Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - Egyes vagyonkezelő alapítványokról és az azoknak történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

187 Ugyanakkor, amit szintén nem kell alkalmazni az önök új világában a vagyonkezelő alapítványok esetében a nemzeti vagyonról szóló törvény rendelkezéseiből, ez pedig az, hogy ha a célhoz kötött hasznosításnak a vagyont kapó fél részben vagy egészben nem tesz eleget, akkor köteles a vagyont átadó szervezet felszólítása után határidőig a jogsértő állapotot megszüntetni. Nem látjuk ilyen mélységben és ilyen tekintetben a vagyonkezelő alapítványoknál ugyanezt a rendelkezést érvényesülni. És a legdurvább pedig az, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény értelmében a vagyont átadó szervezet, ha egy jogsértő állapotot fellel, és ezt nem számolják fel felszólításra sem, akkor kötbér követelése helyett választhatja azt az utat, hogy az ingyenes tulajdonjog-átruházást eredményező szerződéstől elállhat. (14.30) Tehát megkísérelheti helyreállítani az eredeti állapotot, ami egy nemzeti vagyonelem klasszikus kezelése során eddig lehetséges volt; a jogsértést tehát úgy megoldani és reparálni, hogy megpróbálunk egy in integrum restitutiót elérni, az eredeti állapotot legalább megközelíteni, helyreállítani. A helyzet az, hogy az önök vagyonkezelői alapítványai esetében ez ugyanakkor nem lehetséges, vagy pedig nem ennyire könnyen, zökkenőmentesen lehetséges. Ráadásul ezen alapítványok kuratóriumát ki jelöli ki? A miniszter, és minden alapítói jogot, még az alapító okirat módosításának jogát is átadja a kuratóriumnak, és a végeredmény pedig az, hogy ezek az alapítványok minél jobban elszakadnak az államtól, az állami felügyelettől, az átadott vagyon és az alapítványok működtetése pedig kikerül azon kontroll alól, amit mi itt együttesen tudnánk egy ideális helyzetben gyakorolni. Hát, bizony kiábrándító számunkra az, hogy mi ennek a végső célja. Álláspontom szerint az, hogy egy kormányváltás esetén lényegesen nehezebben lehessen hozzáférni ezekhez a műhelyekhez, bármilyen befolyást gyakorolni az ő működésükre, akár az ő korábbi állami vagy nemzeti vagyonhoz tartozó vagyontárgyaikkal való vagyonkezelését, menedzsmentjét felügyelet alá vonni lényegesen nehezebb lesz. És ez bánt nagyon sokunkat egy kicsit, hogy azt látjuk, hogy államon belül próbálnak államot építeni, kiszervezni olyan egységeket, amelyek korábban parlamentáris kontroll alatt álltak, most viszont kizárólag a Fidesz-KDNP-kormány kontrollja alá kívánják ezt helyezni; még egyszer mondom: egy olyan állapot elérésével, hogy egy kormányváltást követően ezt a reparálást, helyreállítást nagyon-nagyon nehéz legyen elvégezni. Ilyen megközelítésből tehát kérem, hogy fogadják el az ellenzéki képviselők teljesen normális aggályait, hiszen az utóbbi idők azt bizonyították, nem lebecsülve, nem leszólva senkit sem, aki mondjuk, vagyonkezelői alapítvány kuratóriumában van, hogy a miniszterelnök úr volt fotósa, korábbi sajtófőnök és olyan tisztségviselők, akik nettó módon nagyon közelről kötődnek az önök legfelsőbb vezetéséhez, kerültek ezen alapítványok kuratóriumába. Nem azt mondom, hogy egy-egy kiváló potentát ne érthetne egy-egy olyan szakterülethez, amelyre itt szükség van. Tehát nem akarok rendszerszintű dózert ebben az egész szisztémában, de ilyen töménységben és ilyen mennyiségben azt kell hogy mondjam, kilóg a lóláb, így gyakorlatilag a kormány legfelsőbb vezetésének szűk ismeretségi köre igyekszik olyan állami, illetve nemzeti vagyontárgyak fölött diszponálni, amelyek fölött mi egy teljes körű kontrollt tudtunk, ha nem is tökéletesen gyakorolni, de az elmúlt 30 évben legalább gondolatkísérletek történtek ebbe az irányba. Én nagyon-nagyon tudok azonosulni a korai fideszes felszólalásokkal, amelyek, mondjuk, a ’90-es évek első feléből, már a liberális vadhajtásokat egy kicsit kezdve lenyesegetni, hadat üzentek annak a kommunista örökségnek, amely valóban az állami és nemzeti vagyontárgyakkal elképesztően bánt. Én nem szeretném viszontlátni ezt a korszakot Fidesz-KDNP-köntösben oly módon, hogy újra állami, illetve nemzeti vagyonelemeket szerveznek ki saját maguknak. Attól félek, és ezt a félelmemet akkor egy ilyen kitárulkozás formájában hadd osszam meg önökkel, attól félek, hogy a Fidesz felső vezetése fiatalkorában őszintén harcolt adott esetben egy kommunistaszocialista berendezkedéssel szemben, de a félelmemet az testesíti meg, hogy az állandó harc közben tulajdonképpen saját maga hasonult azokhoz, akik ellen harcolt, és ugyanolyan módszereket kezd ma, a középkort elhagyva a politikai ellenfeleivel szemben használni, mint amilyeneket vele szemben alkalmaztak megboldogult ifjúkorában. Ezt a félelmemet tessék eloszlatni! Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: