviselőkön keresztül a szenátusban, akkor 73 százalékos döntéssel - 29 igen, 9 nem és 1 tartózkodás mellett - a Pécsi Tudományegyetem a modellváltás indítványával élt, és kérte, kérvényezte a kormány irányában, hogy a modellváltó egyetemek sorában foglalhasson helyet. Azért kellett kicsikét részletesebben elmondanom ezt a belülről átélt folyamatot, mert ez semlegesíti, neutralizálja és - hogy mondjam? - viccessé, karikatúrává teszi azokat az ellenzéki felszólalásokat, amiket az imént, az elmúlt öt és fél órában itt hallhattunk, hogy itt zsarolás volt, hogy itt one-way show van, hogy itt semmit nem lehet tenni, mert a kormány erőszaka érvényesül, és itt bizony, aki nem úgy tesz, mint ahogy Orbán Viktor fütyül, hát, akkor megnézheti magát. Ezek karikatúrává váltak, és az egész törvényjavaslat