Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 1. kedd - 173. szám - Egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2612 törvény kötelezően előírja, hogy 2035-re a hulladéklerakókban elhelyezett települési hulladék arányát a képződő teljes települési hulladékmennyiség 10 százalékára vagy még kevesebbre kell csökkenteni. Úgy gondoljuk, hogy ezek nagyon hasznos és fontos célok, csak éppen a kormányzati stratégia nem látszik még az elérésükre, pedig ki fogunk futni az időből. A lerakás helyett megoldás egyrészt a keletkező hulladék csökkentése, másrészt a visszagyűjtés és újrafeldolgozás. Ez szintén nagy kihívást jelent. Az európai uniós irányelv a csomagolási hulladékok újrafeldolgozására a hatályos célértékeknél jelentősen magasabb újrafeldolgozási célértékeket határozott meg, amelyeket 2025-re és 2030-ra teljesíteni kell. Már csak az a kérdés, hogy a kormány mindezen célokat hogyan és milyen eszközökkel kívánja elérni. Az egyik egy vélhetően hasznos, ám csővégi megoldás, ez az illegálisan elhagyott hulladékra vonatkozó, a korábbinál lényegesen szigorúbb és árnyaltabb szankciók rendszerének bevezetése, mellyel jelen körülmények között egyet lehet érteni. A másik egy intézményi és operatív megoldás, amolyan fideszes huszárvágás, ami a hulladékgazdálkodás teljes rendszerét újra felforgatja. Emlékezzünk csak vissza, az európai uniós csatlakozás óta a hazai hulladékgazdálkodás rendszere átalakult, korszerűbbé vált. Az önkormányzatok és a szolgáltatók együttműködése jelentős előrelépést és szinte önfinanszírozó rendszert eredményezett. Az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben ebbe a rendszerbe is erőből belenyúlt. 2011-ben betiltotta a nem állami közszolgáltatókat, innentől kezdve csak önkormányzati tulajdonú nonprofit cégek végezhették a szemétszállítást. Az új rendszer hiányosságaira adott válaszként 2016-ban létrehozták a nemzeti kukaholdingot, de a döntés még több bajt okozott, hatalmas ráfizetést, az új állami szervezet működésképtelensége miatt a szolgáltatóknak ki nem fizetett díjakat, annyira, hogy egy új szabály miatt sok településen most már a katasztrófavédelem gondoskodik a szemétszállításról. Csak példaként említem, a közszolgáltatási rendszer működtetésének költsége évente nettó 140 milliárd forint, miközben a lakosságtól beszedett szemétdíj 2019-ben 74,7 milliárd forint bevételt jelentett. Pluszforrást jelent a hulladékból nyert haszonanyag értékesítése, ez eddig mindössze 3-4 milliárd forint volt, tehát 54 milliárd forint többletforrásra van szükség a jelenlegi rendszer működtetéséhez. A kormány a költségvetésből évek óta öntötte a pénzt a rendszerbe, de mivel az alapjaiban elhibázott volt, mindhiába. Most inkább két legyet ütnek egy csapásra. Egy összetett, még újabb intézményrendszert létrehozva - itt értendő új hivatal, új hatóság, új koordináló szervezet, koncesszió -, a koncessziós szerződés révén kvázi átpasszolják a felelősséget a koncessziós partnernek, aki vagy megfelel a feladatának, vagy nem. Ez egyértelmű beismerése annak, hogy a hazai hulladékgazdálkodási rendszer elmúlt években tudatosan lefolytatott szétdúlása csak káoszhoz és a helyzet rosszabbodásához vezetett. A koncesszió révén pedig egy közszolgáltatásból egyetlen partner kezében lévő monopóliumot alakít ki, annak minden hasznával, ugyanakkor hatalmas kockázatával. A napokban benyújtott törvénytervezetben ezért első lépésben állami hulladékgazdálkodási közfeladattá válik a hulladékgazdálkodás minden lényeges eleme, azok is, amelyek mostanáig legalább részben piaci alapon működtek. Második lépésben pályáztatás után koncesszióba adják az ország egész területére. (16.20) Tisztelt Képviselőtársaim! A nyertes cég valószínűleg nem jár majd rosszul, hiszen számíthat többek között a hatóságilag megszabott közszolgáltatási díjra, a környezetvédelmi termékdíjból és a visszaváltási rendszerrel összefüggő díjakból való részesedésre, a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerből származó bevételek egy részére és egyéb állami forrásokra, emellett mindazon, a tevékenységekhez szükséges eszközökre, amelyeket az állam ezzel a törvénnyel einstandol jelenlegi tulajdonosaiktól, például az önkormányzatoktól szolid költségtérítés fejében. A koncessziós jogviszony nem zárja ki, hogy a koncessziós társaság támogatáspolitikai eszközöket igénybe vegyen, vagyis megint lesz szabad hely az európai uniós pénzeknek, amit majd kérdéses, hogy hogyan és mire fognak felhasználni. A most beadott szabályozásban ugyan van némi, de nem elégséges előírás és kötelezés a koncesszorra, de ennél több a méz a madzagon: helyzetbe hozzák, pénzt és kiváltságokat kap az államtól tízéves gördülőterv alapján a szabályozásban nem részletezett feltételekkel, ha pedig valami gond van, féléves felmondási határidővel kiléphet majd a buliból. A mostani többtucatnyi, nagy tapasztalattal rendelkező, eddig jóban-rosszban kitartó szolgáltató pedig teljesen kiszolgáltatottá válik,
