Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - Egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási és pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási tárg... - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

1673 vírus miatti leállásból fakadó teljes veszteségét kifizeti az Orbán-kormány. Ez persze vitaképes, mert mondhatja azt a cég, hogy neki voltak még több meg átgyűrűző veszteségei. De hol vannak a magyar mikro- és közepes méretű vállalkozások ehhez képest? Ha legalább a veszteségüknek a felét valaki kipótolná, ezek a cégek boldogan meg tudnák tartani a munkahelyeket, de az a perverz újraelosztás, ami tapasztalható, miszerint hétköznapi emberektől vonnak és vonnak el folyamatosan, hogy aztán a szerencsésebbeknek és a gazdagabbaknak minél többet juttassanak, ez egészen elképesztő. Itt az Audi példája is mutatja, hogy miközben a vállalatok profitjai magánkézben maradnak, ezeket kitalicskázzák az országból, sokszor adózatlanul viszik el hazánkból, a káraikat az Orbán-kormány a magyar társadalomra hárítja, a magyar adófizetőkre hárítja. Ez a vegytisztán neoliberális modell többször megbukott már a világon. Egy dologra biztosan alkalmatlan: a magyar gazdaságot nem képes a válságból kivezetni, márpedig válság van. Válságkezelésre lenne szükség, és úgy látjuk, és ez a csomag is azt bizonyítja, hogy az Orbánkormány nagyon sok mindennel foglalkozik válságkezelés közben, csak az alapportfólióval, a fő feladatával nem, a kieső munkabérek pótlásával, a végrehajtások, kilakoltatások és egyéb, válsághelyzetben még nagyobb szociális katasztrófát okozó intézkedések leállításával. Hozzáteszem, a családtámogatások összegét is kellene, lehetne növelni. A Jobbik álláspontja szerint mindez családi kártyán keresztül kell hogy történjen, gyermekvédelmi megközelítésből, hogy csak alapvető élelmiszerekre, gyermeknevelési cikkekre lehessen ezeket költeni a gyerekes családok esetében, de természetesen vitaképes ennek a módja. Az biztos, hogy a nem inflációkövető és befagyasztott családtámogatási formákat emelni kell, inflációkövetővé kell tenni, figyelembe venni azt a több mint 40 százalékos összeadódó inflációt, amely 2010 óta ezen a területen megjelent. Ha ezeket elvégeztük, akkor én nagyon szívesen vitatkozok önökkel ménesbirtokokról, a dubaji kiállításról és minden egyébről, de a magyar rögvalóság szembejön, közeleg a tél, és nem szeretném, hogy tele legyen iszonyattal. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik, a DK és az MSZP soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. A következő hozzászóló Molnár Gyula képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr. MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy picit megpróbálok általánosabb érvényű mondatokat mondani, kicsit haladva azon a nyomvonalon, amit előttem szóló képviselőtársam is megtett. De hadd tegyek fel ilyen költői kérdést, hogy mi ez a rohanás, urak, hova ez a sietség. Most nem mondom, hogy hölgyek, mert a teremben éppen képviselő hölgyet nem látok. Mi a baj? Mit tudnak önök, amit mi esetleg nem tudunk? Történik valami, vagy van valami, ami miatt most hirtelen ebben a helyzetben ilyen elképesztő tempóval kell egyfelől benyújtani ezeket a törvényeket, másfelől pedig szemmel láthatóan folytatni az egyébként számunkra meglehetősen homályos célúnak tűnő állami vagyon magánkézbe adásának elképesztő folyamatait? Vagy egyszerűen azt mondják önök - és az eddigi hozzászólásokból, már a kormánypártiakból látom -, hogy ne keressünk semmit, nincs itt semmi látnivaló, ez a szokásos dolog, ezt szoktuk csinálni, tíz éve is ezt ígértük, ezt kezdtük el, most van egy kis izgalmi időszak, hogy mi lesz a járvány végén. Picit ezért felgyorsítottuk, de egyébként nincs itt semmi látnivaló. Szóval, én ezt - kicsit keményebben fogalmazva - megint egy ilyen komoly gyöngyszemének tekintem a parlamenti jogalkotási folyamatnak, és nyilván a pikantériája ennek, ezt ma és a holnapi napon, gondolom, sokszor el fogják mondani a hozzászólók, az ellenzéki hozzászólók, hogy mindennek a szépsége valójában az, hogy mindezt sikerült a vészhelyzet kihirdetése előtt vagy a kijárási tilalom kihirdetése előtt pár perccel benyújtani. Tehát óhatatlanul az emberek számára azt a kérdést veti fel, hogy mi az önök számára a legfontosabb. Beszéljünk itt egy picit arról - mert azt gondolom, a következő hónapok meg talán az évek egyik legnagyobb kérdése az lesz -, hogy önök ebben az időszakban, ebben a pillanatban helyesen cselekedtek-e. Ha jól látom, az önök fejében, az önök mérlegelésében vannak a járványvédelemmel kapcsolatos kérdések, van a működő egészségügy és a működő gazdaság dilemmája. Hogyan, miképpen lehet ezt valamilyen formában optimálisan megoldani? Még egyszer mondom, majd a történelem meg nyilván a számok fogják eldönteni, hogy önök ebben a pillanatban helyes döntést