Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK (DR. LATORCAI JÁNOS): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):

1138 fönntartó hogyan lehetne produktívabb, hogyan lehetne hatékonyabb, és hogyan lehetne jobb gazdája a rábízott felsőoktatásnak, illetve az egyetemi világnak. Én nem értek azokkal egyet, akik azt gondolják, hogy mi kiszervezzük a lehetőségét annak, hogy befolyásolják a fölsőoktatás jövőjét, ízlésük, kényük-kedvük, illetve jobban mondva, a választók megbízása alapján megváltoztassák a fölsőoktatás vonalát. Azért, mert két eszköz mindenféleképpen itt marad. Az egyik a szabályozás a parlamentnél; a szabályozás továbbra is a parlamentnél van, a szabályozó a törvényhozó továbbra is, tehát a fölsőoktatás játékszabályait a törvényhozás hozza meg. A másik pedig a költségvetés, amit szintén egyszerű többséggel fogad el a parlament, és valóban minden kormányzásnak az attribútuma, legfontosabb pontja, hiszen abban nyilvánul meg az, hogy mit gondolunk erről az országról, ennek a közösségnek a jelenéről és a jövőjéről. Az államilag támogatott szakoknak a számát és a fölvett hallgatók számát a költségvetés alapján a mindenkori miniszter és minisztérium határozza meg. Ez ezzel a javaslattal nem változik. Tehát a két leglényegesebb pont, hogy kik tanulhatnak állami támogatással, mekkora lesz az ehhez nyújtott büdzsé, és milyen keretek, játékszabályok vonatkoznak a fölsőoktatásra, nem változik. Másrészről pedig fölhívnám arra is a figyelmet képviselőtársaim számára, hogy azt tapasztalom, hogy az Agrártudományi Egyetem lehet, hogy egy szűk metszet, 14 ezer diák és egy kis közösség, egy szakmai egyetem, ahogy Hiller István mondta, de hát az ottani állapotok, amit ott tapasztaltunk, az a 24. óra utolsó perce, olyan rossz állapotban van maga az egyetem, maga az egész képzés, ami természetesen rávilágít az agrárvilág ellentmondásaira és nehézségeire. Magyarán, önök itt idealizálni próbálják a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetét, az elmúlt 30 év gyümölcseként mutatják be mindazt, ami van, de aki bemegy az Állatorvostudományi Egyetem mai épületébe, aki bemegy az Agrártudományi Egyetem campusaiba, az nem azt látja, hogy ott minden rendben van. Az azt látja, hogy ott minden probléma inkább, és változást igényel. Ha innen nézem a kuratóriumot, akkor szerintem egy fontos dolog, hogy az Audi alányúl - ne haragudjanak, és elsősorban az utókor ne haragudjon a jegyzőkönyvre, hogy ezt a szót használom -, alányúl a győri egyetemnek vagy a győri középfokú oktatásnak. Szerintem helyes, hogy az OTP-csoport és a Bonafarm alányúl a földön vergődő, inkább sínylődő magyar agrár-fölsőoktatásnak. Én ebben nem látok politikai, társadalompolitikai kockázatot. Vannak, akik támadják ezeket a gazdasági szereplőket, de azért összességében a józanul gondolkodó parlamenti képviselőtársaim nem vitathatják el azt, hogy vannak magyar üzleti sikerek, és ezeknek az üzleti sikereknek a kovácsolói jó, ha ott ülnek az egyetemi fönntartói testületekben. Tehát azt gondolom, hogy erős Magyarország fölsőoktatási rendszerváltozás nélkül nincsen. Lehet kritizálni a kormányt, hogy ez lassú volt, lehet kritizálni a kormányt, hogy későn jutott erre a fölismerésre. De hogy változtatni kell, abban egészen biztos vagyok. A fölszólalásom azonban nem erről akart szólni, csak több képviselőtársam a Fideszből, a KDNP-ből és Hiller István az MSZP-ből olyan kiváló fölszólalást mondott, hogy muszáj volt ennyiben az elhangzottakra reagálnom. A fölszólalásom az eszközről akart szólni, az állami vagyonról. Mert ugyan egy különleges metszetben, de néhány mondat esett az állami vagyon ebbéli szerepéről és jelentőségéről, de itt azért arra hívnám fel képviselőtársaim figyelmét, hogy valóban, ez a javaslat az állami vagyon egy részével való gazdálkodás újragondolását is jelenti. 2008-ban a Baross Gábor Társaságban volt egy konferencia, ahol Kovács Árpád arról mesélt, hogy a rendszerváltozás idején azt sem tudták, mennyi vagyona van a magyar államnak. A földhivatali nyilvántartásokban 300 ezer helyrajzi szám volt, az ÁVÜ-nél pedig 150 ezer. Azt mondja az Állami Számvevőszék 2003-ból, hogy a magyar állam 4000 milliárdot veszített 1990-2002 között, a privatizáció nyakló nélkül folyt, például Mezőhegyesen 2002-2010 között; ezermilliárdos privatizációs bevételek tartották lélegeztetőgépen az akkori SZDSZ-es és MSZP-s kormányt. 2010-ben a magyar állam vagyonát 10 ezer milliárdra becsülték, 2019-20-ban ez a becslés körülbelül 17-18 ezer milliárd forint. Tehát 70 százalékkal növelte, az önök által általában korrupcióval, a transzparencia hiányával és a józan gazdálkodás hiányával vádolt kormány 70 százalékkal növelte ennek az adófizetői közösségnek a vagyonát. Szerintem a törvényhozásban, ahol nemcsak a kormánypárti képviselőknek és a minisztereknek kellene jelen lenni, hanem az egyébként előző funkciót ellátó ellenzéki képviselőknek is - akik szintén szerény létszámban képviseltetik magukat, nyilván a téma érdektelensége okán -, a törvényhozásban azt az intellektuális vitát is le kell folytatni a felsőoktatási vita mellett, hogy vajon az államnak mi a kötelessége a megszerzett, visszavásárolt vagy fölépített vagyonnal. Csak a cégvagyonunk 5000 milliárd forint. Van-e joga a végrehajtó hatalomnak folyamatosan, a kor változásainak megfelelően újabb és újabb eszközöket keresni arra, hogy ez a vagyon a köz javát szolgálja, de a jó gazda gondossága is érvényesüljön?