Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:

1111 köze nincs a modellváltáshoz. A modellváltás ugyanis nem erről szól. Nem arról szól, hogy mi történik az egyetemen, nem arról szól, hogy hogyan működik az egyetem; ez arról szól, hogy kié az egyetem. Ez arról szól, hogy kié a tudás, kié a jövő nemzedéke, és kié ez a vagyon. Erről szól ez a törvényjavaslat. (11.20) És természetesen tudjuk - erre Pósán képviselő úr nagyon korrekt módon utalt -, hogy van egy sor régóta feszítő problémája a felsőoktatásnak azzal az állami működésmóddal, ami kialakult. Igen, kerestük erre a megoldásokat, Hiller István miniszter úr említett néhányat ezek közül; de igen, elfogadom, nem találtuk meg az összeset, nem találtuk meg a legjobbat. Annak idején, amikor az Oktatási Minisztériumban előkészítettük a felsőoktatási törvényt 2005-ben, akkor többet és mást akartunk, mint ami végül abból megvalósult. De önök most nem azt keresik, hogy az állami fenntartás, a közhasznú működés, a nemzeti vagyon megőrzése mellett hogyan lehet a működés jobb formáit megtalálni, önök nem ezt keresik; önök azt keresik, hogy hogyan lehet kivonni a köz kontrollja és ellenőrzése alól ezt az egész rendszert. És hát, vannak azért ennek a javaslatnak nagyon árulkodó elemei. Az egyik ilyen - ezt képviselőtársaim említették -, hogy hogy, hogy nem, pont a közbeszerzés az, ami iszonyatosan sanyargatja és fojtogatja az egyetemeket; hát, most majd nem fojtogatja, majd az önök haveri kuratóriuma meg fogja bízni az önök haveri cégeit mindennel, amire szükség lesz. Ez erről szól. Akkor itt nincs ellenőrzés efölött. Kineveznek egy megbízható kuratóriumot, és arra költik az államtól kapott pénzt, hiszen marad az állami finanszírozás - erről majd kicsit később beszélek, marad az állami finanszírozás -, de a kuratórium majd eldönti, hogy melyik zsebbe dugdossa bele ezt a pénzt, mindenfajta ellenőrzés és kontroll nélkül. És ha már a finanszírozásról beszélünk - erről is beszéltek -, persze, a finanszírozás javítása mindig egy fontos cél. Azért én óvatos lennék azokkal a szempontokkal, amelyeket Pósán képviselő úr emlegetett, merthogy ezek ugye, az amerikai egyetemi rangsoroknak a szempontjai, amelyek kiválóan alkalmazhatóak akkor, hogyha mondjuk, gazdasági területen működő egyetemről vagy akár műszaki területen működő egyetemről van szó; mondjuk, a tanárképzésben nem aszerint finanszíroznék, hogy hány külföldi hallgató van, mert az magyar szakon valószínűleg elég kevés lesz, és nem is aszerint finanszíroznék feltétlenül, hogy milyen vállalati kapcsolatok vannak, mert nem gondolom, hogy a jövő történelemtanárainak feltétlenül a műszaki területtel vagy az iparral és a járműgyártással kellene ismerkedniük. Szóval, magyarán szólva az, ha a finanszírozást korszerűsítik, az tökéletes, az jó, azzal sok mindent lehet változtatni, benyomásom szerint nagyon régóta nem találja meg a jó finanszírozási megoldást a felsőoktatáspolitika, még akkor is, hogyha én is azt gondolom, amit Hiller miniszter úr mondott, hogy azért 2011 után sokkal rosszabb lett ez a finanszírozási rendszer, mint az, amit 2011 előtt - egyébként nem a saját bölcsességünkből, hanem a Rektori Konferenciával való sokszori egyeztetés alapján - bevezettünk és többször finomítottunk. De rendben van, csináljanak önök jobb finanszírozási rendszert! Ehhez sem kell alapítvány. Kössenek finanszírozási szerződést az egyetemekkel, hogy kiszámítható legyen évekkel előre, hogy mennyi pénzt kapnak! Nagyszerű! Ehhez sem kell alapítvány. Támogassák a vállalati kapcsolatokat! Nagyszerű! Ehhez sem kell alapítvány. Tegyék lehetővé azt, hogy hozzanak be kívülről is pénzt! Ehhez sem kell alapítvány. Ehhez itt-ott módosítani kell az állami szabályokon, valóban. Hát, csináljanak jobb törvényeket! Egyébként az állami szektor többi részének is jót tennének azzal, hogyha átgondolnának néhány rendkívül ostoba és fölöslegesen korlátozó jogszabályt. De a törvényeket mi hozzuk itt a parlamentben, terjesszenek be jobb törvényeket, és ne ellopják a felsőoktatást! Nem ez a megoldás. Azért óvatosan hadd jelezzem, többször említették, hogy majd a minőség ettől növekedni fog, majd Pósán képviselő úr volt olyan kedves, és elárulta a hozzászólásában - benne van a törvényben -, hogy úgy akarják a minőséget növelni, hogy egyszerűsítik, magyarán, lebutítják az akkreditációt mind a szakindítás, mind pedig az új szakok engedélyezése tekintetében, és hogy felülvizsgálják, értsd: rövidítik a képzési időt. Na, ez aztán növelni fogja a minőséget, tényleg! Gyengébb akkreditáció, rövidebb képzési idő - mi mástól lenne minőség, hogyha ettől nem? Arra hivatkoznak, hogy ez a javaslat biztosítja az autonómiát, sőt erősíti az autonómiát, még ezt is képesek kiejteni a szájukon. Hadd jelezzem azt, hogy azért itt van egy alapvető vita az autonómia kapcsán köztünk, mondhatnám azt, hogy van egy alapvető félreértés. Az autonómia az egyetem közösségének az autonómiáját jelenti, az oktatók és hallgatók közösségének az autonómiáját jelenti a saját ügyeik meghatározásában, és ebből a szempontból az nem autonómia, hogyha a fenntartói jogokat kiszervezik egy baráti körnek, amelyet az egyszerűség kedvéért kuratóriumnak hívnak, ez nem erősíti az autonómiát. Az autonómia szempontjából mindegy, hogy a fenntartói jogokat a kuratórium gyakorolja vagy az állam gyakorolja, vagy más tulajdonos gyakorolja. Tudják, mi nem mindegy az autonómia szempontjából? Az, hogy