Országgyűlési Napló - 2020. évi téli rendkívüli ülésszak
2020. december 16. szerda - 177. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2019. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VIRÁG BARNABÁS, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke:
71 mindannyiunkat ugyanaz vezérel, hogy valahogy jobbá tegyük a magyar emberek életét, ennek az országnak a jövőjét. Persze, ezt másképpen gondoljuk, más módszerekkel, más politikai meggyőződés mentén, más értékalapról indulva. De azt soha nem vitattam el és nem is fogom, hogy mindenkit alapvetően a politikaformálás szintjén ez vezérel, mint ahogy engem is mindig az vezérel, hogy próbáljak hozzájárulni ennek az országnak a jobbításához. Zárásképpen én is szeretnék mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket kívánni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Tisztelt Országgyűlés! Kíván-e még valaki felszólalni? (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az együttes általános vitát lezárom. Megkérdezem Virág Barnabás alelnök úrtól, kíván-e reflektálni az elhangzottakra. (Virág Barnabás: Igen.) Alelnök úr, öné a szó. Parancsoljon! VIRÁG BARNABÁS, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Azt kell mondanom, hogy legalább két szempontból nehéz helyzetben van egy ilyen esetben a jegybank alelnöke, amikor egy ilyen vitára reagál. Ez a két szempont az, hogy egyrészt a vita témája a Magyar Nemzeti Bank 2019. évi jelentése és beszámolója, a másik ok pedig, hogy a hozzászólások elején az hangzott el, hogy mindenki igyekszik a tények talaján maradni, tényeket felsorakoztatni. Akkor még én is bizakodva néztem a vita elé, mert mi a Magyar Nemzeti Bank elemző műhelyében pontosan ezen a bázison állunk, hogy minél több tényadatot igyekszünk összegyűjteni és azok alapján döntéseket hozni. De azt kell mondanom, hogy nagyon sok esetben azok a tények, amelyek elhangzottak, vagy nem kapcsolódtak szorosan a témához, vagy pontatlanok voltak, vagy éppen nem tudtam eldönteni, hogy először készült el a hozzászólás, a beszéd, és utána próbáltak valamilyen tényeket hozzáilleszteni, vagy éppen fordítva. (14.40) Úgyhogy természetszerűleg nem tudok minden, a vitában elhangzott állításra reagálni, alapvetően azokra az állításokra szeretnék reagálni, amelyek a Magyar Nemzeti Bank működéséhez kapcsolódnak. Szeretném az infláció kérdéskörével kezdeni. Elnök úr is a beszámolójában azzal kezdte, hogy a jegybanktörvény szerint az MNB elsődleges mandátuma az árstabilitás elérése és fenntartása. E tekintetben 2019-ben, ahogy egyébként 2020-ban is a Magyar Nemzeti Bank sikerrel érte el az inflációs célját, és tartotta fönn az árstabilitást, ez egyébként 2017 óta így van, immár négy éve. Persze, fölmerülhet a kérdés, hogy miért hangsúlyozzuk ezt. Mert ez a feladata a jegybanknak, ezt kell megtennie. Amiért komoly eredmény ez, hogy ezzel kezdhetjük a beszámolót, az az, hogy Magyarországon 2001 óta van inflációs célkövetési keretrendszer, amelyben a jegybank működik, tehát 2001 óta a jegybanknak az a célja, hogy az árstabilitást elérje, az inflációt alacsony szinten horgonyozza, és egészen 2017-ig ezt nem sikerült megvalósítani. És ha már itt idézetek hangzottak el, akkor engedjék meg, hogy én is egy idézetet idetegyek, ami, azt gondolom, a rendszerváltást követő időszaknak az egyik legikonikusabb gazdaságtörténeti idézete még a ’90-es évekből, érdemes utánanézni, ami úgy hangzott, hogy „Nincs az a béremelés, amit ne lehetne elinflálni.” Azért hozom ide, mert azt gondolom, hogy ez a mondat az azt követő időszakban, több periódusban is alapvetően meghatározta a jegybank lehetőségeit. 2001-et követően azt láttuk, hogy a költségvetési hiány óriásira duzzadt egy alapvető gazdaságpolitikai hiba következtében, s ezt a költségvetési hiányt a kormány abban az időszakban rendre minden évben alapvetően az infláció felpörgetésével kívánta elfedni. Ennek a legikonikusabb példája talán a 2007. év, amikor még a válság előtt voltunk, talán mindenki emlékszik rá a tények szintjén, akkor 8 százalék volt az infláció, pont annak következtében, hogy akkor meg nem lehetett tovább fönntartani azt az óriási hiányt, és akkor megint előjött ez az ikonikus mondat, hogy pörgessük föl az inflációt, és ezzel próbáljuk meg helyre tenni a költségvetés hiányát. Gyakorlatilag ez jelent meg a 2009-2010-es válságkezelés időszakában is, amikor valóban az történt, hogy gyakorlatilag azt a béremelést egy az egyben elinflálta az akkori gazdaságpolitika, csökkentek a reálbérek.
