Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 18. szerda - 168. szám - Egyes törvényeknek a mozgóképipar versenyképességének növelésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KÁLLÓ GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1900 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz képviselőcsoportja mindezek alapján messzemenőkig támogatja a benyújtott törvényjavaslatot, és ezt javasoljuk az Országgyűlésnek is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Kálló Gergely képviselő úr, aki felszólalását itt az emelvényen mondja el. Megvárjuk, amíg a képviselő úr felérkezik az emelvényre. (Kálló Gerely: Nem mondhatnám el a helyemen, elnök úr?) A helyén mondja? Nekem a forgatókönyv szerinti leírás van. Öné a szó. Parancsoljon, képviselő úr! KÁLLÓ GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, nekem nem szóltak, hogy az emelvényre kell mennem. A törvény valóban azt láttatja egyelőre, hogy itt az átláthatóság és az egyszerűbb elszámolás van, ami fontos a magyar filmgyártás kapcsán. De még mielőtt belekezdek, én is hadd dicsérjem meg, és tiszteletemet szeretném azon szakembereknek kifejezni, akik az elmúlt időszakban a magyar filmet mint olyat sikerre vitték. Valóban meg kell említeni Andy Vajna nevét is, elévülhetetlen érdemei vannak ebben. A törvény maga az átláthatóságot szolgálja. Ezeket nem is célunk vitatni, ugyanakkor 2010 óta mi folyamatosan fenntartunk egy témát a magyar filmgyártással kapcsolatban, amit itt feltétlenül újra elő szeretnék szedni, ez pedig a magyar történelmi filmek gyártása. Én nem vagyok egy nagyon idős ember, de emlékszem, hogy az 1966-os Honfoglalás című film, amelynek Koltay Gábor volt a rendezője, és Nemeskürty István volt a forgatókönyvírója, az én történelmi tudatomat igenis javította, illetve igenis fejlesztette. Utána az első Orbán-kormánynak is volt egy nagyon jó gyakorlata, az, hogy igyekezett évről évre olyan történelmi filmeket gyártani, amelyek mind szakmailag, mind technikában, mind tartalmilag megállták a helyüket. Nagy örömömre szolgált, hogy az akkori iskolaigazgatók ezekre rendre elvittek minket. Voltak, akiket ezek a filmek vittek rá arra, hogy a magyar történelem iránt érdeklődjenek. Ilyen volt a Sacra Corona című film, vagy maga a Hídember című film, amely szerintem a magyar filmgyártás egy-egy kiemelkedő példája volt. Ha magyar filmről van szó, illetve a magyar filmek szabályozásáról van szó, ne haragudjanak, tovább fogom azt az álláspontunkat képviselni, amit a Jobbik 2010 óta, a parlamentbe kerülése óta képvisel, hogy a magyar történelmi filmeknek nagyobb hangsúlyt, nagyobb támogatást kell biztosítani, akár azért, hogy évről évre olyan filmek születhessenek, amelyek a fiatalok számára emészthetővé és élvezhetővé teszik a magyar történelmet. Valljuk be, a száraz tanítás néha egy kicsit kisiklatja a fiatalokat ebben, de ugye, a modern kor könyvei a filmek, tehát ezek tudnák segíteni a fiatalok történelemfelfogását. Hogy micsoda témák vannak, amelyek mind a mai napig várnak a feldolgozásra! ’56-ról ugyan született már sok film, de szerintem nem lehet eleget beszélni ’56-ról, és nem lehet elég aspektusból bemutatni, vagy akár a Rongyos Gárda hősi küzdelmeiről remek filmeket lehetne forgatni. Ha megnézzük Hollywoodot, a filmgyártás eposzát, akkor láthatjuk, hogy ők nem fukarkodnak az amerikai történelem feldolgozásával. Micsoda filmeket tudnak ebben forgatni évről évre! (Nacsa Lőrinc közbeszól. - Arató Gergely Nacsa Lőrinc felé fordulva: Nem a kormány csinálja!) Ezt én értem, képviselőtársam, de azért ebben tudunk segítséget nyújtani. Ha lehetséges, akkor tegyük meg. Olyan embernek nem emelnek szobrot a múzeumban, aki meg se próbálja. A másik dolog, ami egy kicsit visszás volt számomra a törvényjavaslatban, az pedig az artmozik, illetve az artfilmek kategorizálása. Megértem a kormányzatot, és ezt különben igazolom is, aláírom, hogy néhány artmozi kicsit néha túllép a művészeti szerepvállaláson, és politikailag is szerepet vállalhatnak, csak ez pró és kontra is működik. Tehát én nagyon emlékszem, tisztán emlékszem arra, hogy a mainstream mozik sem a Lovasíjászt nem akarták bemutatni anno, sem pedig a Trianon című filmet, amit szintén Koltay Gábor rendezett. Nagyon sok esetben akár én magam is meg tudtam szervezni a barátainkkal, civil szervezetekkel azt, hogy ezekben az artmozikban kerüljenek lejátszásra ezek a filmek. Én egy kicsit ezért azt mondom, hogy értem én a szándékot, hogy a politika egy kicsit bele akar szólni az artmoziba, de azért ezt pró és kontra vonatkoztassuk el. Nem tartom szerencsésnek, sem a baloldalról nem tartottam szerencsésnek, sem most a jobboldalról nem tartom szerencsésnek azt,
