Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

826 szempont miatt igyekszik a működő tőkét Magyarországra csábítani: mert szerinte kellőképpen alacsony a magyar emberek bére - ez igaz, ezzel nem tudunk vitatkozni -, illetve szerinte kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve. Úgy gondolom, hogy nekem nincs okom, lehetőségem és nem is szerepem megkérdőjelezni a miniszterelnök által elmondottakat, nekem ebből kell kiindulnom. Vélhetően ez a kormányzati hozzáállás a magyar munkavállalókhoz. És megértem, hogy máshogy beszél az ember egy konferencián, mint a parlamentben vagy akár egy fogadóórán, és ezt el is fogadom, tehát nem kívánok igazságtalan lenni a miniszterelnökkel, de mégis ezt mondta, és ezeket a mondatokat nem tette tisztába itt, Magyarország parlamentjében azóta sem. A munka törvénykönyve talán nem ennek a vitának a tárgya, és vannak itt nálam jobban hozzáértők ehhez a területhez, biztos ők majd beszélnek róla, de a bérszínvonal és a fizetések színvonala, úgy gondolom, hogy a jobbikos rögvalóság részét képezi most már évtizedes távlatban, mi ezeket mindig szerettük volna rendbe tenni. Talán a béruniós koncepciónkra emlékeznek, az is egy ezt célzó tervezet volt. Azt látjuk, hogy ugyanakkor megint társadalmi csoportok jártak rosszul azzal, amit a Fidesz 2010 óta csinált. Vizsgáljuk meg például a minimálbéresek helyzetét, akik korábban nem adóztak; 2010 óta azért jellemzően adóztatják az ő bevételüket is. A cseh kormány éppen a magyar kormány elvételének a felét veszi el a minimálbérből, ők csak 15,6 százalékot vesznek el; Magyarországon, ha minden járulékos hatást összeadunk, akkor ez a szint azért lényegesen magasabb. És azt is látjuk, hogy az adójóváírás lehetőségének megszűntével széles tömegek járnak rosszabbul, mint a korábbiakban, pedig korábban sem jártak jól. Azt is látjuk, hogy az önök statisztikája szerint is a magyar háztartások mintegy 33 százaléka nem képes váratlan kiadásokat fedezni, nincs olyan tartalékrendszere. Hozzáteszem, Csehországban is 22 százalék ez az arány, de Lengyelországban, Szlovákiában is kedvezőbb, mint Magyarországon. Viszont egy járványügyi veszélyhelyzet közepén egy ekkora kitettség lakossági fronton talán nem feltétlen célravezető és szerencsés, hogyha meg akarjuk tartani azokat a makroszámokat, amelyek egyébként vitaképesek. Tehát valóban tudnánk szakmai vitákat folytatni arról, hogy makroszámok tekintetében hogy áll ez az ország, de nem jutunk el ezekig a vitákig, hiszen termelési jelentések és politikai minősítések hangzanak el. Azt is látjuk, hogy a legrosszabb helyzetben adózás szempontjából és az őket érő terhelés szempontjából azok vannak, akik egy vagy több gyereket egyedül nevelnek. (9.50) Én magam családpárti emberként, többgyermekes édesapaként nyilván azt szeretném, hogyha mindenki hasonlóan boldog családban tudna élni. De lássuk be, hogy a rögvalóság nem ez, nagyon sokan egyedül küzdenek a gyermekneveléssel, ugyanolyan családpolitikai céljaik vannak egyébként, mint nekem vagy önöknek, és egészen érthetetlen, hogy az ő terhelési szintjük miért ennyivel magasabb. A gyermektelenek terhelése is érthetetlen abból a szempontból, hogy számosan közülük gyermekvállalók szeretnének lenni, és pontosan azért nem születik meg sok vágyott gyermek, mert egy gyermektelen vagy egy magyar fiatal akár adózást illető terhelési szintje, akár a lehetőségeinek a szűkítése olyan brutális, hogy nem képes kitermelni az ahhoz szükséges költségeket, kiadásokat. Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a magyar bérszínvonal tekintetében milyen elmozdulások történtek. Talán az államtitkár úr is egyetért velem abban, hogy az egész régiót tekintve az átlagfizetések szintje Magyarországon a legalacsonyabb. A minimálbér tekintetében érte önöket mostanában viszonylag sok támadás, amely abból indult ki, hogy a román minimálbér lényegében leelőzte a magyart; ez főként annak köszönhető, hogy az önök által generált tudatos forintgyengítésből kifolyólag ha euróba átszámoljuk ezeket az összegeket, akkor a magyar érték egyre kevesebbetkevesebbet-kevesebbet ér, ily módon nemzetközi összehasonlításban folyamatosan egyre hátrébb kerül, bár lassan már nincsen hova, hiszen most már csak a bolgár szinttel lehetne versenyezni. Én nem vitatom el azt, hogy akár a minimálbér szintjén történt előrelépés 2010 óta, csakhogy ezt az előrelépést a jövő felélésének a költségvetései felzabálták a másik oldalon, hiszen az elképesztően növekvő inflációs ráta, a gyenge forintból következő begyűrűző hatások, az árak emelkedése egész egyszerűen erodálja ezeket a folyamatokat.