Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
825 Európában dolgozó honfitársunkat, aki valamiért az itteni statisztikában még mindig szerepel. A hasonló statisztikai torzításokra később visszatérünk, de 500-600 ezres a nagyságrendi különbség a foglalkoztatottak valódi számában és aközött, amit önök ide letettek az asztalra, még egyszer mondom, érdemi kritika nélkül, amely előtt értetlenül állok. Igen, egyetértek, ha munka van, minden van. Egyébként ne tessék Orbán Viktornak tulajdonítani ezt a mondatot, ezt Vona Gábor mondta el itt a parlamentben, de aztán sikeresen plagizálták. Hála az égnek, mert ez egy pozitív hozzáállás, én ezt nagyon értékelem. De a helyzet az, hogy ezt a munkát mindenkinek kellene biztosítani. Most egy járványügyi veszélyhelyzet van. Értem, hogy nem szigorúan a lezárt költségvetési időszak tárgya, de azért annyi megjegyzést hadd engedjenek meg nekem, ha már itt volt mindenféle politikai minősítés és egyéb, ide nem annyiban illő jelzőrengeteg, hogy bizony itt azért a kieső munkabérek teljes ágazatok munkavállalóit sújtják. Az egyik leginkább szűkmarkú munkanélküli-ellátási rendszer Európában a jelenlegi Magyarországon található. Tehát azt látjuk, hogy ha megvizsgáljuk az európai országokat, mi történik azzal, aki elveszíti a munkáját, megélhetését: szinte mindenhol szélesebb lehetőségek állnak rendelkezésre. Az a három hónapos és egészen alacsony összegű ellátás, amitől önök nem is tudom, hogy mit várnak, valami egészen elképesztő. Most a járványügyi veszélyhelyzetben sem voltak képesek érdemben hozzányúlni ehhez; ahogy a kieső munkabérek kipótlását is Európában 14-15.-ként kezdték el. Az egész ellenzéki oldal, mindenki a 80 százalékot mantrázta, hogy a kieső munkabérek 80 százalékát vissza kell pótolni azoknál, akik a járványügy miatt kerültek nehéz helyzetbe, és hozzátettük azt is, hogy ugyanezt a kipótlást meg kell tenni azoknál is, akik most elveszítették a munkájukat. Tehát nemcsak munkahelymegtartási támogatást kell, kellene adni, hanem azokra is gondolni kellene, akik egyik napról a másikra turizmusban, vendéglátóiparban elvesztették a megélhetésüket, és nincs reális esélyük középtávon visszatérni az eredeti szférájukba. Magyarország Kormánya nem gondolt ezekre az emberekre, a munkabérek részleges kipótlását is csak néhány hónapig tartotta életben. Most kifut ez a modell, és úgy tesznek, mintha a pandémia okozta gazdasági válsághelyzet egyszerűen nem állna fenn. És elmondják nekünk a parlamentben, hogy magasabb a foglalkoztatottak száma, mint egy évvel ezelőtt. Tehát úgy tesznek az álvalóságukban, mintha nem lennének idegenvezetők, nyelvtanárok, tolmácsok, akik tömegesen veszítették el az állásukat, lényegében semmilyen érdemi ajánlatuk nincs a számukra, és elmondják a termelési jelentést a parlamentben. Nem ismerős ez egy korszakból véletlenül? 1990 előttről nem ismerős ez önöknek? Egészen elképesztő, hogy ez a kormányzat és a prominens vezetői sokszor ugyanazt a módszertant alkalmazzák a politikai ellenfeleikkel szemben, mint amilyet velük szemben megboldogult fiatalkorukban alkalmaztak. És ezt nem veszik észre magukon, ez az igazán rémisztő. Láthatjuk azt is, hogy a foglalkoztatottak számának torzítása nem az egyetlen torzító tényező. Ugyanígy van a nemzetközi hitelekkel is ez a kormány, most a termelési jelentésből kiderült. Én magam nagyon üdvözöltem, amikor az IMF-hitelt el tudta engedni ez az ország, és ki tudott szabadulni ebből a présből. Csak finoman jegyezném meg önök felé, hogy nagyon büszkék erre, és ez helyes, de akkor valamit mondjanak már nekünk egy bődületes orosz érdekeltségű hitelről Paks kapcsán, hiszen azért itt a megtérülési szempontok elemzése engem komolyan érdekelne; mondjanak valamit a Budapest-Belgrád-óriásberuházás kapcsán egy távol-keleti irányú, hosszú távú, súlyos százmilliárdos elköteleződésről. Ezt a beruházást úgy hány év alatt érzik megtérülőnek, vagy miféle nemzetgazdasági érdekek szólnak amellett, hogy ilyen módon és ennyire drágán adósítsák el külföld irányába az országot? Valamint mostanában azért volt itt némi devizahitel-felvétel a nemzetközi piacon, erről is azért valamely fideszes, KDNP-s hozzászóló megemlékezhetne, ha ennyire büszkék arra, hogy az IMF-kitettségünk csökkent vagy adott esetben még meg is szűnhetett volna - még egyszer mondom, ez utóbbit én támogattam annak idején -, csak akkor legyen teljes a kép, akkor ne termelési jelentés legyen, hanem egy teljes folyamatábra, amiből aztán ellenzéki és kormánypárti képviselők is ki tudják domborítani a maguk számára fontos, illetve izgalmas témákat. Ami mellett viszont nem mehetünk el, az a forint tudatos gyengítése, még egyszer szeretném hangsúlyozni. Ezt önök az exportáló cégek érdekében teszik. Ezek az exportáló cégek jellemzően multik. Miniszterelnök úr elmondta Szaúd-Arábiában 2016-ban egy konferencián, hogy kettő fő
