Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 18. szerda - 168. szám - Egyes választási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz):
1956 És akkor beszéljünk még egy kicsit a kamupártok kérdéséről. Ugye, ezt rendre mindegyik oldal használja, de én azért ezen a kérdésen abból az aspektusból szoktam elgondolkodni, hogy csak az a kamupárt, aki valamikor megalakult a ciklus során, semmilyen politikai üzenete nincs, semmilyen aktív politikai tevékenysége nincs, és csak a választáson indul, egyszer csak megjelennek ismeretlen emberek a listájukon, akár egyéni képviselőjelöltek, akár országosak, vagy az a párt kamu-e, amelynek az egész tevékenysége semmi másról nem szól, mint bizonyos embercsoportok egzisztenciális életének biztosítása, különösebb politikai üzenet nélkül. Merthogy őszinte legyek, képviselőtársaim, nekem az is kamupárt, ahol annak a pártnak emblematikus figurái akár évtizedek óta abból élnek, hogy a politikai pártban tevékenykednek, indulnak a választásokon, és egyébként a két választás között különösebb politikai üzeneteik nincsenek is az embereknek azon túl, hogy esetleg a többi politikai erőt kritizálja, esetleg néha megszólal, hogy akár egy konfliktust generáljon, akár a választópolgárokat megzavarja vagy zavarja. Tehát én csak azt szeretném önöktől kérni, hogy ezt a kamupártkérdést finomabban tessenek kezelni, mert ha nem teszünk mást, csak megnézzük, hogy kik azok az emberek, akik komolyabb teljesítmény nélkül évtizedek óta a politikából élnek, és az adófizetők pénzéből szervezik meg a politikai tevékenységüket, és egy forintjukat a saját zsebükből nem teszik hozzá, tessenek mondani, azok milyen pártok. Úgyhogy ezen egyszer tessenek elgondolkodni. És én azt gondolom egyébként, hogy a társadalom tagjai az utóbbi időben ezeken szívesen gondolkoznak el, és eléggé ellene vannak a politikai osztály viselkedésének. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ismételt felszólalásra Zsigmond Barna Pál képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Reagálnék azokra az ellenzéki vádakra, hogy a határon túli magyarok szavazáson való részvételét könnyíti, a külföldön dolgozó magyarok szavazási jogát pedig nehezíti a kormány. Akár Szakács képviselő úr vagy Varga-Damm Andrea képviselő asszony jogvégzett kollégaként, azt gondolom, vagy mellőzték a közjogi, alkotmányjogi előadásokat egyetemi éveik alatt (Dr. Szakács László: Na! - Dr. Varga-Damm Andrea: Tessék?), vagy félrevezetik a magyar közvéleményt, hiszen a magyar jogszabályok és az Alkotmánybíróság döntései, döntése egyértelműen szabályozzák a kérdést. És az ellenzék ismételten valótlan dolgokat állít évek óta. Vegyük sorra! A választójog megléte szempontjából a magyar állampolgárság a meghatározó tényező, ugyanakkor a szavazópolgárok többféle módon gyakorolhatják e jogukat. Azok a szavazásra jogosult magyar állampolgárok, akik rendelkeznek magyarországi lakóhellyel, a lakóhelyük szerinti szavazókörben személyesen adják le szavazatukat. Ha pedig a szavazás napján egyébként külföldön tartózkodnak, akkor számukra a törvény garantálja a külképviseleti szavazás lehetőségét. Ezen szavazók pártlistára is voksolnak, és a lakóhelyük szerinti választókerületben induló jelöltek közül is választanak. Ma egyébként 50-nel több külképviseleten lehet szavazni, mint 2010-ben. Tehát a személyes szavazás a magyar szabályozásban a főszabály, melyhez képest kisegítő szabály a levélben történő szavazás. Külföldi lakcím esetén azonban a szavazókör fogalma nem értelmezhető, így a külföldön élő állampolgárok levélben adhatják le szavazatukat, és mivel az ő esetükben nem értelmezhető a lakóhely szerinti egyéni jelölt, ezért csak listára szavazhatnak. További eltérés, hogy csak akkor vehetnek részt a választásokon, ha kérik a felvételüket a választói névjegyzékbe, azaz regisztrálnak. Tehát az eltérő szabályozás alapja kizárólag a belföldi lakcím megléte vagy éppen hiánya. Irreleváns tehát, hangsúlyozom, irreleváns, hogy egy magyar állampolgár lakcíme Londonban - erre hivatkoztak - vagy Kézdivásárhelyen vagy éppen Ausztráliában van, mivel valamennyi magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. (Nacsa Lőrinc: Így van!) (17.00) Amennyiben pedig egy választópolgár életvitelszerűen külföldön tartózkodik - jogászok értik ezt a kategóriát -, és számára nehézséget okoz a személyes szavazás, akkor lehetősége van arra, hogy a külföldi lakóhelyét bejelentse, illetve kérelmezze felvételét a választói névjegyzékbe, melynek alapján levélben szavazhat.
