Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 21. szerda - 158. szám - A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
890 Pp.-ről? Németh János első felindulásában azt mondta, hogy „A törvényjavaslatot ezennel tisztelettel megtagadom, használhatatlan, olykor nevetséges perjogi szabályozás készült, amely abszurd esetekben emberek ezreit fogja megfosztani a jogaitól.” Kijelenthetjük, hogy a kormány úgy erőltette át a Pp.-t a parlamentben, hogy egyáltalán nem foglalkozott a szakmai véleményekkel, a szakmai észrevételekkel. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta Trócsányi miniszter úr a törvényjavaslat expozéjában a parlamentben: „Az Igazságügyi Minisztérium tiszta profilú jogászminisztérium, a polgári perrendtartás kidolgozását és magát a kodifikáció irányítását magára vállalta.” Hát, így utólag kijelenthetjük, nem kellett volna. Trócsányi László miniszter úr hivatkozott az 1952. évi III. törvény elfogadási körülményeire is. Mint elmondta, a törvényjavaslatot 1952. május 29-én nyújtotta be a Dobi-kormány, és az előterjesztő az akkori igazságügy-miniszter, Molnár Erik volt. Igen, ez az a Molnár Erik, aki egy évvel később, 1953-ban a Legfelsőbb Bíróság elnöki székébe avanzsált a miniszteri posztjáról, és ugyanúgy soha nem töltött be egyetlenegy napig sem ítélkező bírói tisztséget, mint a tegnapelőtt a Fidesz-KDNP által megválasztott, kinevezett Varga Zsolt András. Ez pedig példa nélküli a demokratikus Magyarország történetében. Ilyen csak Ferenc József uralkodása idején fordult elő kétszer, és a Rákosi nevével fémjelzett korszak antidemokratikus körülményei között volt lehetséges, meg persze most, az Orbánrezsim alatt. Na de térjünk vissza Trócsányi László szavaihoz. 1952-ben a benyújtott Pp.-törvényjavaslatot a Ház még aznap vita nélkül fogadta el - mondta a miniszter úr. Úgy látszik, ezen a területen is az ’50-es évek első felének Rákosi-rendszere volt a minta a kormány számára, ugyanis gyakorlatilag vita nélkül fogadta el a tisztelt Ház a benyújtott törvényjavaslatot, szinte ugyanígy, mint 1952-ben. Csak a vezérszónoki felszólalásokra volt lehetőség a témában. Az általános vita folytatására, a valódi vita folytatására 2016. szeptember 26-án került volna sor, de ez elmaradt, mivel - talán nem véletlenül - ugyanezen időpontra fontos törvényalkotási bizottsági ülés lett összehíva, ahol az összes jogász jelen volt, és mire a rövid TAB-ülésről mi ide visszaértünk a terembe, már le volt zárva a napirendi pont. A vita 2 perc 37 másodpercig tartott, amelyben egyedül Völner Pál igazságügyi államtitkár úr szólalt föl. Így tehát 2 perc 37 perccel több ideig tárgyaltuk ezt a tervezetet, mint 1952-ben. Ennyi a különbség ’52 és 2016 között. De milyen kritikák hangzottak még el a jogalkalmazók részéről? A Magyar Ügyvédi Kamara is megszólalt az ügyben: kijelentette, hogy az eljárások gyorsításának, hatékonyságának, javításának céljával azonosulni tud, de megfogalmazta azt a félelmét, hogy az eljárások gyorsítása aránytalanul szűkíti a hatékony jogvédelem lehetőségét. (15.30) Az új törvénnyel kevésbé kiszámítható lesz a bírói értelmezés, és mivel a jogérvényesítés keretei is szigorodnak, ez a jogbiztonság szempontjából különösen aggályos. A hatálybalépést követően egy évvel az Igazságügyi bizottság albizottsága meghallgatta dr. Bánáti Jánost, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, a kérdés az volt, hogy hogyan érvényesül a gyakorlatban az új polgári perrendtartás egy év távlatában, mik a gyakorlati tapasztalatai az ügyvédségnek. Bánáti János 15 ezer ügyvéd és 3 ezer kamarai jogtanácsos képviseletében osztotta meg a kamara véleményét, szerinte az új intézmények bevezetése mellett háttérbe látszik szorulni az objektív igazságra törekvés, kifejtette, hogy sokrétű és nagyszámú változásra van szükség ehhez a törvényhez képest, hogy a gyorsítás és a hatékonyság érdekében született intézkedések ne lehetetlenítsék el a polgári igazságszolgáltatást - ismétlem: ne lehetetlenítsék el az igazságszolgáltatást -, kiemelte, hogy egyáltalán nem tartja erős kifejezésnek az igazságszolgáltatás ellehetetlenítésére irányuló kifejezését. Mint elmondta, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon érdemi per kitűzésére még alig-alig került sor egy év alatt, mert a visszautasított ügyek száma olyan hihetetlen hányad lett, hogy gyakorlatilag alig került ügy érdemi szakaszba. Rámutatott, hogy gyakran előfordul, hogy visszautasítják a keresetet egy ok miatt, majd az újra beadott keresetet egy másik miatt újra visszautasítják, majd újra és újra és újra, és ez ismétlődik tovább. A bírák a rosszul megfogalmazott jogszabályra, a minisztérium a hibás jogalkalmazásra hivatkozik, s megindult az egymásra mutogatás. A másik nagy probléma Bánáti szerint a keresetlevéllel kapcsolatos formanyomtatvány bevezetése, amely megoldhatatlan feladat elé állítja az állampolgárokat. Mint mondta, elvárhatatlan, hogy egy jogi
