Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója:
818 Covid-19 járvány gazdasági, költségvetési, munkaerőpiaci hatásait, következményeit értékelték a kollégáim, illetve következtetéseket és felvetéseket fogalmaztunk meg. Az elemzéseink nyilvánosak, a honlapunkon elérhetőek. Ezúton is ajánlom a tisztelt képviselő hölgyek és urak figyelmébe. Az elmúlt héten a zárszámadási jelentésünkkel együtt benyújtott elemzésünk egy táblázatának tényszerű adatai kapcsán élénk közéleti, illetve szakmai vita bontakozott ki az öregségi nyugdíjak megállapítási módjáról, illetve az újonnan nyugdíjba vonulók és a már régebben nyugellátásban részesülők átlagos nyugdíja különbségeiről. Rendkívül örvendetesnek tartom, hogy az Állami Számvevőszék zárszámadási jelentése, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó elemzések közéleti diskurzust eredményeztek. Feladatunk és célunk, hogy hozzájáruljunk a társadalmat érdeklő és sokakat érintő közéleti témák elemzéséhez. Látva, olvasva a vitában megjelent véleményeket, szeretném felhívni a figyelmet a Számvevőszéknek egy másik, ez év augusztusában nyilvánosságra hozott, a nyugdíj, az egészségügy és az adózási rendszer összefüggéseit bemutató elemzésére. Ezúton is megerősítem ezen elemzésünk fő következtetését, miszerint: erősíteni kell a lakosság öngondoskodással összefüggő ismereteit és képességeit. Az állam felelőssége a társadalombiztosítás feltételeinek megteremtésére terjed ki, az egyén felelőssége pedig az, hogy tudatosan részt vegyen ebben a rendszerben. Magyarországon a nyugdíjak forrását az aktív dolgozók befizetései fedezik, az egészségbiztosítási ellátások igénybevételét pedig a munkát végzők esetében járulékfizetés alapozza meg. A társadalombiztosítási nyugdíj a szolgálati idő hosszától és - a korábbi keresetek alapján - a költségvetésbe történő befizetések mértékétől függ, egyéb korrekciós tényezők alkalmazásával. Egy közösség tagjaként nem lehet az öngondoskodásra hivatkozva mellőzni a közteherviselést, ugyanakkor a közteherviselés nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség - természetesen mindenkinek a lehetőségei és képességei szerint, és megfelelő időben, előrelátóan megtett lépésekkel - az öngondoskodásra. A közteherviselés és az öngondoskodás fontosságát, illetve együttes, egymást semmiképpen sem kizáró követelményét az Alaptörvény is kimondja. Idézem: „Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.” Mindez arra világít rá, hogy az időskori jólét és jóllét biztosításánál az öngondoskodás és a közteherviselés együttes követelmény. Ezért álláspontom szerint rendkívül káros, sőt, ha megengedik, demagóg és populista féligazságokkal szembeállítani egymással a „régi” nyugdíjasokat, illetve az újonnan nyugállományba vonulókat. Az Állami Számvevőszék nem is tett ilyet a jelentésében, illetve az elemzésében. Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi helyzetben a legfőbb prioritás nyilvánvalóan a járvány megfékezéséhez feltétlenül szükséges eszközök - gazdasági, pénzügyi és egészségügyi eszközök természetesen - biztosítása és a létalapjukat elveszítő állampolgárok megsegítése. Ezt követően azonban olyan javaslatok megvalósításának célszerű prioritást adni, amelyeknek kettős hatása van, azaz segítik a járvány okozta nehézségek enyhítését, de egyúttal hozzájárulnak ahhoz is, hogy a járvány utáni fellendülés során a magyar állami és üzleti szféra versenyképesebb legyen, és fenntartható módon tovább tudjon fejlődni. Ezen belül arra célszerű törekedni, hogy az egyes intézkedéseknek több kedvező, egymást erősítő hatása legyen. Az egyes intézkedéseket komplex szemléletben, úgy kell megtervezni és megvalósítani, hogy szinergiájuk maximális legyen. A Számvevőszék megítélése szerint ezt úgy lehet elérni, ha a kormányzat felállít egy kritériumrendszert, és azoknak a javaslatoknak a kidolgozását rendeli el, amelyek ennek a kritériumrendszernek a leginkább megfelelnek. Az ennek nyomán kidolgozott intézkedések megvalósítását is csak akkor támogathatja a kormányzat - és az Országgyűlés is talán -, ha a döntés-előkészítés a kritériumok teljesítését alátámasztja, és a teljesítés nyomon követhető. Az Állami Számvevőszék egy ilyen kritériumrendszer tíz, úgynevezett helyénvalósági kritériumára tett javaslatot még a tavasszal. Az első öt helyénvalósági kritérium a támogatandó célokra vonatkozott, míg a következő öt kritérium az intézkedések szinergiájának megítéléséhez szolgált támpontul. A „helyénvalósági kritérium” elnevezés arra utal, hogy a kritériumot konkrét jogszabályok nem írják elő, de az megfelel a közpénzfelhasználás alkotmányos követelményeinek, így a célszerűségnek, az
