Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 21. hétfő - 150. szám - A hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények áldozatainak fokozottabb védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
84 11 981 esetből 6533 esett vissza. 2013-ban is 12 391-ből 7060 visszaesőről beszélünk. Ez sokkal több mint 50 százalék. Ez egy döbbenetes arány, döbbenetes szám, és akkor megkérdőjelezhető, hogy a feltételes szabadság jogintézménye vajon betölti-e egyáltalán a célját valamilyen formában, jó-e ez a jogintézmény. És erre nem most kellene rájönni, hanem erre már a statisztikai adatok alapján legkésőbb 2013-ban rá kellett volna jönni, és végig kellett volna gondolni, hogy jó-e ez a jogintézmény. És mi történt? Sajnos azt láttuk, hogy a Fidesz ezt még liberalizálta a 2010-es kormányzás kezdeti időszakában, amikor eltörölte azt a lehetőséget, hogy akár négyötödös kitöltés után szabaduljanak rabok, hanem náluk is az egyharmadra adott lehetőséget, meg az 50 százalékra, kivételes esetben a büntetés 50 százalékának a kitöltése után is lehetett élni a feltételes szabadságra kerülés, bocsátás intézményével. Tehát éppen fordítva kezelték a jogszabályt, mint ahogy kellett volna, vagy változtatták ezt a jogszabályt. Én most kicsit hasonlóságot érzek, és Budai Gyula képviselőtársam már említette a börtönbiznisz problémáját, ahol végül maga a kormánypárt jogalkotása is hibás volt abban, hogy a börtönbiznisz kialakult, és a feltételes szabadságra bocsátás esetén is nyilván van felelőssége a kormányzatnak ezen a területen, és hamarabb észre kellett volna venni, és nem liberalizálni, hanem éppen hogy szigorítani kellett volna ezeket a szabályozásokat. Igenis, meg kell említeni ezeket a problémákat. A 2012-es Btk.-módosítás csak egyetlenegy esetben volt szigorúbb a régi Btk.-nál a feltételes szabadságra bocsátás esetén, ez pedig a visszaesők esetében hozott néminemű szigorítást, de elsősorban könnyítést és liberalizációt jelentett. A feltételes szabadságra bocsátás alkalmazásánál nyilván vizsgálni kell az elítéltnek a büntetésvégrehajtási intézetben betöltött, ottani magatartását, a bv-intézetbe kerülés előtti, a bűncselekmény elkövetése előtti előéletét, milyen életet élt, elsősorban milyen jövedelme volt, normális munkából tartotta el magát vagy bűnözői életmódot folytatott és abból szerzett jövedelmeket; aztán vizsgálni kellett, hogy milyen részvétele volt az elkövetőnek az adott bűncselekményben, bűnsegéd volt vagy ő volt az egésznek a szervezője és kitalálója; aztán szándékos vagy gondatlan bűncselekményről van-e szó, mekkora a visszaesés kockázata, mekkora az esélye annak, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, ha kiengedik a feltételesen szabadságra bocsátott elkövetőt. Nagyon sokrétű volt eddig is ez a vizsgálat, és azt gondolom, hogy akkor, amikor ebben szigorítunk, és a kormány elénk terjeszt egy olyan javaslatot, amelyben ezeken a területeken szigorítunk, akkor az nagyon helyes, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatni fogja. A Jobbik is gyakorlatilag minden észszerű Btk.-módosítást, amely arra irányult, hogy megelőzzük a bűncselekmények elkövetését, gyakorlatilag mióta bent vagyunk a parlamentben, mindig támogattuk, és ígérhetem, hogy mi a jövőben is támogatni fogjuk ezeket. Így például itt is nagyon fontos tényező az, hogy aki elveszi más ember életét egy erőszakos bűncselekmény esetén, ne legyen feltételesen szabadságra bocsátható. Ne azt nézzék, hogy esetleg jó magaviselete van a büntetés-végrehajtási intézetben, hanem ott igenis érvényesülni kell az állam büntető szerepének, annak, hogy valóban az, ha valaki a legsúlyosabb bűncselekményt követi el - nem beszélve arról, hogy a győri esetben gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményről beszélünk -, akkor ezt a feltételes szabadságra bocsátást ne lehessen alkalmazni, teljes mértékben egyetértünk; illetve azzal is, hogy a hozzátartozók esetében is szigorításra van szükség, és külön szempontokat kell bevezetni, amit még vizsgálnia kell a hatóságoknak ahhoz, hogy speciálisan egy ilyen bűnelkövető szabadlábra kerülhessen feltételesen. És bizony, nagyon is fontos az, hogy azokat a vizsgálatokat megfelelő pontossággal, megfelelő szakemberekkel és megfelelő alapossággal végezzék el, hogy nehogy újra olyanok kerüljenek feltételesen szabadságra, akik potenciális bűnelkövetők lehetnek, olyanok, akik ilyen súlyú bűncselekményeket követnének el. Azt gondolom, hogy a pártfogói felügyeletnek a kiszélesítése is fontos lépés ezen a területen. Igenis fontos az, hogy nyomon kövessék a feltételesen szabadságra helyezett személyt, az életútját, azt, hogy milyen életmódot folytat, azt, hogy milyen társaságba keveredik bele, azt, hogy milyen munkahelye van, hasznos tagja-e a társadalomnak, mert ennek a továbbfolytatása, az életének a megfigyelése ezen a téren véleményem szerint nagyon fontos.
