Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 20. kedd - 157. szám - Az egyes kiemelt társadalmi csoportok, valamint pénzügyi nehézséggel küzdő vállalkozások helyzetének stabilizálását szolgáló átmeneti intézkedésekről szóló törvényjavaslat zárószavazása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény és a Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:

706 hatalmat gyakorolni a magyar nép ellenében. Tehát, én azt hiszem, hogy ezt minden egyes alkalommal, és különösen egy falu- meg egy tanyagondnoki szolgáltatással összefüggő törvényjavaslat kapcsán előhozni, ez egyrészt méltatlan, másrészt felháborító, harmadrészt pedig szerintem tolerálhatatlan. Nem lehet jó dolog DK-s képviselőnek lenni, mert ez egy pszichotikus állapot is, úgy néz ki. Tehát azt mondani, hogy a vidék Magyarországa, ahol természetesen vannak kormánypárti és ellenzéki szavazók is, de ott a kormánypárti szavazók, akik, kétségtelenül igaza van önnek, több milliónyian vannak, ők csak azért támogatják a kormánypártokat, mert nem látják, hogy félre vannak vezetve, tehát nem elég okosak, azt hiszem, hogy ez azért egy olyan pont, ahol érdemes megállnunk, és érdemes azt mondanunk, hogy a magyar emberek visszautasítják ezt a megközelítést. Nem tudom, hogy részt vesz-e azokban a politikai háttérbeszélgetésekben, amik arról szólnak, hogy az az ellenzéki formáció, amiben önök is nemcsak az, hogy részt vesznek, hanem önök szervezik tulajdonképpen, az miért sikertelen, miért volt sikertelen a mostani időközi választásokon, a Balaton térségében, miért volt sikertelen Szerencsen, és miért volt sikertelen Mohácson, akkor az ilyen és ehhez hasonló mondatok, amelyek mögött, én azt gondolom, hogy mély filozófiai meggyőződés van, tehát ön ezt komolyan is gondolja, és ez a szomorú, és ezért állnak ilyen rosszul, és ezért marad ez egy szerencsétlen formáció. (Varga Zoltán közbeszól.) Egyébként pedig az, hogy mit végzett a 2010 előtti kormányzás, jó nagy idézőjelek között mondom ezt, a magyar vidéken, az a pusztítás, kérdezze meg a szövetségeseit. Ha nekünk nem hisz, akkor legalább, van ott egy-két jobbikos, egy-két LMP-s meg egy-két más pártból jövő képviselő, aki nem fogja önöket megdicsérni, ők sem fogják önöket megdicsérni azért, amit a magyar vidékkel tettek. De ha megengedik, akkor ezt most zárójelbe is tenném, mert beszéljünk az előttünk fekvő törvényjavaslatról. Szerintem odáig teljes mértékben egyetértünk, hogy a magyar falu kérdésével és a legkisebb települések kérdésével stratégiai szempontból kell foglalkozni, tehát ez nem lehet az a terület, ahol csak az éppen aktuális költségvetési mozgástér, politikai és politikusi lobbipreferenciák alapján ilyenolyan területeket ilyen-olyan módon fejlesztünk. Azt gondolom, hogy ez egy evidencia, mégis arról van szó, hogy tulajdonképpen 28 évnek kellett eltelnie a rendszerváltoztatást követően, hogy jött egy kormány, aki egy stratégiát tudott letenni, és jött egy kormány, aki egyébként előtte 8 év alatt megteremtette azt a költségvetési mozgásteret, ami nemcsak a papír megtöltéséhez elég, hanem valóban a program élettel való megtöltését is jelenti, és így hirdettük meg a „Magyar falu” programot. Ennek a faluprogramnak, lehet, hogy önök úgy érzékelik, hogy mi dicshimnuszokat zengünk, szerintem ez nincs így, pontosan tudjuk, hogy nincs kolbászból a kerítés - dolgozunk azon, hogy abból legyen, de még nagyon sok munkát el kell végeznünk -, de a dolognak az is a jelentősége, hogy most először van a magyar költségvetésben egy olyan sor, egy olyan erre dedikált forrásallokáció, ami csak ezeknek a kistelepülésen élőknek az életminőségét javítja. Ez egy komplex program, tehát a járdajavítástól kezdve a közösségitér-felújításon át, a falusi CSOK-on keresztül, az egyéb civil és egyházi szerveződések támogatásáig minden benne van, és minden település számára egyénre szabható. 150 milliárd forinttal indultunk el 2019-ben. Teljesen jogosan kérdezhetnék önök, hogy vajon ez elég-e. Természetesen pontosan tudjuk, hogy nem elég, de gondoljanak bele abba, hogy mi történik akkor, ha minden évben minimum ennyi forrást oda tudunk adni ezeknek a településeknek, vagy ennél több forrást tudunk odaadni, és mondjuk, van egy olyan programunk, amelyik tíz éven át fut, az milyen változást okoz a magyar vidék számára. Hiszen ha csak a 150 milliárdos kezdő forrásallokációról beszélünk, akkor az 1500 milliárd forintot jelentene ezeknek a kistelepüléseknek. Ez olyan változás, amiről még jelen pillanatban is, azt hiszem, hogy álmodni se mernek. És hogy nemcsak a szavak szintjén jelenik meg ez, hanem valóban a stratégia gyakorlati leképeződésének szintjén is megjelenik mindez, az mutatja, hogy ha megnézzük, annak ellenére, hogy koronavírusjárvány-helyzet van, amiben természetesen a források újratervezésére sort kell keríteni, és a járvány elleni védekezés az elsődleges prioritás gazdasági és életvédelmi szempontból is, de mégis a 2019-ben allokált 150 milliárd forint 2020-ra 217 milliárd forintra emelkedett, és ha megnézik a jövő évi költségvetést, akkor ott már 250 milliárd forint van ugyanerre a programra és ugyanezeknek a programelemeknek a támogatására.