Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK (LEZSÁK SÁNDOR): - ELNÖK (LEZSÁK SÁNDOR): - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:

1122 viszont ezzel, hogy az alapítói jogokat is elvették, az a helyzet alakult ki, hogy a kuratóriumok leválthatatlanok, tehát ameddig a világ világ, az idők végezetéig ők ott lesznek, és ha valaki közülük kiesik, akkor nekik van jogcímük arra, hogy saját magukat megújítsák és új embereket válasszanak. Ez egyébként egy teljesen nonszensz dolog, hogy kormányok jöhetnek-mehetnek, de ebbe a dologba tulajdonképpen nem szólhatnak bele, miközben valójában nem egy magánegyetemi szerkezet alakult ki, hiszen az a finanszírozásából nagyon jól látszik. A következő dolog, amire, azt gondolom, hogy szintén érdemes néhány szót vesztegetni, ez pedig az, hogy milyen igényeket kell kielégíteni az egyetemeknek. Itt elhangzott az, hogy azért van szükség erre az átalakításra, a modellváltásra, mert így a piaci igényeket jobban ki tudjuk elégíteni, vagy ki tudják az egyetemek elégíteni, és majd sokkal inkább versenyképesek lesznek, és ebből következően valóban a jövő kihívásaira fognak tudni válaszolni. Igen ám, csak ha megnézzük azokat az egyetemeket, amelyek valóban versenyképesek és valóban a világ legjobb egyetemei, azoknál sehol nem azt tűzték ki célul, hogy a napi piaci igényeket elégítsék ki. Tehát, amikor egy évet eltöltöttem a Princetoni Egyetemen, ami a világ tíz legjobb egyetemében benne van, szó sem volt arról, hogy ők a piaci igényeket szeretnék kielégíteni. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a tudományos trendeknek feleljenek meg, arról volt szó, hogy ezeket felismerjék, és ezekre a tudományos kérdésekre próbáljanak választ adni. Aztán természetesen persze, a dolog lényegéből következően, ha ezek az egyetemek tudnak a tudományban kiemelkedőt alkotni, akkor nyilvánvalóan ők vonzóak lesznek, versenyképesek lesznek, és előbb-utóbb az eredmények meg fognak jelenni majd innovációkban és találmányokban meg egyéb dolgokban. De nem lehet fordítva ülni a lóra, hogy megpróbáljuk azt kipuhatolni, hogy mi is a piacnak most az igénye, ahogy ezt Parragh úr elképzeli, és arra alakítunk egy képzést, hiszen egy ilyen gyorsan változó világban azt hiszem, hogy nagy hiba lenne, ha a jelenlegi piaci helyzetnek vagy a jelenlegi piaci struktúrának megfelelően építenénk ki egy oktatási rendszert, hiszen majd öt, hat, nyolc, tíz év múlva jön ki az output, amikor már egy másik helyzet, egy másik világ lesz. Vagyis az egyetemeknek olyan képzést kell mindenképpen megcélozni, amelyikben egy általános, komplex képzés van, ahol képessé tesszük a végzett diákokat arra, hogy változtassanak majd szakmát, mert ebben a gyorsuló, felgyorsult világban senki nem tudja szavatolni azt, hogy ők az egyetemen megszerzett diplomájuknak megfelelően fognak tudni elhelyezkedni, és onnan fognak tudni nyugdíjba menni. Tehát sokkal inkább erre van szükség. Természetesen akkor, amikor egy országot nézünk, egy ország egyetemi struktúráját, akkor még inkább nem lehetünk annyira szűklátókörűek, hogy csak piaci igényekben gondolkodjunk, mondom én közgazdászként ezt az egész dolgot, hiszen a műveltség, a kultúra, a humán tőke ennél sokkal több. Tehát magam is azt gondolom, és itt osztom a nézetemet Hiller képviselőtársammal, hogy bűn volt a vidéki egyetemek ilyen módú átalakítása és kiszervezése, mert nagyon is kívánatos és nagyon is fontos lenne az, hogy legyen egy állami egyetemi hálózat, országos hálózat, mert ezeknek a vidéki egyetemeknek jelentős kisugárzási hatása van a műveltségre, a kultúrára, a munkahelyek változtatására, a továbbképzésekre és az esélyegyenlőségre is. Hiszen azok a vidéki szegény gyerekek, akiknek a szülei nem tudják vállalni azt, hogy a gyerekeik több száz kilométerre lakjanak, mert nem tudják fizetni az albérletet és ehhez hasonló egyéb járulékos díjakat, azok nagyobb valószínűséggel tudnák a helyi egyetemekre elküldeni a tehetséges gyerekeket. Ez azonban ebben az új konstrukcióban egyáltalán nem biztosított. Lehet azt mondani persze, hogy meg lehet kérni az alapítványt, meg meg lehet kérni a kuratóriumot, hogy legyen már olyan jó, legyen már olyan kedves, hogy ebbe az irányba lépjen el, de erre aztán semmifajta biztosíték nincsen. Egy pillanatra még visszatérek a kuratórium tagjaira. Szóval, itt az alapkérdés az, hogy vajon mit várhatunk el azoktól a kuratóriumoktól, amelyekben olyan vezetők és olyan tagok vannak, akiknek egyáltalán nincs tudományos minősítésük, és nincsenek tudományos publikációik. Én megnéztem még korábban, amikor az első egyetem átalakítása volt, hogy tulajdonképpen hogy is néz ki az MTMT-ben az ő részvételük, tehát a Magyar Tudományos Művek Tárában, hiszen ott van minden tudományos irat, és az derült ki, hogy a hat egyetem kuratóriuma elnökéből ötnek nulla publikációja volt. Csak megkérdezem, hogy vajon Csányi Sándor, Hernádi Zsolt vagy Varga Judit, vagy az itt ülő Lázár János képviselő úrnak milyen tudományos háttere van, hiszen egy tudományos életet kell nekik mindenképpen vezetni és irányítani. Tudom, hogy azt válaszolnák most erre, hogy ők csak gazdasági kérdésekben döntenek. No de, kérem szépen, az, hogy mit tanítanak, hogyan tanítanak, mit kutatnak, az igen erőteljesen függ attól, hogy mire van pénz. Ezek a kuratóriumok abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy meg tudják szabni és meg tudják határozni azt, hogy bizonyos szakok, szakirányok, bizonyos képzések, szakképzések kerüljenek ki ebből az egész dologból. És nem értem, hogy milyen jogcímen teszik ezt, hiszen az Alaptörvényben még