Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:

1372 Nálunk a közbeszerzés valami mást jelent. Ez nyilván összefügg azzal - hogy is fogalmazott a kormányfő? -, hogy mi egy félázsiai szerzet vagyunk, kellő virtussal, és rájött a leleményes magyar, hogy a közbeszerzés másra is jó. Ami ebben igazán drámai, hogy ezek a leleményes magyarok most nagyrészt a kormány közelében zsonganak, zajonganak, sőt egészen a kormányfőig érnek el ezek a szálak. Az a legnagyobb baj, hogy ez a virtus most alapvetően egyfajta olyan lehetőség nagyon sok politikus vagy politikaközeli ember számára, ami a hirtelen és hihetetlen nagy meggazdagodás lehetőségét jelenti. Emlékeznek még az ősbűnre 2005-ből Tokajban, amikor az akkor éppen miniszterelnök Orbán Viktor óvatosan még azt mondta a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. egyik találkozóján, amelynek az ő felesége is résztulajdonosa volt, hogy ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet. Ez így is lett, akkor 41 millió forint ütötte a markukat. Milyen boldogok lennénk, ha most itt csak 41 millió forint sorsáról kellene hümmögni, hogy úristen, 41 millió forintot sikerült nyerni valamifajta közbeszerzésen, ami különben valószínűleg irányított vagy legalábbis befolyásolt volt valamilyen szintig. De hát hol van ez már! Felsorolok most egypár nevet, nem tudom, önöknek mi lesz bennük a közös többszörös: Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc, Simonka György, Mengyi Roland, Boldog István. Önöknek mi ebben a közös többszörös? Egy átlag magyarnak az a közös többszörös, hogy ha ezek az emberek elindultak valamilyen pályázaton, akkor nyertek, de sok esetben még akkor is, ha nem indultak el. Bármilyen közbeszerzésen! Ebből nyilván már lejön Simicska Lajos, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy volt egy hitvitája a kormányfővel, de mindenki más, Simonkától kezdve Mészáros Lőrincig, ha elindult egy pályázaton, ott nyert. Ők tarolják most le a magyar közbeszerzési piacot, 0-tól 24-ig. Engedjék meg, bár tudom, hogy elvileg vagy hivatalosan nem kapcsolódik a mai törvényjavaslathoz, hogy mégiscsak beszéljünk egy picit erről a csodálatos üstökösszerű meggazdagodásról, Mészáros Lőrincről! Arról a falusi, a kezdet kezdetén talán még tisztességes szakiról, akinek egyetlen érdeme az, hogy a kormányfő haverja volt, illetve még mindig az. Mészáros Lőrinc kis családi cége 2007-ben még veszteséges, és majdnem csődbe megy. 2010-től, a Fidesz hatalomra kerülése után viszont megtáltosodik. 2010-19 között - most irdatlan nagy számokat fogok mondani, kérem, mindenki kapaszkodjon - a Mészáros cégei által elnyert közbeszerzések összege 800 milliárd forint. (16.30) Tehát annak a felcsúti kis szakinak, aki gázégőrózsákat bizergált még 2007-ben, 2010-től 2019-ig 800 milliárd forint futott át a kezén közbeszerzés tekintetében. De hogyha hozzáadjuk a másik, kormányfőközeli oligarchát, Szíjj Lászlót és annak a cégeit, akkor 2071 milliárd forint közbeszerzést vittek el közösen Mészárossal. 2020-ra Mészáros Lőrinc gyakorlatilag a fél országot uralja. Ő a legnagyobb munkáltatója Magyarországnak. Országos médiacégek, energetika, bankszektor, szolgáltatások, alkuszi cégek, vendéglátás, turizmus, napestig lehetne sorolni, hogy mi minden lett tíz év alatt az övé. 450 cégről beszélünk. Nem elvitatva Mészáros Lőrinc érdemeit, azért kíváncsi lennék rá, hogyha rákérdeznénk, hogy melyik cég az övé, tudná-e vagy nem. És itt van, ma is többször szóba került, a Budapest-Belgrád vasútvonal. Itt a magyarországi szakasz teljes körű tervezéséért és kivitelezéséért újabb 610 milliárd forintról beszélünk. És akkor itt van előttünk ez az előterjesztés, ez a törvényjavaslat, és valahogy az lenne a feladat, hogy ezt megpróbáljuk szigorú szakmai szemmel nézni, de nem lehet. Nem lehet, mert azt látjuk, hogy jelen pillanatban a magyar közbeszerzéseknek a 90 százalékát olyan ember vagy emberek vagy szűk érdekcsoportok nyerik, akikre a politika rámutat. Akiről pedig leveszi a kezét, lásd Simicska, nagyjából egy fél év alatt megbukik, eltűnik, vége lesz, a cégeit eladja. Érdekes módon aztán azt majd azok veszik meg különben, akik most tarolnak. Nagyon cinikus lesz, amit most mondani fogok, az egyik barátom mondta, szegényke éppen nősülés közben van, és mondta, hogy azért nem tartanak menyasszonytáncot, mert attól fél, hogy ha elkurjantja magát a vőfély, hogy eladó a menyasszony, amire ő észbe kap, addigra Mészáros Lőrinc megveszi az asszonyt. Persze, lehet azt mondani, hogy ez hogy jön ide, de a magyar ember nagyjából így viszonyul most a közbeszerzésekhez. Ez a véleménye Debrecenben az átlagnak, a piacra járónak, hogyha a közbeszerzésekről beszélünk.