Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak

2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:

1112 a fenntartó önkényes döntéseivel szemben van-e önállósága az egyetemnek. Az a baj ezzel a rendszerrel, amit önök bevezetnek, hogy nincsen. És ne meséljék el nekem, hogy ez a törvényi szabályozás garantálja az egyetemek autonómiáját, garantálja azt, hogy a hallgatók és az oktatók közössége hozhatja meg a döntéseket, mert akkor azt mondom önöknek, hogy SZFE. Az SZFE története teljesen világosan megmutatta, hogy ebben a fenntartói rendszerben a kuratórium azt csinál, amit akar. Nemcsak átgázolhat az egyetemi autonómia testületein és szervezetein, nemcsak elüldözheti az oktatók és a hallgatók jelentős részét, de ahhoz is joga van, hogy nyíltan törvényt sértsen, mert önök ehhez asszisztálnak. Szerintem egyébként ebben önök tévednek, de ilyenkor azt mondja el nekem az államtitkár úr vagy a miniszter úr, a kérdésemre, hogy ja, hát itt a kuratórium felelőssége minden. Ez nem igaz, mert a törvényesség fenntartása az önök felelőssége lenne, de ebben a rendszerben a kuratóriumnak kétségkívül sokkal nagyobb jogköre van az egyetem életének meghatározására és az egyetemi autonómia semmibevételére, mint az állami fenntartónak lenne. Ezt elismeri Pósán képviselő úr is, amikor azt mondja, hogy majd az egyetem eldönti, hogy hogy működjenek, hogy milyen intézmények legyenek, hogy milyen szabályzatok legyenek, de nem az egyetem dönti el, már nem az egyetem közössége, nem az autonóm egyetem dönt arról, hogy milyen szabályzatok, milyen működésmód, milyen döntési rend legyen és hogyan működjön az egyetem, hanem a magas kuratórium a maga örök időkre kinevezett, elmozdíthatatlan és ellenőrizhetetlen tagjaival. Ez tehát az egyetemi autonómia legázolása, az egyetemi autonómia kiüresítése; lényegében a kuratórium mindenről szabadon dönthet. Önmagában ez is azt mutatja, hogy ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan. Ez a törvényjavaslat megítélésem és álláspontom szerint nem felel meg az egyetemi autonómia európai egyetemi chartában, a bolognai chartában rögzített alapelveinek, és nem felel meg még a meglehetősen gyenge lábakon álló, gránitszilárdságú izécskének sem. Azt kell mondanom, hogy ez a javaslat ebben a formában az egyetemi autonómiának a végét jelenti, innen kezdve minden egyetem kiszolgáltatott a kuratóriumnak, és innen kezdve a kuratórium minden egyetem esetében lényegében azt tesz az egyetemi autonómia ellenében, amit nem szégyell, és ahogy ismerem az önök kinevezési gyakorlatát a kuratóriumokba, ezek a kuratóriumok semmit nem fognak szégyellni. Önök hivatkoznak Klebelsbergre, szegényre, aki ezt igazán nem érdemli meg. Mert Klebelsberg nagy érdeme az, hogy felismerte, hogy az állam alapvető ügye az oktatás, ezen belül a felsőoktatás fenntartása, felismerte azt, hogy az államnak dolga az, hogy egy ilyenfajta rendszert működtessen, sok szempontból a felsőoktatás területén, még azt is mondhatom, hogy a saját korát megelőzve. Klebelsberg nagy műve az az állami felsőoktatási rendszer, amelyet Trianon romjain létrehozott ebben az országban. Ezt a felsőoktatási rendszert privatizálják önök, ezt a felsőoktatási rendszert hordják szét. Ne merjék Klebelsberget emlegetni ezzel összefüggésben! Mert azt gondolom, hogy önök most szétverik és elárulják azt a művet, amelyet ő létrehozott. Hivatkoznak a szenátusi döntésekre, és hivatkoznak arra, hogy de hát, ezt a szenátusok jóváhagyták. Az, hogy „kérték”, az azért a pofátlanság különös műve, mert a szenátusok ezt úgy kérték, hogy önök megmondták, hogy kérjék - mindannyian tudjuk, ismerjük az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseket és felkéréseket a minisztérium részéről. De azért azt kell mondanom nagyon nagy tisztelettel, hogy az elmúlt években olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozták a felsőoktatási intézményeket, hogy egy ilyen határozott minisztériumi kéréssel szemben kell ahhoz erkölcsi bátorság, hogy egy szenátus vagy annak egyes tagjai nemet tudjanak mondani. (11.30) Az pedig, hogy ezt olyan manipulációkkal érték el, amiket én utoljára a nyolcvanas évek végén, a gyenge pártállam idején láttam, szerintem szégyenletes, ezért önöknek szégyellniük kell magukat. Hadd említsek még itt egy apróságot! Többek között azzal édesgették az egyetemi oktatókat és a szenátusokat, hogy akkor majd lesz fizetésemelés, ha alapítványi formába mennek, ahelyett, hogy odaadták volna a fizetésemelést, és azt mondták volna, hogy utána döntsétek el, hogy akartok-e ugyanazért a magasabb fizetésért közalkalmazotti védettségben maradni, vagy inkább kimennétek a munkaszerződésekbe védettség nélkül. Nem, azt mondták nekik, hogy vagy kaptok pénzt fizetésemelésre, és akkor alapítványi formában lesztek, vagy nincs fizetésemelés, és maradhattok állami formában. De csináltak ennél nagyobb disznóságot, és ennek rendkívül súlyos következményei lesznek. Tudják, mi volt a fő érv arra, hogy miért jó az alapítványi forma? Mert azt mondták, hogy ha majd alapítványi formába megy az egyetem, akkor lesz állami támogatás, és - ami ennél fontosabb - lesz uniós támogatás, mert valóban az Európai Unió sok pénzt szán a felsőoktatás fejlesztésére, mert érti, hogy ez mennyire fontos.