Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 23. hétfő - 171. szám - Sebián-Petrovszki László (DK) - az emberi erőforrások miniszterének - „Mi bajuk van a szociális munkásokkal?” címmel - SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2350 Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Sebián-Petrovszki László képviselő úr, a DK képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni az emberi erőforrások miniszterének: „Mi bajuk van a szociális munkásokkal?” címmel. Tisztelt Képviselő Úr! A miniszter úr távolléte miatt válaszadásra Rétvári Bence államtitkár urat jogosította fel. Sebián-Petrovszki László képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon! SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tíz napja ünnepeltük a szociális munka napját. Bár az önök, az elmúlt tíz év kormányzásának rendkívül sok olyan csoportja van, amelyik hátrányt szenvedett az elmúlt tíz évben, és kárvallottja az önök kormányzásának, de ezek között is a szociális gondozók az egyik leginkább nélkülözött, az egyik leginkább páriaként kezelt csoportja a társadalomnak az önök kormánya szerint. Ők azok, akik a szegények, elesettek, idősek, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű gyermekek életét próbálják jobbá tenni, ehhez képest mit kapnak cserébe a kormánytól? A szociális ágazatban dolgozóknak egy augusztusi kimutatásban az átlagkeresete mindössze 193 ezer forint volt, messze a legalacsonyabb volt az egyes nemzetgazdasági ágak átlagkeresetei között. Nem új keletű ez a történet, az elmúlt tíz évben folyamatosan ez történt: 2010-ben még 20 százalékkal csökkent az átlagkeresete az ezen a területen dolgozóknak, aztán 2011 és 2015 között folyamatosan, évről évre tovább csökkent, tehát mínuszról beszélünk, és csak 2018-ban sikerült elérni azt a szintet, ahol a világgazdasági válság idején, 2009-ben voltak; mindezt úgy, hogy közben a gazdasági növekedés megengedte volna azt, hogy őnekik ezt növeljük nagyobb mértékben. Teszem hozzá, ezek a KSH-nak az adatai, tehát nem én mondom ezt, hanem az önök által irányított Statisztikai Hivatal. Közben a humánegészségügyi ellátásban dolgozók kaptak egy egyszeri bruttó 500 ezer forintos bérkiegészítést, de ez a szociális munkásokra nem volt igaz, és ők azok, akik csak most kerültek be abba a körbe, hogy a Covid-szűrést elkezdték a körükben. Kérdezem azt, hogy mi a baja önöknek a szociális munkásokkal. Mikor fogja elérni az átlagkeresetük azt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy nem a legalacsonyabb lesz ebben az országban? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ Rétvári Bence államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Jobb későn, mint soha; úgy látszik, tíz nap kellett, hogy észrevegye a szociális munka napját a DK frakciója, de tíz nap késéssel sem rossz, ha elismeri azt a munkát, amit a szociális szférában végeznek, tisztelt képviselő úr. Azt hozzáteszem, hogy az ön akkori frakciótársai természetesen nem nyomták meg az igen gombot akkor, amikor itt a parlamentben a szociális munka napját bevezettük, talán ezért is van ez a megkésettség az ön felszólalásában is. Ön önmagát leplezte le, tisztelt képviselő úr, azt mondta, hogy nagyon nagy mértékű volt a szociális szférában a bércsökkenés. Amit ön idézett statisztikát, pontosan azért, mert a KSH mindig a következő évben értékel, az az önök egyhavi bérmegvonása miatti jövedelemcsökkenés volt a szociális szférában. (Sebián-Petrovszki László: 2015-ben?) Akaratlanul is, de önmagát leplezte le, tisztelt képviselő úr, hogy valóban, sajnos Magyarországon a szociális szférában volt egy olyan időszak, ez a 2008-2009-es, az önök által válságkezelésnek mondott, de igazából megszorító időszak, amikor a Gyurcsány-Bajnaikabinet még inkább rontotta a helyzetüket, hiszen minden szociális dolgozótól, akik amúgy sem voltak előnyös helyzetben, ahogyan arra ön is utalt, elvett egyhavi fizetést. Akkor mondta Korózs Lajos, hogy „sokallom az állami normatívát is”, és hasonló mondatok tőle akkortájt hangzottak el. Mi arra törekedtünk, hogy javítsunk ezen a helyzeten: 2014-ben bevezettük az ágazati bérpótlékot, ez 12 milliárd forintos többletet jelentett; 2015-ben az ágazati bérkiegészítést, ez 66 ezer főnek, a képzettebbek, régebb óta dolgozók számára átlagosan 16 ezer forintos béremelés volt, ennek az éves költségvetési összege 16 milliárd forint; 2016-ban ágazati összevont pótlékemelésre került sor átlagosan 35 ezer forint értékben, és 2017-ben további 9 milliárd forinttal emeltük az itteni
