Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - Egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási és pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási tárg... - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

1674 hoztak, az osztrákok hoztak-e helyes döntést, anno, mondjuk, márciusban Svédországban a svéd politika hozott helyes döntést, nem tudjuk megítélni. De azt azonnal szeretném hozzátenni, hogy az nagyon látványos - és ezt majd sokszor fogjuk még elmondani -, hogy ebben a szakaszban nagyon látványosan nem vagy csak alig foglalkoznak ugyanennek a problémának a szociális metszetével, a nyugdíjasokkal, a munkanélkülivé válókkal, a kis- és középvállalkozókkal, tehát mindazokkal, akik jól láthatóan ennek az egyensúlyra törekvő politikának, amit önök ebben a hármasban próbálnak meg végrehajtani, egyértelműen és jól láthatóan vesztesei lehetnek. Ehhez önök tegnap bevarázsoltak maguknak egy olyan konfliktust, ami szerintem a magyar újkori történelem egyik legnagyobb konfliktusává is válhat, és gyökeresen más irányt vehet Magyarország, ez pedig az esetleges EU-vétó belengetése, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy így balkézről a járványintézkedések ürügyén oda-odacsapnak az önkormányzatoknak, sőt ha egy picit fognak hallgatni Parragh elnök úrra, akkor elég komolyan oda is csapnak az önkormányzatoknak. Tehát azt a kérdést szeretném feltenni - és mondom, egy picit talán globálisabbnak tűnik -, hogy nem lesz-e ez egy kicsit sok, tehát nem kéne-e adott esetben valahol lassítani. Ha ennyi minden feladat egyszerre van, én értem, hogy a képességekben nincsenek híján, a bátorságban nincsenek híján, de talán érdemes lenne ebből a szempontból egy picit lassítani és eldönteni, hogy mi a fontos. Én ma azt mondom - ez az önök szlogenje, de most szívesen használom -, hogy nekem Magyarország az első, és a magyar emberek az elsők. Érdemes lenne most azzal foglalkozni, hogy mit is lehet tenni ebben a „járvány - működő egészségügy - működő gazdaság” metszetben, és talán békén kéne hagyni a világ többi elemét és többi részét. Amit szeretnék, kicsit eggyel beljebb menve a törvényjavaslatban, én nagyon nagy tisztelettel és örömmel szoktam nézni azt, hogy önök milyen ügyesen képesek a saját érdekük szerint látni és láttatni a világot. Én emlékszem még, hogy micsoda eretnek és nemzetellenes dolog volt, ha bárkinek valamilyen offshore cége volt, aztán hirtelen, amikor lett egy kiváló ötlet, mondjuk, egy letelepedésikötvény-biznisz, akkor hirtelen az offshore-ok is milyen kiváló dolgok voltak. Hasonló dolog, hogy milyen sokat támadták, én polgármesterként emlékszem, hogyha valaki megpróbált koncesszióba adni valamit, ha megpróbált magántőkét bevonni abba a feladatba, amit jól láthatóan az önkormányzat azon a szinten nem tudott elvégezni. Én mindig azt mondtam - sokat támadtak ezért engem -, hogy ha az ember egy problémát meg akar oldani, de a képességei, a lehetőségei végesek, és be tud vonni valakit, aki ebben segít, azt gondolom, az nyilván helyes dolog. Itt az a feladat, hogy az ember a saját tisztességének a határait megfelelő módon húzza meg, és ebből a szempontból van bennünk egy pici bizonytalanság. Pontosan emlékszünk, hogy ’91-ben ez a törvény egy óriási áttörés volt. Akkor mire vonatkozott? Az országos közutakra, a műtárgyakra, a csatornákra, a közműrendszerekre, az önkormányzati törzsvagyont képező helyi közutakra és műtárgyakra, bányászat, kutatás, kitermelés, csővezetékes termékszállítás, hasadó sugárzó anyag, akkor már megjelent a szerencsejáték és a trolibuszforgalom (sic!), tehát ezekre vonatkozott, és akkor jött itt szépen lassan az önök kormányzása, és elkezdett ez a koncessziós logika és gondolkodás egyre inkább terebélyesedni aszerint, hogy mi volt az érdek. Nem akarok itt most ilyen nagyon hosszú fejtegetésbe belekezdeni, bár úgy látom, a szemben lévő padsorokban ilyen ádáz és éles vita nem fog kialakulni a mai nap során ebben az ügyben, tehát megtehetem, hogy picit más irányból is megközelítem a problémát. Nagyon sokszor szoktak foglalkozni a játékelmélettel a koncesszió kapcsán, hogy mi is ott az érdek, hol ott az alku, mikor jár, ki jár jól, most nem ügyészségi oldalról vizsgálom a dolgot, hanem sokkal inkább a játékelmélet oldaláról. (11.40) És tényleg, ezek olyan pillanatok voltak, amikor ezek mindenki számára kedvező játszmák voltak. Itt az az igazi kérdés, hogy amikor alkuhelyzetbe kerülünk, képesek vagyunk-e koalíciókat kötni, kompromisszumokat kötni. És az a kérdés vetődik fel, azért repültem rá ilyen bonyolultan, államtitkár úr, erre a problémára, merthogy nem pontosan látom ezekben, hogy miért jó ez az államnak néhány esetben, hogy hol van itt az az alkuhelyzetben, hogy az állam, amikor egy problémát egyébként nem tudna megoldani, és talál egy szereplőt, aki ezt helyette megoldja; nem igazán érzékelem. Úgy tűnik nekem, hogy ebben a játszmában, most ezt ilyen módon próbáljuk meg előállítani, akkor sokkal inkább csak az jár jól, aki ebből a szempontból kedvezményezettje ennek a tranzakciónak és ennek a vagyonátadásnak. Na de nem akarok ennél mélyebben belemenni ezekbe az elvi dolgokba.