Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 21. hétfő - 150. szám - A hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

89 Rengeteg információ elhangzott itt a vitában, és nem is sorolnám el, hogy hány adat, milyen adatok mutatják azt, hogy bizony ám, ez egy aktuális, fontos téma. Ehhez képest itt vagyunk egy törvényecskével, egy háromoldalas kis javaslattal, amit semmiképpen nem neveznék az átfogó vizsgálat eredményének, vagy ha ez átfogó vizsgálat volt, akkor nagyon-nagyon szerényre sikerült ennek az eredménye. Ugyanis akár helyesnek tartjuk az ebben a konkrét javaslatban szereplő javaslatokat, akár nem, de abban talán megegyezhetünk, hogy ezt egy komplex csomagnak hívni semmiképpen nem lehet. Egy kettő-három pontban szereplő törvénymódosítás nem fogja megoldani ezt a társadalmi problémát, tehát a kérdésfelvetés, hogy mit és hogyan lehet tenni azzal a társadalmi jelenséggel, ami van és ami fokozódik és ami romlik, arra ez a törvényjavaslat egész biztosan nem ad választ. Hol vannak, kérdem tisztelettel a kormány képviselőit, hol vannak azok a hatásvizsgálatok, javaslatcsomagok, komplex törvényjavaslatok, ami az egész problémának a komplex kezelését szolgálná? Hol van ez, és miért arról beszélünk, hogy egy másfél-két oldalas törvényről, indoklással együtt háromoldalas törvényről gondoljuk azt, hogy megoldja ezt a problémát? Nem fogja, tisztelt uraim, ezt. És még akkor is azt gondolom, ha egyébként lehet, hogy a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit szigorítani kell, át kellett nézni, és valóban a törvénynek vannak olyan pontjai, amelyek abszolút előremutatóak, pozitívak és támogatandóak, de önmagában hátradőlni és azt gondolni, hogy egy újabb Btk.-szigorítással megoldottuk ezt a társadalmi problémát is, nem lehet. Nagyon nagy tévedés, és mi sem bizonyítja majd ezt a jövőben, hogy ezután is lesznek bizony ám, ilyen esetek, és mindig majd meg fogjuk állapítani, hogy már megint nem jó valamilyen törvény, már megint máshogy kellene hozzányúlni a dolgokhoz. A másik problémám ezzel kapcsolatban, hogy ráterhel a büntetés-végrehajtásra, illetve egyéb alrendszerekre olyan pluszfeladatot, amiről egy szó nincs, hogy ezt hogyan tudják majd ellátni, el tudják-e látni, lesz-e ebből bármiféle eredménye ennek a dolognak. Értem én azt, hogy a kormány elrendelheti és majd végrehajtja ezt a törvényt valamilyen módon, de attól függetlenül bármiféle számítás, hatásvizsgálat, megint ezt mondom, javaslat nélkül csak úgy dönteni ilyen törvényjavaslatról, egy ilyen komoly törvényjavaslatról komoly témában, ezt így nem lehet. Hogy tovább soroljam a kritikáimat, a javaslat például korlátozza a bírák döntési jogkörét, szűkíti sok esetben, miközben a bírák azok, akik talán ezekben az ügyekben a legtöbb információval rendelkeznek. Nem én, nem önök meg nem e Ház falai között ülő többi képviselő van minden információ birtokában, hanem jó esetben azok a döntést hozó bírák. Pont arról kellene szólnia ennek a javaslatnak, hogy ha ők rossz döntéseket hoznak, vagy nem megfelelő információkkal rendelkeznek, akkor hogyan fog hozzájuk ez eljutni, hogyan lehet megalapozott döntéseket hozni. A javaslat foglalkozik azzal, hogy a fiatalkorúakra is vonatkoznak bizonyos ilyen szigorítások, miközben a Btk.-nak egy egészen más paragrafusa egyébként úgy fogalmaz, hogy a fiatalkorúakra kiszabott büntetéseknek vagy alkalmazott intézkedéseknek mindig az lenne a célja, hogy a fiatalokat egy helyes irányba terelje. Nem gondolom azt, hogy ha a feltételes szabadságra helyezésnek kizárjuk a lehetőségét vagy erősen korlátozzuk, akkor az a bűnelkövető fiatalok helyes irányba való terelését szolgálja. Lehet, hogy kell szigorítás, ismét mondom, lehetséges, hogy szükség van ilyen típusú megoldásokra is, de az, hogy nem lett az végiggondolva, hogy 16 éves fiatalok hogyan és miképp fognak majd ebből a történetből kijönni ennek a törvénynek a hatására, az egészen biztos. Csak megint arra futott ki a tárca javaslata, hogy szigorítsunk, szigorítsunk, mert ezt szereti a társadalom bizonyára, és ezzel akkor ki is pipáltuk a feladatot. De nem, kedves kormánypárti képviselők, nem. Nem látom a javaslatban, miközben államtitkár úr azért mondott erre félmondatot, de azért nem látom azt, hogy egyeztetve lett-e, illetve pontosabban valódi egyeztetés volt-e szakmai szervezetekkel, és azok támogatják-e ezeket, vagy voltak olyan megjegyzéseik, javaslataik, kiegészítéseik. Én egyébként más törvény kapcsán is ezt már elmondtam, hogy hasznos lenne, ha tartalmaznák az előterjesztések ezeket, mert egyfelől megspórolnánk ezt a kérdést, másrészt viszont lehet, hogy azokban lenne olyan javaslat még, aminél arról beszélhetnénk, hogy megfontolandó egyik vagy másik része. Feltételezzük. Összességében tehát a fő kritikám arra szolgál, hogy ez nem egy komplex megoldás, nem az ügyet akarja, nem társadalmi és intézményrendszerbeli változtatások sokaságát tartalmazza, ez kiragadott kettő-három olyan jogintézményt, amelyet most módosít, jellemzően szigorít, és azt gondolja, hogy akkor ezzel meg van oldva. Mondom ezt azért is szomorúan, mert egyébként, amikor az Igazságügyi