Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK (DR. LATORCAI JÁNOS): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
1137 És hogy mi a jövő? A hazai felsőoktatási intézmények fejlesztése, versenyképességük növelése, a tudás rangjának visszaállítása, az egyetemi oktatók, kutatók és dolgozók anyagi megbecsülése, az oktatás és kutatás szabadságának megteremtése kell hogy legyen egy új koalíciós kormány legfontosabb nemzeti célkitűzése. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (DR. LATORCAI JÁNOS): Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten szeretettel köszöntöm valamennyiüket. Folytatjuk az ülést. A következő felszólaló a Fidesz képviselőcsoportjából Lázár János képviselő úr, aki felszólalását innen, az emelvényről mondja el. Megvárom, míg leveszi a maszkját. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Nem azért nem a helyemről beszélek, mert vissza akarok élni a türelmükkel, vagy a hangerőmet akarom erősíteni, hanem az oszlop mögé kerültem a pandémia hatására - és lehet, hogy a politikában is -, így onnan nehezebben lennék látható és hallható. Ezért gondoltam azt, hogy ha már ritkán szólásra vetemedem, akkor most megragadom az alkalmat, hogy innen próbálok önökhöz szólni. Természetesen két előterjesztés kapcsán veszem a bátorságot, hogy a tisztelt képviselőtársaimnak néhány szempontot megfontolásra ajánljak. (14.10) Az egyik a T/15710., a második pedig a T/15725. előterjesztés, mind a kettő törvényjavaslat a közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal, nevesül a második a Jövő Nemzedék Földje Alapítvánnyal foglalkozik. Teszem ezt két minőségben, egyrészről, mint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet fönntartó, állam által alapított közérdekű vagyonkezelő alapítvány kurátora, másrészről pedig a második törvényjavaslatban, a Jövő Nemzedék Földje Alapítványban érintett, mezőhegyesi földekért felelős, önök által, illetve a végrehajtó hatalom által megbízott kormánybiztos. Nyilvánvaló, hogy ennek a vitának két metszete van. Az elmúlt mintegy hat órában elsősorban a közfeladatról, a közérdekről, a közcélról, döntő mértékben a felsőoktatás sorsáról esett szó. Ennek Hiller tanár úr, Pósán tanár úr és más fölsőfokú, egyetemi tanítást végző képviselőtársaimmal szemben nem vagyok szakavatott tudója, nem venném magamnak a bátorságot, a fölsőoktatás reformja kapcsán a bölcsesség mindentudó kövéről szóljak. De azt mindenképpen fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy abban valóban Hiller Istvánnak igaza van, hogy teljes nemzeti konszenzus létezik Magyarországon a tekintetben, hogy erős Magyarország, nemzeti szuverenitás, önrendelkezés elképzelhetetlen tudás nélkül, versenyképes tudás nélkül, amely megadja a fölzárkózás, az integráció lehetőségét az egyén és az ország számára is. Tehát hogy a tudás érdekében, a tudásbővítés és a kiművelt emberfők számának növelése érdekében zajlik a vita mindkét fél oldaláról, ebben egészen biztos vagyok. De az a kérdés, hogy vajon, ha mindenki elégedetlen Magyarországon a fölsőoktatással, a fölsőoktatás eredményével és teljesítményével, akkor a tartalom vagy a forma fogja megváltoztatni a fölsőoktatást; létezik-e tartalmi reform formai reform nélkül, és önmagában a formai rendszerváltás jelenthet-e tartalmi változást. Én azt gondolom, hogy a régi formához ragaszkodni, státuszkonzervatív álláspontot képviselni azért nem érdemes, mert a régi forma nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha a jelenlegi egyetemi fönntartói struktúra jól működne, akkor nem ezek az eredmények lennének. És valóban igaza van Hiller Istvánnak abban is, hogy ne a nemzetközi benchmarkokhoz vagy számokhoz mérjük magunkat, hanem nézzük meg, hogy mit mondanak a munkaadók, vagy nézzük meg, hogy mit mondanak a hallgatók maguk az egyetemek teljesítményéről. Az Agrár- és Élettudományi Egyetem átalakítását másfél éves előkészítő munka előzte meg, ahol világos volt, hogy mindenki változást akar: a hallgatók, a szenátus, a tantestület és természetesen a gazdasági érdekképviseletek is, hiszen nincs olyan magyar munkaadó Magyarországon, aki a munkaerő végzettségével, fölkészültségével általában elégedett lenne. Vannak iparágak, ahol jól mennek a dolgok, de a magyar munkaadók - akiket, mégiscsak az a cél, hogy a köznevelés és a felsőoktatás végül is kiszolgáljon, hogy a munka segítségével minden ember boldogulni tudjon - összességében elégedetlenek a teljesítménnyel. Én ennek a megfontolására biztos, hogy késztetném és biztatnám a képviselőtársaimat, hogy vajon nem érkezett-e el az ideje, lehet, hogy későn, annak, hogy egy komoly formaváltáson essen át a magyar fölsőoktatás, elsősorban a fönntartói oldalt nézve. Én ebben az előterjesztésben nem látom, hogy az egyetem működése, autonómiája, az Alaptörvényben garantált fölsőoktatási függetlenség, a tudományos szabadság sérülne; ezt nyilvánvalóan majd alkotmányossági vitává lehet tenni, de ez az előterjesztés nem erről szól. Ez az előterjesztés arról szól, hogy a
