Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - Egyes vagyonkezelő alapítványokról és az azoknak történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
186 Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy itt a politikai törzsi háborúk korában megint mindenki a saját véleménybuborékában tulajdonképpen nem is vitatkozik senkivel, hitvitának sem lehet már nevezni azt, ami előttünk van. Az alapítványokba történő vagyonkiszervezés kapcsán a kormányoldal nyilván elmondja, hogy az utóbbi évek tapasztalatai számára megnyugtatóak, ők úgy látják, hogy ez egy sokkal működőképesebb, hatékonyabb forma, mint ami előtte volt, ellenzéki oldalon pedig jellemzően ennek a versáját szokták felhozni, szoktuk felhozni, álláspontom szerint teljes joggal, ugyanakkor visszafogott vagyok a meggyőzés hatékonyságát illetően. Szeretném elmondani önöknek, hogy már maga a javaslat felütése egy kicsit irritáló volt, hiszen kiadtak a Fidesz-központban egy új kommunikációs narratívát, miszerint az ellenzéket baloldalizni kell, függetlenül attól, hogy bal-, illetve jobboldali tisztességes erők egyaránt megtalálhatók ellenzéki oldalon. Az a Fidesz kezdte magát nemcsak jobboldalinak, de nemzeti kormánynak nevezni, amelynek 2010-ben még köze sem volt ehhez a vonulathoz, azóta legalább retorikailag igyekezett ezt feltupírozni. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy az állandó őrült sorosozásban, amivel annyiból tudok azonosulni, hogy a kilencvenes évek óta különböző NGO-k túlkapásaival szemben magam is felléptem, amikor önök még a Liberális Internacionálé környékén működtek, csak hát a nagy sorosozás közepette 2010-11 magasságában önök itt még személyesen vendégül látták ezt az agg milliárdost a parlamenten belül, és valahogy akkor nem voltak ennyire határozottak ebben a kérdésben, pedig lehettek volna. A szélkakas azóta nagyot fordult, a Fidesz magát nemzetinek nevezi, az egész ellenzéket pedig baloldalizza, attól függetlenül, hogy ez igaz vagy sem, viszont a nagy nemzeti hevületben elfeledkeztek, államtitkár úr és képviselőtársaim, valamiről. Volt ám itt egy 2010-es ígéret, még a másik ülésteremben tette egy fideszes potentát vezető, államtitkár, majd miniszter. Ez pedig egy nemzeti vagyonleltárról szóló ígéret volt, ami a mai napig nem készült el, sajnos nem került a parlament asztalára. Bizonyos állami tulajdonban lévő vagyonelemeket illető lajstrom, az igen. Emlékezetes, hogy a Lánchidat például lefelejtették róla, a Parlament épülete szerencsére rajta volt ezen a listán, tehát ahol vitatkoztunk, az legalább az állami vagyon alá értendő a Fidesz világában, de az állami és a nemzeti vagyon - ne keverjük össze! - teljesen más közgazdaság-tudományi kategória, egészen más vagyonelemeket tartalmaz, és nem lehet őket azonosként kezelni. Azt szeretném ebből kihozni, hogy egy nemzeti vagyonleltár birtokában sokkal hatékonyabban meg tudnánk állapítani, képviselőtársaim, azt, hogy az adott nemzeti vagyonelem tekintetében a hatékony gazdálkodás bekövetkezett-e, gyarapították-e ezt a vagyont, vagy pedig károk következtek be a menedzselése során. Ugyanakkor azt látom, hogy Magyarország Kormánya nem ebbe az irányba, nem az idézőjeles „családi ezüst” feltárása, majd gyarapítása irányába indult el, hanem unortodox módszereket választ. Hosszú hitvitánk lehetne nekünk államtitkár úrral arról, hogy az alapítványi működési forma hatékony vagy sem. Én nem vagyok teljes mértékben elzárkózó, tehát ha a piac visszaigazolja azt, hogy nemzeti vagyonelemek vagy nagyon fontos nemzetstratégiai szempontból kiemelkedő műhelyek, kutatóintézetek ebben a formában védettebbek, mondjuk, olyan államhatalmi túlkapásoktól, amelyeket 2010 óta is tapasztalunk, akkor azt mondom, hogy vitaképes vagyok. Viszont azt látom, hogy a különböző vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett vagyon esetében a nemzeti vagyonról szóló törvény bizonyos rendelkezéseit már nem kell alkalmazni. Talán vizsgáljuk meg a most előttünk fekvő egész problémakör megértéséhez azt, hogy melyek azok a rendelkezések, amelyeket korábban egy nemzeti vagyontárgy kapcsán önöknek kötelező volt vagy lett volna betartani. Most a vagyonkezelő alapítványok tekintetében, amelyeket jellemzően azért fideszes jó ismerősök, korábbi üzlettársak, beosztottak vezetnek, tisztelet a kivételnek, már nem feltétlenül fogják betartani, vagy végső soron a jogszabály szerint nem is feltétlenül kell. Nyilvánvaló, az a kikötés, miszerint az átruházott vagyon hasznosításáról évente be kell számolni a vagyont átadó szervezet felé, és ez korábban a nemzeti vagyonról szóló törvény alapján kötelező volt, ennek mellőzése, bár problémákat okoz, ez mégiscsak egy műfaji vitát jelent, a beszámoló gyakorisága és annak milyensége még lehetne elnézhető egy hatékonyabb működési forma esetében.
