Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről:
1373 És tudjuk nagyon jól, hogy ez a tíz év milyen rövid idő, és ez a valamikor még tisztességes kis gázszerelő tíz év alatt olyan vagyont halmozott fel, elvileg a saját vagyonát, de tudjuk nagyon jól, halljuk, hogy miről is van itt szó, hogy mára nemcsak a leggazdagabb magyar lett, de világviszonylatban is jelentős tényezőről beszélünk. Kérem szépen, háromszor olyan gazdag, mint Ronaldo, és kétszer olyan gazdag, mint például az angol királynő. És az a baj, a közbeszerzés a korrupcióval kéz a kézben jár Magyarországon, ez elvitathatatlan, és ez olyan mértékig igaz, hogy a Századvég Alapítvány volt elnöke, Lánczi András, még amikor a Századvég Alapítvány elnökeként megkérdezték, hogy miről is van szó, ő azt mondta, hogy amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. És hogyha ehhez még hozzáadjuk azt, hogy a kormányfő deklarált vágya az, hogy létre kell hozni a nemzeti tőkésosztályt, és ez a nemzeti tőkésosztály mára létrejött és működik, azonban a nemzeti tőkésosztály halmaza valahogy megegyezik a kormányfő közvetlen családjával és a közvetlen haveri körével, és hogyha ehhez még hozzágondoljuk azt, hogy és ezek az emberek nyerik különben a közbeszerzéseknek a javát, akkor nagyon könnyen el lehet képzelni, hogy a közbeszerzés Magyarországon mit is jelent. Persze, beszélhetnék itt most hosszasan arról, hogy mit mond erről a szakma, hogy mit mondanak erről az elemzők. Hogy valójában minden elemzés, kutatás azt mutatja, hogy Magyarország tragikus helyzetben van, hogyha a közbeszerzésekről beszélünk. Olyan, a nyilvánosságot erőteljesen szűkítő, így a korrupciót elősegítő szabályok továbbra is érvényben maradnak a közbeszerzési törvényben, amelyek egyértelműen elősegítik azt, hogy ez a szűk, jól meghatározott, behatárolt érdekkör egyre gazdagabb legyen. Itt van például a Korrupciókutató Központ, amely budapesti vizsgálatában kimutatta, hogy a 2010-es kormányváltás után a korábbi közbeszerzéseken gyakran nem is induló cégek meghatározó szereplővé tudtak válni, de a kutatás alapján kimutatható az is, hogy 2010 óta kétséget kizáróan kevesebben indulnak egy adott pályázaton, mint korábban, vagyis sokkal kevésbé jellemző a verseny az állami pénzek elnyeréséért. Több a korlátozott nyilvánosságú kiírás, például amikor csak meghívottak indulhatnak, vagy amikor irreálisan rövid idő alatt kell pályázatot írni. Sokkal magasabb az adott év összes pályázatának korrupciós kockázati indexe, vagyis a gyanús körülmények között elnyert közbeszerzések aránya. A kutatásban adathiányosnak minősítették azokat a közbeszerzéseket, ahol a Közbeszerzési Hatóság honlapján egy szerződésről négy alapvető kérdés közül legalább az egyikre nem lehetett választ találni. Ez a négy kérdés: ki írta ki a pályázatot? Ki nyerte meg? Mennyi pénzbe került a beszerzés? Hány pályázó volt? A fenti információkat elvben kötelező lenne feltüntetni, de ez mégsem teljesült a közbeszerzések 20 százalékánál, még a legjobban dokumentált években. Az adathiányos szerződések aránya is - itt most fontos különben a dátum és az arány is - 2010-ben még csak 65,4 százalék volt, 2018-ban azonban már 80,3 százalék. Ugyancsak a közbeszerzések befolyásoltságát jelzi, hogy 2010 óta alig volt olyan év, amikor 25-30 százalék alá esett az egyetlen érdeklődővel elbírált pályázatok aránya. Ez a mutató meglehetősen magasnak számít. Nyugat-Európában az arány jellemzően 15 százalék körül van, vagyis fele a magyarországinak. Erre hadd mondjak el én különben egy saját példát, velem történt meg. Egy jó debreceni ismerősöm szemmel láthatóan nagyvállalkozóként nem indul debreceni pályázatokon. Amikor megkérdeztem, ez miért is van, azt mondta, hogy teljesen felesleges. Az elején még hadakozott, pályázott, de nincs értelme, le vannak osztva a lapok. Az fog nyerni, akire rámutat a politika, és ez dráma. Mint ahogy dráma különben az is, hogy ott tartunk, hogy minden mérés alapján Magyarország, Bulgáriát megelőzve, a második legkorruptabb ország az európai térségben. Amikor közbeszerzésről beszélünk, az embernek elfacsarodik a szíve, hogy mennyi pénz tűnik el különben, amiből egy jobb, szebb, európaibb országot, világot lehetne építeni, de nem ez történt. Felépült belőle a Mészáros-birodalom, felépült belőle az oligarchák csapata, amit Orbán Viktor ma nyugodtan nemzeti tőkésosztálynak nevez. Létrejött az alkotmányos költség rendszere. Vannak olyan közbeszerzések, ahol akár a 70-80 százalékát is vissza kell osztani a pénzeknek, és ez a dráma. És nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy végre az Európai Unió meg tudta lépni azt, amit most a hozzászólásom legelején mondtam, hogy a jogállamisági feltétel élesedett. Én bízom benne, hogy ez jobbá fogja tenni különben a közbeszerzés rendszerét Magyarországon, és végre meg fog szűnni az a mértékű központosított lopás, ami jelenleg jellemző az Orbán-kurzusra. Köszönöm szépen.
