Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 21. hétfő - 150. szám - A hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP):

94 Engedjék meg, hogy pár adatot elmondjak! Havonta legalább három nőt öl meg a párja Magyarországon. A rendőrség a statisztikai adatokban érdekes módon épp a felét írja. Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apa verte az anyát; rendkívül nagy szám. A nők elleni erőszakos cselekmények 22 százalékát partnere követi el, és a nőknek több mint a felét a partnere gyilkolja meg, de 76 százalékát viszont valamely családtag. Óriási szám! Tehát az összes meggyilkolt asszonyról beszélünk, több mint 50 százalékát a partnere, 76 százalékát valamely családtagja. Óriási szám! (20.10) Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a családon belüli életekben olyan komoly pszichés problématömeg van, olyan szinten terheltek a családok a problémákkal és a konfliktusokkal, hogy én egy dolog miatt örülök, hogy mától családügyi miniszterünk van: mert szerintem neki a legelső feladata az, hogy minden olyan lehetőséget megteremtsen, kitaláljon kormányzati szinten, hogy a családon belüli feszültségeket oldjuk, mert ezek borzasztó nagy számok. Ahol a nő öli meg a férjet, ott 80 százalékban a nő bántalmazott volt hosszú időn át - nagyon nagy szám. A nők 23 százaléka élt már meg fizikai erőszakos kapcsolatot. Hát, a nők 23 százaléka azt jelenti, hogy 900 ezer nő már átélt fizikai erőszakot kapcsolatban, közben pedig a statisztika szerint 6 ezer ilyen bűncselekmény van egy évben. 900 ezer nő élte meg, és 6 ezerről tudunk. Micsoda látencia! Óriási látencia! Én azt szeretném, és azért nem elemzem jobban jogi szempontból ezt a javaslatot, hiszen megtették előttem többen, hanem inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezzel tulajdonképpen még a munka első lépéseit éljük. Azt látnunk kell, és be kell látnunk, hogy a társadalmunk frusztráltsága nem egy véletlen következmény. A politikai életből mit látnak az emberek? Arroganciát, a másik bántását, a másik megalázását, a másik leszólását - és ez csak a legmagasabb szintű társadalmi csoportból a társadalom felé lesugárzó jelenség. Mit látunk alacsonyabb szinten, közigazgatásban, vállalatoknál? Lenézően bánnak az alattuk lévő, a hierarchiában alattuk lévő dolgozóval. Minden következmény nélkül be lehet szólni egymásnak a munkahelyeken úgy, hogy megalázzák egymást az emberek. Nézzük meg a rendkívül széles körben megnyilvánuló igazságtalan társadalmi kapcsolatokat! Nézzük meg azt, amikor például egy férfiember kiválóan dolgozik, előmeneteli lehetősége van a munkahelyén, és mit lát mindig? Hogy nem a legkiválóbb dolgozó kerül magasabb lépcsőre, hanem az, aki a főnökének a kedvét keresi, és hízeleg. Micsoda frusztráció ez, ugye? Ezt, amit a társadalomban megélnek az emberek, mind-mind a családba viszik haza, ott csapódik le - ott csapódik le! Azt azért hadd mondjam tehát el, hogy ma Magyarországon az igazságtalan közélet, ha tetszik, ha nem, a közélet legmagasabb aktoraitól kezdődik, hogy nem az érdemelv, hanem az érdekelv, hogy nem a teljesítmény, hanem az üzlet, hogy nem a legjobb, hanem aki a legtöbbet tudja protekcióban megszerezni, megkapni; ahogy bekerülnek a gyerekek az iskolába, attól a pillanattól kezdve végig kell élniük azt, hogy nem az igazság és nem az érdem alapján zajlik az előmenetelük - ezt mindenki hazaviszi a családba. Azt kell tehát mondani, hogy alkothatunk törvényeket, kiabálhatjuk azt, hogy rossz helyzetben vagyunk, és rosszak a statisztikák, és valamit csinálnunk kell akkor, hogyha azt az alapvetést, hogy egy társadalmat igazságossá próbálunk formálni, vagy hozzátesszük a magunkét, hogy az igazságos legyen, mi magunk nem végezzük el. Most is a felszínt kapargatjuk, de mindannyian tudjuk, hogy azért a probléma gyökere nagyonnagyon mélyen van, és mi mint országgyűlési képviselők nagyon sokat tehetnénk azért, hogy a társadalomból elkezdjük kihúzni a frusztrációt, és helyébe pedig a szeretetet, a megértést és a jóérzést üzenni. Ez nagyon nagy munka, viszont hadd mondjam azt, hogy ezt sem a kormánypártok, sem az ellenzék nem tudja egyedül megcsinálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönjük. Most kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a KDNP képviselőjének. Parancsoljon! NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha jól értem, akkor ebben a törvényvitában azért nagyjából a célokkal egyetértünk, ugyanakkor vannak olyan különbségek és vannak olyan dolgok, amelyeket önök itt megfogalmaztak, amelyek azért érdemesek reakcióra, hiszen közösen küzdünk nagyon sok dologért. Azt gondolom, hogy a kapcsolati erőszak megelőzése, az