Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 1. kedd - 173. szám - Egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:

2611 Ez régi trükkje az Orbán-kormánynak, hogy a simának tűnő, sőt ritka kivételként jónak és hasznosnak tekinthető változások közé egy-egy taposóaknát azért mindig elhelyeznek, ami miatt az ellenzék kénytelen tiltakozni, nemmel szavazni vagy tartózkodni. (16.10) Önök pedig később mindig csak azt hánytorgatják fel, hogy a szép dolgokat az ellenzék leszavazta, nem említve, hogy valójában mi is az oka erre az ellenzéknek. De nézzük sorban, hogy miről is van itt szó, a technikai jellegű változtatásokat nem említve. Igazán nagy ívet jár be ez az előterjesztés. A kormány mintha több mint tízéves álmából felriadva végre felismerte volna, amit a fejlett világ országai már jó ideje a gyakorlatban is művelnek, hogy egy fenntartható gazdasági modell felé való törekvés jegyében átálljanak a körkörös gazdasági modellre. Igazán kár, hogy az elmúlt két és fél ciklus alatt az önök gazdaságpolitikája mindezen elvekkel eddig élesen szembement. De szép dolog, hogy most már legalább megpróbálnak a körkörös gazdaságról is beszélni, és ehhez egyfajta jogi keretezést kialakítani. A pozitív elemek között számos olyan van, amelyeket az LMP és a civil zöldszervezetek is már régóta szorgalmaznak. Megjegyzem, az LMP az erre vonatkozó javaslatait már évekkel ezelőtt országgyűlési határozati javaslatban is benyújtotta. Ezek közé tartozik többek között a fogyasztók védelmének kiterjesztése az úgynevezett beépített avulás gyakori gyártói gyakorlatával szemben, ami a fogyasztók számára valóban tartós, hatékony, javítható, felújítható eszközöket biztosíthat. A felsorolásban praktikus szempontokat látunk. Kérdés, hogy a tervezett kormányrendelet ezek valóra váltását mennyiben lesz képes elősegíteni, és mikorra lesz meg ez a rendelet. Ugyanez vonatkozik a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerre vonatkozó alapkövetelmények megfogalmazására is, hiszen ezeket nemcsak megfogalmazni kell tudni, de be is kell tartatni. Ezzel kapcsolatosan azonban nem mehetünk el a mellett a tény mellett, hogy a törvényi előírások érvényesítése, különösen a környezetet és a fenntarthatóságot érintő kérdésekben, mondhatjuk úgy is, hogy tudatos gyengesége a kormánynak, más érdekviszonyok preferálása miatt. A körkörös gazdaságra való áttérésnek egy kicsi, de fontos és jelképes eleme, hogy végre kötelezővé tennék az italcsomagolások visszaváltását Magyarországon. Ezt is már régóta szorgalmazzuk, és nemcsak mi, de a lakosság is, hiszen az ezekből kikerülő elhagyott hulladék lassan beteríti az országot. E téren is sok ellentmondásos folyamat volt megfigyelhető az utóbbi időben. A főként európai uniós forrásokból kiépített hulladékszigetek sokat segítettek a visszagyűjtésben, a lakosság is megtanulta használni őket, még ha nem is mindenki kellő fegyelmezettséggel. A működtetésükkel járó problémák miatt azonban sok helyen megszűntek, vagy csak bizonyos anyagok gyűjtésére képesek. Ehelyett helyesen sor került azon kötelezésre, hogy bizonyos alapterület fölött a boltok is biztosítsanak edényzetet a visszagyűjtésre. Az utóbbi időben azonban ez is visszaszorulni látszik, vélhetően itt is a kellő ellenőrzés hiányában. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk a bevezetendő rendszer részleteire is, hiszen az ördög a részletekben rejlik. Az már egy további vetülete a kérdésnek, hogy milyen arányban tervezik az újratöltést. Célszám, gazdasági ösztönzés és szorosabb ütemterv kellene. További kérdés az is, hogy például ki, hol és hogyan gondoskodik majd az újrahasznosításról. Jó volna tudni, milyen terve van a kormánynak az ehhez szükséges háttéripar fejlesztésére, ösztönzésére, ki lesz azért majd a felelős a rövidre zárt körkörös gazdaság elősegítése érdekében, a kormány vagy a tervezett koncessziós partner. Ezzel át is térhetünk a törvénytervezet másik fontos elemére, amely a teljes hazai hulladékgazdálkodást kívánja sokadszorra átalakítani. Pontosan tudjuk, hogy sok tekintetben el vagyunk maradva a szelektív gyűjtés és hasznosítás terén, nemcsak az e téren tudatosabb országoktól, de az európai uniós előírásoktól is. Ezért üdvözöljük, hogy az európai uniós irányelvi előírások harmonizációja kibővíti a szelektív hulladékgyűjtés rendszerét, így azt, hogy a veszélyes háztartási hulladék esetén 2025-ig, a biohulladék esetében 2023-ig, a textilhulladék esetében 2025-ig meg kell valósítani. A törvény alapján a települési hulladékok újrafeldolgozási célértékei 2025-ig 55 százalékra, 2030-ig 60 százalékra, míg 2035-ig 65 százalékra emelkednek. Ezzel párhuzamosan a törvény előírja a hulladéklerakás fokozatos felszámolását, amely következtében az ártalmatlanítási célú hulladéklerakást csak végső, elkerülhetetlen megoldásnak lehet tekinteni. Ennek megfelelően a