Országgyűlési Napló - 2020. évi téli rendkívüli ülésszak

2020. december 16. szerda - 177. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2019. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VIRÁG BARNABÁS, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke:

72 Azt gondolom, hogy a 2010-es évtizedben ezzel sikerült teljes mértékben leszámolni, tehát nem véletlen, hogy az elnök úr is a beszámolójában a 2010-es évtizedet foglalta össze, és ahhoz kapcsolta a ’19-es eredményeket, hiszen ahhoz, hogy a jegybank sikeres tudjon lenni az árstabilitás elérése esetében, egy alapfeltétel az, hogy a költségvetés gazdálkodása rendben legyen, a költségvetés hiánya alacsony legyen, az államadósság pedig évről évre csökkenjen. Ezt sikerült elérni a 2010-es évi költségvetési fordulattal, illetve az azt követő költségvetési gazdálkodással, és ez teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a jegybank az árstabilitási célját elérje, s ezt, mondom, 2017 óta folyamatosan fönntartja. Többször elhangzott, hogy elegendő-e az, hogy a jegybank csak az árstabilitásra figyel. Természetszerűleg mi is azt gondoljuk, hogy sokkal szélesebb mandátummal kell a jegybanknak rendelkeznie, és az alapján működünk is, ahogy az elnök úr beszámolójában is elhangzott, hogy fontos a pénzügyi stabilitás és a kormány gazdaságpolitikájának a támogatása is. Itt én azt szeretném, ha mindenki világosan látná, hogy amikor a jegybanktörvényben ezek a célok a jegybank számára megállapításra kerülnek, bármely országban, nem csak Magyarországon, akkor amögött mindig az a hosszú távú megfontolás áll, hogy a végső cél a gazdasági növekedés, egy fenntartható gazdasági növekedés, a nemzetgazdaság növekedése, s magyar esetben pedig egy sikeres gazdasági felzárkózás. Azért, mert csak stabil árak, csak stabil pénzügyi rendszer mellett van esélyünk arra, hogy hosszú éveken, évtizedeken keresztül egy fenntartható pályán maradjon a magyar gazdaság, tehát ezért van szükségünk arra, hogy ezeket a célokat elérjük. Természetszerűleg, fölmerült kérdésként is, hogy akkor ezt a 3,4 százalékos inflációs értéket, amit az idei évben megfigyelhettünk Magyarországon - 2019-ben is ennyi volt ez az érték -, hogyan kell értelmezni a nyugdíjak, a bérek s a többi oldaláról. Itt én azt szeretném hangsúlyozni, hogy ha megfordítom ezt a gondolatmenetet, akkor azt kellene mondani, hogy végül is a lehető legalacsonyabb infláció a legjobb. Ha ezt elfogadnánk, akkor azt mondanánk, hogy végül is az elmúlt tíz évben e téren, mondjuk, épp Görögország nyújtotta a legjobb teljesítményt, hiszen ott több évben is negatív volt az infláció, tehát defláció következett be. Természetszerűleg ez az állítás nem igaz, hiszen a defláció egy nagyon veszélyes jelenség, hiszen a gazdaság visszaesésével párosul - ez történt egyébként Görögországban is -, úgyhogy a jegybankok azért tűznek ki 2-2,5-3 százalékos célokat, és ekörül próbálják tartani az inflációt, mert ez az, ami hosszú távon képes támogatni a megtakarításokat, a beruházásokat és összességében a gazdaság fejlődését. S amiben Magyarország összességében, gazdaságpolitikai oldalon sikert ért el, hogy ez az inflációs cél csak akkor elérhető, ahogy említettem, ha rendben van a költségvetés gazdálkodása - ezt láttuk 2010-től -, közben növekszik a gazdaság. Azt látjuk, hogy megint csak az Eurostat-tényadatok alapján 2010-19 között gazdasági fejlettség tekintetében a régióban sikerült visszaelőznünk Szlovákiát és Lengyelországot, és Csehország mögött a második legmagasabb GDP/fő mutatóval rendelkezünk vásárlóerő-paritáson mérve. Tehát növekszik a gazdaság, közben növekszik a belső kereslet, tehát növekszik a fogyasztás, a beruházás, és növekednek a bérek, ami szintén nagyon fontos. Láttuk azt, hogy ebben az időszakban egy nagyon jelentős reálbér-növekedés is megvalósult. Itt lehetnek félrevezetők azok a gondolatok, amelyek itt elhangzottak, hogy az árfolyam különböző változásai mekkora adót jelentenek az emberek számára s a többi. Tehát ez esetben minden alkalommal azt kell megvizsgálni, hogy az árfolyam hatása az inflációra milyen mértékű, milyen mértékben jelentkezik, és az hogyan érinti a magyar emberek vásárlási lehetőségeit. Ha ezt vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a 2017 óta bekövetkezett körülbelül 3 százalékos inflációs átlagos érték - ’19-ben 3,4 és 2020-ban is várhatóan 3,4 százalék - rendre egy nagyon masszív, 2019-ben két számjegyű nominális bérnövekedéssel párosult, ami azt jelenti, hogy a reálbérek kiugró mértékben, 6-7 százalékkal emelkedtek ebben az időszakban. Tehát szó sincs arról, hogy a monetáris politikán keresztül bármiféle adó terhelte volna az embereket, pont fordítva, egy stabil, kiszámítható inflációs közeg jellemezte a gazdaságot, ami megágyazott a növekedésnek, és közben a reálbérek pedig a már említett körülbelül 6-7 százalékkal emelkedtek. Tehát még egyszer azt szeretném kérni, hogy amikor a jegybank teljesítményét értékeljük, akkor azért van szükség ezen célok mentén értékelni a jegybank teljesítményét, mert ez határozza meg egy ország növekedési lehetőségét.