Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

834 ténylegesen nem az a kérdés csak, hogy a számok miképpen teljesültek, hanem azok a társadalompolitikai célok, melyek amögött meghúzódtak, valóban teljesültek-e. Az elmúlt, közel kétórás vita után az ember elgondolkozik azon, hogy miért is nem szeretik az emberek a politikát. Talán azért, mert bizonyos szempontból hajlamosak vagyunk elbeszélni egymás mellett, és nagyon komoly versenyt folytatunk azért, hogy a számok halmazából - ugye, látjuk, államtitkár úr asztalán milyen mennyiségű számról és papírról van szó -, ki az, aki a saját maga érdekei szerint a lehető legjobbat ki tudja választani. És valóban, mi a „sikerpropaganda” kifejezést használtuk, de akkor legyünk most ebből a szempontból megengedők: valóban van egy visszatérő formula, hogy Magyarországon nőnek az adóbevételek, valóban Magyarországon van egy komoly gazdasági növekedés, ami a térséghez képest is értelmezhető. De mi azt a kérdést tesszük fel ennek kapcsán rögtön és azonnal, hogy ha egy ilyen típusú növekedés van, akkor mit tekintünk fő célnak. Mi az, amibe a magyar adófizetők pénzét és a gazdasági teljesítményt fektetjük? Miért nem próbálunk meg egy nyugodt, békés öregkort megalapozó nyugdíjrendszert kialakítani? Miért nem vagyunk képesek egy valóban modern, innovatív oktatási rendszert kialakítani mindenki számára? Miért nem egy valóban az embereket preventív módon óvó és védő egészségügyi rendszert építünk? Ehhez képest önök átláthatatlan és aránytalan módon növelik a működési költségeket, eközben presztízsberuházásokra költik el a pénzeket, ahol a saját klientúrájukat építik, önkormányzatokat, baráti önkormányzatokat finanszíroznak - erről majd fogok pár szót szólni -, és természetesen nem tekinthetünk el az elképesztő mennyiségű propagandára és kommunikációra fordított kormányzati pénzekről sem. Nagyon sokféle szám kapcsán érdemes itt elemezgetni a helyzetet. Az eredeti tervek szerint 2,7 százalékos inflációval terveztek, ez 3,4 százalék lett a végén. Nem akarom hosszasan elemezni, mert magam is készültem egy olyan típusú elemzéssel, amit előttem jobbikos képviselőtársam megtett, ami arról szól, hogy ha ténylegesen szigorúan nézzük a 3,4 százalékot, akkor annak a különböző társadalmi csoportokra vetített hatása jelentősen eltér. Azt gondolom, azt a mondatot használta, hogy közel van ahhoz, mondjuk, egy nyugdíjas számára a nyugdíjas fogyasztói kosár és a nyugdíjnövekedés, hogy talán számukra a 2019. év mégsem jelentett olyanfajta könnyebbséget, mégsem jelentette azt, hogy érdemben a fogyasztásuk és az életük javulhat. Én is valóban készültem egy olyannal, de akkor azt csak címszavakban mondom, hogy azért az euróárfolyam ilyen módon való elszabadítása nyilván néhány spekulánsnak jót tesz. Nyilván bizonyos gazdasági érdekcsoportoknak jót tesz, de biztosan állítom és mondom, hogy a magyar emberek jelentős része számára ez nem jó. És nemcsak azokért az ügyekért, amikor itthon megpróbál valaki egy importtermékhez hozzájutni, hanem azért is, mert ha kimegy külföldre - bár ezt ebben az esztendőben nem vagy nehezen teheti meg -, akkor érezheti azt, hogy mennyire kevés, mennyire keveset ér az ő jövedelme külföldön. Egyértelműen azt szeretnénk rögzíteni a Magyar Szocialista Párt nevében, hogy továbbra is úgy érezzük, hogy nőtt azok száma, akik bizonytalanságban élnek. A munkavállalók stabilitása, félelme nem enyhült, nem változott az elmúlt időszakban, és számottevően növekedett, növekedhet az egyenlőtlenség a különböző társadalmi csoportok között. Mi, a Szocialista Párt igenis hiszünk abban, hogy létezik olyan gazdasági versenyképességi program, amely eközben a szolidáris társadalmat is megpróbálja építeni. Tehát igenis olyan piacgazdaságot tudunk elképzelni, ahol a társadalmi egyenlőtlenségeket különböző kormányzati programokkal ki lehet egyenesíteni, ki lehet egyenlíteni; amikor a jólét nemcsak egyes egyének, nemcsak egyes kiváltságos csoportok számára, hanem a társadalom egésze számára hozzáférhető. Szeretnék én is az adórendszerről, az adó dolgáról egy nagyon rövid gondolatsort megfogalmazni. Érdekes, hogy önök az adócsökkentés kormányáról beszélnek - rendszeresen azt mondják, és elegánsan a színházi baloldal felé mutatnak; és valóban sajnálom ilyen szempontból szegény Jobbikot (Közbeszólások.) -, és azt mondják, hogy ha mi lennénk hatalmon, akkor adókat növelnénk, vagy az adók számát növelnénk. El kell keseríteni önöket, mert egyáltalán nem ilyesmiben gondolkozunk. Önök elég sok és kellő számú adót vezettek be. Nem kell ezeknek az adóknak a számát növelni. Azonban ennek a belső