Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 21. hétfő - 150. szám - A hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
83 Az elhangzottakra tekintettel a Fidesz képviselőcsoportja nevében támogatom a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Gyüre Csabának, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon! DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik már több mint tíz éve van itt a parlamentben, és ez alatt az idő alatt jó néhányszor tárgyaltunk már olyan témát, amely a családon belüli erőszakkal foglalkozott, és sajnos az a tapasztalat, hogy itt az elmúlt tíz évben azért nem túl sokat léptünk előre ezen a területen. Én azt gondolom, hogy elég nagy ebben az Országgyűlés elmaradása, és sok mindent kellene tennünk azért, hogy a családon belüli erőszak megszűnjön Magyarországon. Igen, így van, ahogy az előttem felszólalók is jelezték és említették már, hogy nagyon szörnyű dolog az, amikor azt halljuk, hogy gyermek, gyermekek sérelmére követnek el bűncselekményeket, és bizony nagyon gyakori az, amikor sajnos az emberi élet kioltásával járó bűncselekmény történik, és ez gyermek rovására. Ezenkívül meg kell említeni, hogy nagyon gyakori ezen a területen a gyermekek ellen a szexuális bűncselekmények elkövetése is, és míg az emberölés napvilágot lát, a szexuális bűncselekmények túlnyomó része valahol ott lappang a társadalom mélyén, és a 90 százalékáról nem tudunk, és sokszor még a család sem tud, hogy milyen bűnelkövetések vannak, s hogy ez milyen hatással lesz majd a fiatalkorú, a gyermek fiatalkorában, majd felnőttkorában az életére. Nyilván ezen elsősorban mi tudunk változtatni, nekünk kell megadni azokat a válaszokat ezekre a kérdésekre, nekünk kell irányt mutatni, és nekünk kell meghatározni azt az irányt, hogy hogyan tudjuk ezt csökkenteni. És igen, úgy van, valóban, ez a győri gyermekgyilkosság volt az, amelyik kiverte a magyar társadalomban a biztosítékot, és megdöbbentett minden embert, én azt gondolom, hogy mindenkit, még azokat is, akik adott esetben éppen a büntetés-végrehajtási intézetben ültek, hiszen azt gondolom, hogy minden ember számára a legfontosabb alapérték a család, a családon belül pedig a gyermekek, hiszen a gyermekek hordozzák a család jövőjét, a gyermekek hordozzák a nemzet jövőjét is. (19.10) Nagy szavak ezek, nekünk viszont kötelességünk van. Kötelességünk van megvédeni a gyermekeket, és mindent megtenni azért, hogy egészséges körülmények között tudjanak felnőni, és itt értjük ez alatt a pszichés, a mentális és az egyéb egészségügyi állapotot is. Ehhez pedig valóban arra volt szükség - erre mutatott rá a győri kettős gyermekgyilkosság -, hogy változtatni kell valamit a jogszabályon. Szigorítanunk kell, további feltételeket kell meghatározni, hiszen ráadásul éppen egy olyan elkövető volt, aki nem olyan régen szabadult a büntetés-végrehajtási intézetből, ahol is a jól megérdemelt börtönbüntetését töltötte. Bizony, az is kiderült, hogy az illetőt feltételesen bocsátották szabadságra, és az is kiderült, hogy sok esetben a feltételesen szabadságra bocsátott bűnelkövetők újabb bűncselekményeket fognak elkövetni. Ezzel kapcsolatban azért szeretném azt elmondani, hogy ez már egy jó 150 éves jogintézmény, vagy több is, mint 150 éves. A XIX. században találták fel a feltételes szabadságra bocsátást, vagy nevezték szabadlábra helyezésnek is ezt az intézményt valamikor, aminek a célja az volt, hogy visszavezessék az elítéltet a társadalomban, hiszen azzal, ha meghatároztak számára egy elérhető célt, hogy ha jó magaviselete lesz, akkor hamarabb szabadul, akkor nyilván a bv-intézetnek is sokkal könnyebb dolga volt az elítélttel; hiszen nyilván, ha harmadolásról volt szó vagy negyedelésről vagy ötödölésről, amiket régebben ismert a jogszabály, akkor az is számított neki, hogy ennyivel hamarabb szabaduljon, hiszen ez sok esetben akár éveket is jelenthetett számára, amennyivel kevesebbet kellett eltölteni a büntetés-végrehajtási intézetben, és bizony, ennek a szabadulásnak az ígérete sokszor arra késztette a rabokat, hogy a magatartásukat megváltoztassák, jó magaviseletük legyen, legalábbis hitessék el a bv-intézetnek az arra szakosított dolgozóival, hogy igenis, ők vissza tudnak illeszkedni a társadalomba, és igenis, a társadalom hasznos tagjai lesznek ők a szabadulás után. És lám, hogy ez mennyire nem igaz, ezt a statisztika támasztja alá, amely azt mondja, hogy például 2011-ben 12 028 elítéltből 6576 esett vissza, aki kikerült a büntetés-végrehajtási intézetből. 2012-ben
