Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 21. hétfő - 150. szám - A hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
90 bizottságban a miniszter asszonyt meghallgattuk júniusban, azt hiszem, vagy júliusban, és szóba került ez a téma, akkor még aznap a tárca volt olyan kedves átküldeni a családügyi munkacsoportnak a vonatkozó anyagát, ami egy 180 oldalas, színvonalas tényfeltáró anyag, azt kell hogy mondjam, számos olyan megállapítással vagy ha úgy tetszik, problémával, ami nem köszön vissza ebben a törvényjavaslatban. Lehet, hogy majd más törvényjavaslatokban fog, vagy hogyan fog ez hasznosulni? Mert ezek szerint valahol valakik elvégezték azt a munkát, hogy komplexen hogyan kellene ehhez a problémához hozzáállni, mégsem jelenik meg ebben a törvényben. Végezetül pedig két, mondjuk azt, hogy nemzetközi lábat raknék e mellé a kritikám mellé. Az egyik - nem fognak önök meglepődni ezen - az az isztambuli egyezmény kérdése. Természetesen ezt minden egyes alkalommal szóvá fogom tenni, ahol erre mód van, és a téma megkívánja, hogy az isztambuli egyezmény sok-sok-sok minden mellett például konkrétan meghatározza, hogy az abban részes országoknak milyen jogi rendelkezést kell hozni alapvetően a nők, de egyébként a családon belüli erőszak témájában, és ennek a megvalósítását egyébként egy nemzetközi szakértői csoport engedélyezi. Mi történt az isztambuli egyezmény magyarországi történetével? Az történt, hogy néhány hónappal ezelőtt konkrétan egy politikai nyilatkozatot fogadott el ennek a Háznak a fideszes többsége az isztambuli egyezmény ellen, sőt elutasításáról mondvacsinált okokból. De mondom egy másik nemzetközi vetületét. Van az Európa Tanácsnak egy nemek egyenlőségével foglalkozó bizottsága is, és ott is készítettek egy áttekintést, hogy a szervezet tagállamai a nők elleni erőszak felszámolása terén hol tartanak. Elmondom, mit mondanak Magyarországról ebben. Magyarország az Európa Tanács kilenc olyan tagállamának egyike, ahol a törvény még nem garantálja, hogy az ügyész egyébként a családon belüli erőszak minden formája esetén indíthasson büntetőeljárást. Magyarországon egyedüliként nem foglalkozik professzionális szakértők által bonyolított intervenciós program az erőszakot elkövető férfiakkal. Nincs ilyen Magyarországon. (19.50) Végül a Bizottság úgy találta, hogy Magyarország egyike annak a két uniós tagállamnak - tehát itt is a végén vagyunk a 27-es listán -, ahol a rendőrök nem kapnak külön rendszeres szakmai képzést, hogy hogyan lépjenek fel, amikor találkoznak ilyen családon belüli erőszakra utaló jelekkel, illetve ilyen panaszokkal. Egyébként ezt ez a bizonyos családügyi munkacsoport anyaga is megemlíti. Egy szó, mint száz: a téma fontos, a téma jó, kell ezzel foglalkozni, és számos pontja ennek a javaslatnak egyébként támogatandó, azonban ez így, uraim, kevés, ezzel így nem oldjuk meg a problémát. Most leszögezem, hogy egészen biztos, hogy fél év múlva, egy év múlva hasonló csomagról újra fogunk itt vitatkozni, mert tudni fogjuk, hogy ez nem nyújt megoldást arra, amire létrehozták. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönjük. Megadom a szót Hohn Krisztinának, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon! HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök annak a mondatnak, amit az államtitkár úr mondott, hogy a kormány zéró toleranciát hirdet a családon belüli erőszakkal szemben, ezt örömmel hallom ebben a Házban. Én már sokszor felszólaltam a családon belüli erőszakkal kapcsolatban, örültem ennek a törvényjavaslatnak, és úgy gondolom, ezt a frakció is támogatni fogja, de ellenzékiként kénytelen vagyok azért mondani pár szót, ami nem biztos, hogy elnyeri az önök tetszését. Ezek pedig a következők. Képviselőtársaim már előttem elmondták azt, hogy súlyos problémákat gondolunk, látunk és tapasztalunk az ellátórendszerben. Tudom azt, hogy valódi társadalmi egyeztetés előzte meg ennek a törvényjavaslatnak az elkészültét, mert magam is ismerek olyat, aki ott volt ezen az egyeztetésen, így tehát képviselőtársamat megnyugtathatom, hogy tényleg volt ilyen. Ehhez ez is hozzátartozik, tehát az igazságot... (Dr. Budai Gyula közbeszól.) Ezt most nem értettem, de nem baj. Tehát az a lényeg, hogy az ellátórendszert feltétlenül meg kell erősíteni. Tudom, hogy szakemberhiány van, de azt gondolom, ez ellen lehetne tenni. Lehetne tenni úgy, hogy esetleg a szociális szférában dolgozóknak például odafigyelnénk egy kicsit jobban a bérezésére, egyébként pedig nagyon fontos lenne az, hogy érzékenyítsük a társadalmat erre a problémára. Rengetegen sajnos
